Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Az indián többségű Bolíviában 50000 szőke, kékszemű ember egy ónémet dialektust beszél. Ők a mennoniták, azok a keresztény anabaptisták, akik bejárták a fél világot, hogy továbbra is úgy élhessenek, mint a XVI. században. Nem vezetnek autót, nem használnak áramot, nincs telefonjuk, nem hallgathatnak zenét. Gyülekezeteikben mindent alárendelnek az üdvösség céljának, néhány csoportban mégis rendszeresen nőket erőszakoltak meg a közelmúltban. A zárt közösségek problémái és a környező társadalom nyomása miatt a mennonitáknak egyre nehezebb hagyományos módon megmaradniuk. Általában nem engedik, hogy lefényképezzék őket, de egy Londonban élő spanyol fotós nemhiába töltött hónapokat közöttük: Jordi Ruiz Cirera díjnyertes sorozatot készített a „menonos” telepesek mindennapjairól.
Bolívia keleti részén több mint 50 000 mennonita él zárt közösségekben. A „menonos” telepesek az ötvenes években érkeztek több évszázados vándorlásuk után Kanadából és Mexikóból. Pontos számuk nem ismert, sokan nem is rendelkeznek hivatalos papírokkal. A közösségek szinte teljesen a saját szabályaik szerint, püspökük és élethosszig megválasztott minisztereik irányítása alatt élnek. A keresztény anabaptisták között is a tradicionálisabb közösségek közé tartoznak, az 57 mennonita telepen nem sok jele van a 21. századnak. (Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
Nem használnak elektromos áramot, nincs telefonjuk, többnyire gyalog vagy lovaskocsival járnak. Maguk nem vezethetnek gépjárművet, bár néhány telepen azért használnak traktort. Ezeknek az abroncsain sincs azonban gumi, mert hitük szerint annak anyaga a föld alatti világ erőit közvetítené az élők felé. A többi telepen helyi fuvarozók szolgáltatásait veszik igénybe, hogy terményeiket eljuttassák a kereskedőkhöz. (Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
A mennoniták első csoportjai a reformáció idején alakultak. Nevük első vezetőjük, az eredetileg katolikus pap Menno Simonsra utal. Az ő tanításait követték, amikor mindent alárendeltek a hitéletnek és a legfőbb célnak: az üdvösség elnyerésének. Vallásosságukat a „radikális reformáció”, a felnőttkori, vízbemerítéses keresztség, a Szentírás abszolút tekintélye és az életvitel egyszerűsége jellemzi. (Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
Az egyszerűség a ruházkodást, otthonaik berendezését, templomaikat és szertartásaikat is áthatja. A megjelenést szigorúan szabályozzák: a férfiak nem növeszthetnek arcszőrzetet, a nők meghatározott forma szerint, bonyolult fonatban hordják hajukat. Ruháik hossza legfeljebb néhány milliméterrel térhet el az előírttól.
(Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
Mindenfajta erőszakot elutasítanak. A megtagadott katonai szolgálatra hivatkozva sok országban magas adókat vetettek ki rájuk, de rendszeresen elvették tőlük az általuk termővé fordított földeket is. A vallásüldözéssel nem szálltak szembe, inkább olyan területeket kerestek, ahova áttelepülve szabadon gyakorolhatják hitüket. Németalföldről Nagy Katalin hívására az 1700-as években költöztek az Orosz Birodalomba. 1870-től egyre több atrocitás érte őket, a szovjet uralom alatt pedig kuláklistára kerültek. (Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
Az üldöztetések elől Észak-Amerikába költöztek. A bevándorlókra nyitott Kanadában a mennoniták nagyobb része beilleszkedett a társadalomba, átvették a többségi nyelvet és a modern viseletet. Egy kisebb csoportjuk azonban ragaszkodott szigorú hagyományaikhoz és az elkülönüléshez. Amikor a kanadai hatóságok integrálni akarták az állami iskolarendszerbe a gyerekeket, ők úgy döntöttek, hogy elhagyják az országot. Sokan Mexikóba mentek, amikor azonban ott is kiterjesztették volna rájuk az oktatási reformot, ismét új helyet kerestek.
(Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
Bolívia teljes vallási szabadságot ígért nekik, és gazdálkodásra alkalmas területeket bocsátott a rendelkezésükre, ahol továbbra is élhették a hitüknek megfelelő tradicionális életstílust. A rendőrségnek gyakorlatilag nincs beleszólása a telepesek életébe, a bolíviai hatóságok felé a gyilkossági ügyeken kívül más bűncselekményeket nem is kell bejelenteniük. (Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
Jordi Ruiz Cirera hosszú időt töltött el a közösségben, amíg alanyai hajlandóak voltak portrét ülni neki saját otthonukban. „Igazán nehéz volt. Vendégül láttak otthonaikban, de kezdetben nem engedték, hogy fényképeket készítsek róluk. Először egy hónapig maradtam, különböző családoknál éltem, majd egy év múlva visszatértem hozzájuk. A képek nagy része ekkor készült.” Margarita Teinhroeb szemérmes kézmozdulata a bizalmatlanságról, az ábrázolástól való félelemről és a mennonita asszonyok szemérmességéről is árulkodik.
(Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
A vasárnap ünnepnap, ilyenkor senki nem dolgozik. A felnőttek a templomban gyűlnek össze, a gyerekek otthon pihennek. A fiúk 13, a lányok 12 éves koruk után teljes értékű munkát végeznek. A fiúk apjukkal a földeken és a feldolgozásban dolgoznak, a lányok a háztartást látják el. (Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
Az elmúlt években a bolíviai mennoniták azért szerepeltek a hírekben, mert kiderült, egyik telepükön néhány, a közösségbe tartozó férfi sorozatosan nőket erőszakolt meg. Az elkábított áldozatok rendszeresen meztelenül, súlyos sérülésekkel ébredtek. Sokáig démonok tevékenységével magyarázták a történteket. Kilenc férfit ugyan később letartóztattak, de a bűntények ezután is folytatódtak. Úgy tűnik, a Manitoba közösségben a legtöbb nő rendszeresen lett erőszak áldozata. Sokszor saját családtagjaik, testvéreik voltak az elkövetők, a nők, akik szexualitásról egyáltalán nem beszélhettek, sokszor nem is tudták, hogy ez probléma. A bűntények megrengették a világ mennonita közösségeit. (Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
A mennonitákat egyébként békés, becsületes, nagyon keményen dolgozó emberekként ismerik. Bolíviában gabonát, kukoricát és szóját termesztenek, de megélhetésük legfőbb alapja a tejtermelés. A tej, sajt és a többi tejtermék feleslegét a helyieknek adják el, a haszonból újabb földeket vásárolnak. Puritán erkölcsiségük miatt elutasítják a kényelmet szolgáló gazdasági javakat. (Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
Több száz éves vándorlásuk után is a Plautdietscht, egy archaikus alnémet dialektust beszélik, de egyre többen tanulják olvasókönyveikből az irodalmi németet is. A spanyolt a fiúk idővel a kereskedés miatt elsajátítják, a lányokat viszont erre nem bátorítják. A közösség felnőtt tagjai maguk oktatják a gyerekeket, a németen kívül kizárólag vallástanra és matematikára. (Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
Fiú zenelejátszóval. Bár a szórakozás és a zenehallgatás tilos a mennonitáknál, néhány fiatalnak titokban van valamilyen készüléke, amit a barátaival esténként körül tudnak ülni. Elvileg ugyan elektromos áram sincs, de a munka érdekében tesznek bizonyos engedményeket: egyes műhelyekben benzines áramfejlesztő működik. (Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
A telepesek egyre jobban aggódnak a helyiek növekvő befolyása miatt. A veszélyt számukra leginkább az alkohol, a hangos zene és az autók jelképezik. A bolíviai taxisofőrök a mennonita telepek közelében utasokra várakoznak, az élő állatokért marhakereskedők érkeznek traktorokkal. A közösség tagjai csak utasként ülhetnek gépjárműbe, maguk nem vezethetnek. A képen egy autóbalesetben meghalt fiatal anya és kisbabája temetése. (Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
„Evo nem szeret minket” – utalnak Moralesre, Bolívia indián származású elnökére. A baloldali kormány a szigorúbb környezetvédelmi törvényekre hivatkozva megtiltotta az erdőirtásokat, ami beszűkíti a mennoniták gazdasági lehetőségeit. A rosszabbodó körülmények között néhányan úgy döntenek, hogy a városoktól még messzebb, új telepekre költöznek. De Bolíviában sincs már sok művelésbe vonható földterület, és egyre reménytelenebb olyan országot találniuk, ahová továbbmehetnének. A közösségben általános hangulat, hogy egy korszak végéhez közelednek. (Fotó:
Jordi Ruiz Cirera / Profimedia-Red Dot)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon