Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A La Manche csatorna francia partján csaknem húsz éve állnak lesben a világ minden tájáról idesereglett menekültek, hogy felkapaszkodhassanak egy Angliába tartó tehervonatra. De kevesen jutnak át a rakománnyal az általuk ígéret földjének tartott Doverbe, a legtöbben Calais környékén tengetik az életüket. 2002-ig a Vöröskereszt táborában lakhattak, de azt Sarkozy bezáratta. Most a síneken, a kikötőben vagy egy templomajtóban élnek, a Salam nevű civil szervezet pedig megpróbál róluk gondoskodni.
Trainspotting a Csalagútnál: 2002-ben afgán menekültek figyelik az Anglia és Franciaország közti alagúton átmenő vonatokat. Arra várnak, mikor jön egy olyan tehervonat, amin átjuthatnak a szigetországba. A kilencvenes években rengeteg menekült gyűlt össze Calais körül, a Vöröskereszt Sangatte-nál nyitott számukra átmeneti szállást – egy üresen álló raktárban. (Fotó:
Sion Touhig / Europress / Getty)
A sangatte-i menekülttábor lakói kezdetben a helyiek szimpátiáját is magukénak tudhatták – de ez csak az egy táborba összezsúfolódott ellenséges nemzetiségek közti véres összecsapásokig, valamint a táboron kívüli lopások megszaporodásáig tartott. A problémáknak az sem vetett véget, hogy Nicolas Sarkozy még belügyminiszterként 2002-ben bezáratta az intézményt, hiszen a menekültek egyenesen az utcára kerültek. Ezt az átfázott menekültet a téli szükségszállást nyújtó Szent Péter–Szent Pál-székesegyházból vitték el a rendőrök. (Fotó:
Pascal Le Segretain / Europress / Getty)
Érthető módon nagyon kevés képet sikerült lőni a vonatos akciókról – ez a 2002-es fotó ezen kevesek egyike. A Csalagúton való illegális átkelés nemcsak határrendészeti szempontból problémás, de életveszélyes is. A francia állami vasúttársaság, az SNCF a közelmúltban a rengeteg potyázó miatt be is szüntette a Calais és Dover közti teherfuvarozást. (Fotó:
Francois Lo Presti / AFP)
A Vöröskereszttől a Salam civil szervezet vette át a feladatot, hogy gondoskodik a menekültekről, akik szállás híján ott alszanak, ahol épp tudnak – vagy ahonnan nem zavarják el őket. Ezek a szír emigránsok például a calais-i kikötő vágányain. (Fotó:
Oli Scarff / Europress / Getty)
Ébredés a sátorban. A szír Mohammed is rendszeresen részesül a Salam 300 önkéntese által osztott élelemből, gyógyszerből és meleg ruhából. (Fotó:
Oli Scarff / Europress / Getty)
Kikötői hajnal sátrakkal, tankerekkel és konténerszállítókkal. Calais a sangette-i tábor bezárása után is menekültmágnesnek számít, a Csalagút ugyanis tömegével vonzza az angol munkavállalás után vágyódókat – a legtöbbjük persze évekre a kontinensen ragad. (Fotó:
Oli Scarff / Europress / Getty)
A zsíros angol fizetésekig azonban a menekülteknek csak a melegétel-osztás marad. A brit hatóságok egyáltalán nincsenek meggyőződve arról, hogy a világ minden tájékáról Calais-ba sereglett emberek valóban dolgozni akarnak, ezért aktívan lobbiztak a menekülttábor bezárása érdekében. (Fotó:
Oli Scarff / Europress / Getty)
A meleg éghajlathoz szokott menekültek egyáltalán nincsenek hozzászokva a soraikat átjáró novemberi hideg szélhez. (Fotó:
Oli Scarff / Europress / Getty)
Egy újabb dolog, amihez a legtöbb menekült biztosan nincsen hozzászokva: a vízbőség. Az ivóvízhez a menekültek azonban legtöbbször csak ilyen itatószerűségekből jutnak hozzá. (Fotó:
Oli Scarff / Europress / Getty)
A Salam önkéntesei fémdobozokba csomagolva szállítják Calais-ba az élelmiszercsomagokat. (Fotó:
Oli Scarff / Europress / Getty)
Vidám hangulatban készül a menekültek vacsorája. (Fotó:
Oli Scarff / Europress / Getty)
A tábor felszámolásával a menekültek nem tűntek el, csak a róluk való gondoskodás vált sokkal nehezebbé. A Salamnak például a képen láthatóhoz hasonló beosztásokkal kell koordinálnia, hogy valóban mindenkinek jusson étel. (Fotó:
Oli Scarff / Europress / Getty)
A segélyszervezet az adományokon kívül egy ruhabolt üzemeltetésével igyekszik finanszírozni a költségeit. Az eladók is egytől egyig önkéntesek. (Fotó:
Oli Scarff / Europress / Getty)
Asztal még nem mindenkinek jut, de annak, aki Kandaharból vagy Homszból idáig eljutott, ez nem is olyan lényeges. (Fotó:
Oli Scarff / Europress / Getty)
Az elkeseredettség nemcsak az embereken hagyja ott a nyomát, hanem a tiltásokkal teli útjelző táblán is. (Fotó:
Oli Scarff / Europress / Getty)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon