Nem a szenvedésért adják a díjat

Chris Hondros

Három éve halt meg a líbiai frontvonalon, amikor rakéta találta el a fedezéküket. Chris Hondrost az egyik legvakmerőbb háborús fotósként tartották számon, és nem véletlenül. A kilencvenes évektől kezdve sorra járta a világ legforróbb pontjait, a legzűrösebb helyekről tudósított a koszovói háborútól, Irakon és Afganisztánon át Líbiáig. Minden passzolt rá, amit a fotóriporterek idealizált képébe csak bele lehet képzelni. Olyan riporter volt, aki a kameráját emelte a szeméhez, amikor körülötte mindenki fedezékbe ugrott. Szerette a klasszikus zenét és a sakkot, hideg angolsággal, néha zakóban jelent meg a harctéren. Több háborús tapasztalata volt, mint a körülötte harcoló katonáknak, magabiztosan és félelmet nem ismerve dolgozott közöttük, de sokat kockáztatott, megszállottan hitt a munkájában. A líbiai támadásban Chris mellett vesztette életét Tim Hetherington is, akiről halála után World Press Photo különdíjat neveztek el.

Hondros a véres harcoknál többre tartotta a háborúk mögötti személyes történetek erejét. A róla elnevezett díjat minden évben azok a fotósok kapják, akik hozzá hasonló megszállottsággal és emberséggel dolgoznak a harctéren.