Nyomornegyed a város felett

Nyomornegyed magasodik Venezuela fővárosa, Caracas közepén. Házfoglalók költöztek be néhány éve egy üresen álló felhőkarcolóba, amit megépítésekor a kapitalizmus jelképének szántak, azóta viszont a Chávez-korszak lakáspolitikájának csődjét szimbolizálja. A lakók a legritkábban engednek be ide újságírókat, ami érthető, hiszen a venezuelai média tele van az épületet és lakóit lejárató cikkekkel. Ezért is különlegesek Jorge Silva képei.

Hajnalodik Caracasban, a város fölé magasodó toronyházban is beindul lassan az élet. A 45 emeletes épületet az építtetője a feltörekvő venezuelai vállalkozó szellem emlékművének szánta volna. Ehelyett a Chávez-korszak kudarcait jelképezi most ez a disztópikus torony, ahol a becslések szerint háromezren laknak. (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

Fémet gyűjtögető férfiak üldögélnek Dávid Tornyának harmincadik emeletén, Venezuela fővárosában, Caracasban.

Fémet gyűjtögető férfiak üldögélnek Dávid Tornyának harmincadik emeletén. (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

A toronyház építését egy venezuelai befektető, David Brillembourg finanszírozta még a kilencvenes évek elején. Akkoriban nagy fejlődés volt a dél-amerikai országban, főleg azért, mert akkor találtak rá a hatalmas olajkincsre. Ám a torony befektetője 1993-ban meghalt, egy évre rá pedig pusztító pénzügyi válság vitte el az esélyt, hogy az épület valaha befejeződjön. 2007-ig teljesen üresen is állt a félkész épület, amit az üzletember emlékére neveztek el Dávid Tornyának (Torre de David). (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

Másfél évtizedes uralma alatt Hugo Chávez rengeteg olajpénzt költött a szegénységet csökkentő programokra. A célt nehéz kifogásolni, hiszen Venezuela társadalma még dél-amerikai szinten is kirívóan egyenlőtlen. A kritikusai szerint azonban Chávez programjainak hatékonysága nagyon gyatra volt, részben a rossz tervezés, részben a korrupció miatt. A legbénább bizonyára a lakáskérdésben volt. (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

A szegényebb venezuelaiak egyszerűen nem jutottak lakáshoz. A helyzet tarthatatlanná vált, sokan önkényes házfoglalással akarták megoldani a problémát. A kétezres évek közepére mindennapos lett az üres épületek kisajátítása. A kormány nem foglalkozott a helyzettel, ezzel segítve a házfoglalókat. 2007-ben a Caracas közepén álló hatalmas épületbe is beköltöztek. (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

Amikor betörtek a toronyházba a házfoglalók – akiket azóta is megszállóknak hívnak (invasiones) –, az gyakorlatilag egy üres betonteknő volt, csak az ablakok voltak a helyükön. Nem volt sem áram, sem víz, sem szennyvíz-elvezetés, sem a legelemibb biztonsági dolgok (például korlátok). Sőt, a legtöbb helyen falak se voltak a szinteken. (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

A tizedik emeletig még fel lehet menni autóval vagy motorral, de innen csak gyalog lehet folytatni. Nyilván, hiszen ha lenne is lift, áram híján azt sem lehetne használni. Viszont a lakók egészen a 28. emeletig benépesítették az épületet. Szóval van, akinek naponta többször közel húsz emeletet kell gyalogolnia. De igazából nem kell, hiszen az épületben van minden. (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

Caracasban eleve nagy a bűnözés, de Dávid Tornyának a városban is különösen rossz híre van. Az itt lakók szerint tévesen, de csak azért, mert egy karizmatikus gengszter, El Niño Daza keményen a kezében tartja a dolgokat. Ő szedi a be a pénzt a lakóktól, és tartja fenn a rendet. Nemrég azt mondta egy újságírónak: "Az elején mindenki főnök akart lenni, akkor sokan meghaltak. Azóta inkább dolgozunk." (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

Egy nő telefonál a 27. emeleten lévő lakásában. Most már van áram, amit a lakók vezettek be a toronyházba, és ők tartják fenn a hálózatot. (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

A toronyban nem csak emberek élnek, hanem boltok és különböző szolgáltatók – például egy engedéllyel nem rendelkező fogorvos –, sőt, kisebb üzemek is vannak. Ez egy varroda, amit az egyik lakó a lakásában rendezett be. (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

A háznak saját törvényei vannak, igazából bejutni sem könnyű, lent őrök állnak. Rendőrök nem jöhetnek be. Nagyjából ez a helyzet a venezuelai börtönökben, ott is a rabok maguk tartják fent a rendet. A ház ura, El Niño Daza – akit újjászületett keresztényként gyakran lehet Biblát lóbálva látni az épületben – szintén a börtönökben tanulta meg, hogy kell rendet tartani. (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

Aki itt él, egyszerre kerül börtönbe, és talál menedéket. Nem meglepő, hogy a legtöbben inkább lelépnének, ha tehetnék. (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

A lakók falakat húztak fel a kietlen épületben, és próbálják lakhatóvá tenni a személyes terüket. A lakbér – gyakorlatilag a főnök gengszternek fizetett védelmi pénz – nem megfizethetetlenül magas. Mégis nehéz lenne pozitív példaként, a venezuelai lakáshelyzet megoldása modelljeként elgondolni ezt. (Fotó: Jorge Silva / Reuters)

Chávez már halott, de az állam továbbra sem tudja, hogy mit csináljon a város közepén magasodó nyomorteleppel. Ha valamikor úgy döntenek, hogy kiteszik az itt lakókat, nem lesz könnyű dolguk. (Fotó: Jorge Silva / Reuters)