Tudjátok, hány gyereket öltem meg?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Tudjátok, hány gyereket öltem meg, és mennyire élveztem? – ordított az amputált veteránokat bámuló tinédzserekre az egyik férfi. A srácok megijedtek, pár perc múlva el is tűntek a kocsmából, a társaság újra a sportról kezdett beszélni. „Megpróbáltam összeszámolni, hogy hány halottat láttam életemben, de nem győztem” – mondja Peter van Agtmael, a fotós, aki Irak és Afganisztán mellett otthon, az Egyesült Államokban is követte amerikai katonák szolgálatát és visszailleszkedését. A Yale-en történelmet hallgatott, frissdiplomásként Kínában kötött ki, majd Johannesburgba költözött, ahol egy zimbabwei menekült történetén keresztül mutatta be az AIDS-szel élők megpróbáltatásait. Legismertebb munkái mégis Irakhoz és Afganisztánhoz kötődnek: a Disco Night Sept. 11 2006 és 2013 között készült képein a háború pusztítása elevenedik meg az amerikai katonák és a helyiek szemszögéből. A sorozatot a New York-i Red Hook Editions könyvként is megjelentette, összeállításunk ebből válogat.
Amerikai Blackhawk helikopter érkezik a Ranch House amerikai előörsre a kelet-afganisztáni hegyek között. Az utak járhatatlanok, ezért a levegőben érkezik az utánpótlás. Amikor nem volt elég Blackhawk, az Egyesült Államok külső cégektől is bérelt helikoptereket, többek közt oroszokat, volt olyan pilóta, aki már az előző afganisztáni háborúban is harcolt – orosz oldalon. A nagy öregeket megbecsülik az amerikaiak, úgy tartják, nem ijednek meg semmitől, még attól sem, hogy menet közben vodkázzanak. (Fotó:
Peter Van Agtmael)
A moszuli járőrök két idegesen babráló fiatalra figyeltek fel, ezért átkutatják a házat. Már hozzászoktak: több száz házat átkutattak, rutinosan hajigálnak mindent a padlóra, közben egészségügyis bajtársukat cukkolják azzal, hogy biztos még szűz. „Jártak erre ismeretlenek a napokban? Mikor járnak haza a bátyáid?” – faggatnak a szomszéd szobában egy fiút, de ő csak a földet bámulja. A családtagok sikoltoztak és a mellüket verték, amikor a két idősebb testvért végül bekötött szemmel, összekötött kézzel elvitték. (Fotó:
Peter Van Agtmael)
Amerikai tengerészgyalogos a tálibokkal folytatott tűzharc után Afganisztánban. (Fotó:
Peter Van Agtmael)
Ezek a ninivei lakosok még sosem láttak amerikai őrjáratot, a katonáktól azt kérdezgették, milyen országból jöttek. Az Egyesült Államokról már hallottak, a katonákat teával kínálták, sőt, azt is megengedték nekik, hogy szamárháton pózoljanak. A Bibliában Jónás könyvében tűnik fel Ninive, Asszíria fővárosa: Jónásnak ide kéne utaznia prófétálni, de megszökik, végül miután a tengerbe dobják, a cet gyomrában köt ki. (Fotó:
Peter Van Agtmael)
Raymond Hubbard a gyerekeivel, Bradyvel és Riley-val. Sérülése óta Raymond lelkes Star Wars-gyűjtő lett. A fényképet a veterán kérésére családi fotónak készítette Van Agtmael. (Fotó:
Peter Van Agtmael)
A motoros lassan hajtott el mellettük, szúrós szemmel nézte a járőröket, akiknek feltűnt, hogy az árokból is őket figyelik. Pár perc múlva egy házi készítésű bomba robbant a tengerészgyalogosok közt, több embert eltakart a füst, de nem halt meg senki, és komoly sérülés sem történt. „Azért robbant fel a bomba, mert nem állítottátok le őket!” – ordította a parancsnok a falu vénjeinek, miután átkeltek egy száraz öntözőcsatornán és beértek a legközelebbi településre. „Hogy állítsunk le valamit, amiről nem is tudunk?” – válaszolták. A katonák az öregeket élő pajzsként használva vonultak tovább, de amikor Van Agtmael ezt is lefotózta, lefújták az őrjáratot. (Fotó:
Peter Van Agtmael)
Fahima az unokahúgaival az esküvője napján. A büszke férj Doszt Mohamed Hairi volt, aki 1999-ben lebénult, miután szennyezett vizet ivott. Az ENSZ-nek dolgozott, de magára hagyták, miután tolószékbe kényszerült. Két évet töltött egy pakisztáni menekülttáborban, végül menekültstátuszt kapott Amerikában. Fahimának három év után sikerült megkapnia a vízumot, a párnak két gyermeke van. (Fotó:
Peter Van Agtmael)
Harctéri elsősegély-képzés Fort Jacksonban, Dél-Karolinában. A sebesültek ordítanak, bár néhányan kínjukban el is mosolyodnak. A katonák feladata, hogy bekötözzék és biztonságos helyre vigyék a sérültet. Lassúak és ügyetlenek, de a képzők szerint gyakorlással fejlődni fognak. (Fotó:
Peter Van Agtmael)
Jackson őrmester a nappaliban várja, hogy a szakasz átkutassa a házat. Ezúttal semmi gyanúsat nem találnak, lehet, hogy tévedett a hírszerzés – rengeteg házkutatásról derül ki, hogy vaklárma. Amikor végeznek, a parancsnok néha pár bankjegyet nyom a lakók markába. A szakasz nem kér bocsánatot, csak továbbindulnak vagy egy újabb házba, vagy a támaszpontra. (Fotó:
Peter Van Agtmael)
Az al-Kaida szélsőségesei, akik ellen ti harcoltok, pusztítani akarnak. De ti mind építeni szeretnétek, ez Amerika alapvetése. Ők nem tisztelik az emberi életet, ti méltóságot láttok minden emberi lényben. Ők félelmet, ti reményt hoztok – mondta Barack Obama 2009-ben a West Point kadétjainak, amikor bejelentette, hogy bár korábbi ígéretei szerint hosszú távon az összes csapatot szeretné kivonni, 30 ezer új katonát küld Afganisztánba.
A képen a National Mall Barack Obama 2009-es beiktatása után, melyre 1,8 millióan voltak kíváncsiak. Hűvös, de napos idő volt, a szél felverte a port, miután a tömeg hazament. A National Mall az Independence Avenue és a Constitution Avenue közötti nemzeti park Washingtonban, ahova évente 25 millióan látogatnak el. (Fotó: Peter Van Agtmael)
A képen a National Mall Barack Obama 2009-es beiktatása után, melyre 1,8 millióan voltak kíváncsiak. Hűvös, de napos idő volt, a szél felverte a port, miután a tömeg hazament. A National Mall az Independence Avenue és a Constitution Avenue közötti nemzeti park Washingtonban, ahova évente 25 millióan látogatnak el. (Fotó: Peter Van Agtmael)
Bobby Henline csak akkor fogta fel, mennyire megsebesült, amikor hazatért. Azért imádkozott, hogy álmában meghaljon, hogy ne legyen a családja terhére.
Három hete érkezett meg Afganisztánba, már negyedszer, amikor a terepjáróját eltalálták, négy bajtársa meghalt, ő súlyos égési sebeket szerzett. „Nagyon jól éreztem magam Irakban, de csak negyedszerre tanultam meg, hogy három a szerencseszámom” – mondta. Bobby három gyermek apja, húsz éve házas, és már megszokta, hogy az emberek megbámulják az utcán. A Brooks katonai kórházban segít a felvett égési sérülteknek, például egy tizenkétéves kiskamasznak, aki már több bőrátültetésen túl van. (Fotó: Peter Van Agtmael)
Három hete érkezett meg Afganisztánba, már negyedszer, amikor a terepjáróját eltalálták, négy bajtársa meghalt, ő súlyos égési sebeket szerzett. „Nagyon jól éreztem magam Irakban, de csak negyedszerre tanultam meg, hogy három a szerencseszámom” – mondta. Bobby három gyermek apja, húsz éve házas, és már megszokta, hogy az emberek megbámulják az utcán. A Brooks katonai kórházban segít a felvett égési sérülteknek, például egy tizenkétéves kiskamasznak, aki már több bőrátültetésen túl van. (Fotó: Peter Van Agtmael)
„Öt hónap iraki tartózkodás után tértem vissza Washingtonba, ahol George Bush egyik szövegírója, egyben volt évfolyamtársam partiján találtam magam. Berúgtam és dühös lettem, ahogy végignéztem a meleg nyári estében nevetgélő embereket: elkezdtem eljátszani, hogy halt bele rángatózva égési sérüléseibe egy katona. Végignéztem a vergődését, azóta kísértett a látvány, a barátaim pedig diszkréten kikísértek a teremből” – magyarázta Peter van Agtmael, mit jelent neki ez a sorozat. (Fotó:
Peter Van Agtmael)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon