Orfű: fesztivál a Föld valódi szívcsakrájánál
Hídmaradvány a tó mélyén, stég-diving és fesztiválpiknik. Így mutat a Fishing on Orfű, ahol nem csak a húszéveseké a rákenroll.
Tágas égbolt, szalmabálák és sok-sok zöld: a Fishing on Orfű erejét nem elsősorban a lineup-ja, hanem az egészen elképesztő helyszín adja. Ahogy valaki a fesztiválon lelkendezte: "Nem értem, az ősmagyarkodók miért a Pilisbe teszik a Föld szívcsakráját, mikor az valójában Orfűn van." (Fotó:
Bődey János / Index)
A kép ellenére a 18 éven aluliaknak itt is tilos dohányterméket eladni - sőt, szerintem ez az első nagyobb fesztivál, ahol egyáltalán nem lehet cigit kapni. A szervezők jóelőre felhívták a fesztiválozók figyelmét, hogy bőségesen tárazzanak be cigit, Orfűn ugyanis egyetlen szem Nemzeti Dohánybolt árválkodik. (Fotó:
Bődey János / Index)
A két bulizás közbeni rekreációt nagyban elősegíti a pár éve épült - mondjuk szerintem kicsit tájidegen - giga-strand, de még inkább a simán körülsétálható, átúszható és bevizibiciklizhető Pécsi tó. Ja, és persze ne felejtsük el azt sem, hogy dübörög a vébé: érdemes kiugrani egy-egy meccsre a fesztivál előtt felvert szellős sörsátorba. (Fotó:
Bődey János / Index)
Orfű egy igazi horgászparadicsom - Fishing, ugye -, de a stégeken ilyenkor a pontyozó Lovasi András helyett inkább stég-divingoló fesztiválozókkal lehet találkozni. (Fotó:
Bődey János / Index)
Kedvenc funfactünk, hogy az 1962-ben elárasztott völgyön egy híd ívelt át, és ez a híd ma is áll, csak épp a tó mélyén. Orfű volt polgármestere, a humorista Nagy-Bandó András azt mondta nekünk, hogy ma is át lehet alatta úszni. (Fotó:
Bődey János / Index)
A Fishing on Orfű szerencsés fekvése miatt a szervezőknek nem kell a hangerőkorlátozáson és hangszigetelt sátrakon görcsölniük. A késő éjszakába nyúló koncerteknek azért megvan a visszája is: tapasztalataink szerint elég lassan szokott beindulni a buli, itt nem látni azt, amit a Szigeten, hogy ezrek csapatják a vakító napfényben. (Fotó:
Bődey János / Index)
A fesztivál atyja, lelke, motorja, guruja, Lovasi András az idei évre összerántotta a nagy búcsúzkodással feloszlatott Kispál és a borzot, és adtak is egy egészen jó koncertet. (Fotó:
Bődey János / Index)
Óriási dolog, hogy a Nagyszínpad nézőtere egy lejtőn helyezkedik el, így az egész fesztivál odafér a koncertekhez; délutánonként a babakocsistul-pokrócostul megjelenő alter-családok különösen jó piknikhangulatot szoktak teremteni. És nem mellesleg a zenészektől is azt hallottuk, hogy mindig le vannak nyűgözve a föléjük magasodó tömeg látványától. (Fotó:
Bődey János / Index)
Nem gyulladt fel a színpad, csak a Kispálra ugrálók verték fel a port. Amúgy a por nem jellemző, egyrészt mindent dús gyep borít, másrészt pedig Orfű mikroklímája - legalábbis a nyár ezen szakában - igen párás. (Fotó:
Bődey János / Index)
A Fishingen egy nap után beizonyosodik, hogy nem csak a húszéveseké a rákenroll. A harmincas, negyvenes és igen, az ötvenes korosztályt - hogy turinformosan fogalmazzunk - a vintage zenekarok, a kellemes környezet és a finom borok vonzzák ide. (Fotó:
Bődey János / Index)
Bár a kempingrész évről évre terjeszkedik, de a sátrak többségét azért árnyékos helyen lehet felverni. Aki sátrazott már fesztiválon, az tudja, hogy ez milyen nagyon-nagyon fontos dolog. Azt mondjuk nem tudjuk, hogy a fotelt honnan szerezte ez a megfáradt hölgy. (Fotó:
Bődey János / Index)
A Zen és a fesztiválozás művészete. (Fotó:
Bődey János / Index)
Rovataink a Facebookon