A fotó lett az anyanyelvük

A legnagyobb fotóriporterek életrajzában szinte bevettnek számít az a fordulat, hogy “véletlenül lett belőle fotós”. Inge Morath azonban nemcsak véletlenül keveredett fotósok közé, de fotózni titokban kezdett a használtan vett Leicájával, sőt az első képeit álnéven küldözgette a kiadóknak. Az tette őt különlegessé, hogy íróként kezdte, fotósként folytatta, végül egy író mellett tökéletesen megtalálta a helyét fotósként és feleségként is.

De hogyan is kezdődött a dolog? A sok nyelven beszélő, osztrák Morath mindenféléről írogatott cikkeket, de egyre többször kértek fotót is a szövegei mellé. “De engem nem is érdekelt a fotózás, és fotósokat sem ismertem.” - írta erről később. Kínjában vett egy Life magazint, és elkezdett fotósokkal barátkozni, így került kapcsolatba Lothar Rübelttel, Franz Hubmannal, Erich Lessinggel és Ernst Haas-szal.

A képek felé fordulás egyszerre volt megkönnyebbülés és egy belső kényszer.

Az akkoriban formálódó, fiatal fotósokat egybegyűjtő  Magnum ügynökség párizsi irodájához keveredett, ahol előbb képaláírásokat kezdett írni a világ minden táján készült képekhez, majd a fotósokat kísérte el azokra bevetésekre, amelyekhez ő végezte el az előzetes kutatást, és később a fotókat is ő szerkesztette be. Így tanulta ki a fotózás minden részletét, többek között Henri-Cartier Bresson kontaktjaival dolgozott: “Azt hiszem, az ő stílusát tanulmányozva tanultam meg én magam is fotózni, anélkül, hogy egy kamerát valaha a kezembe vettem volna.”

Angol férje miatt egy időre szakított a Magnummal és Londonba költözött, de egy furcsa dologra lett figyelmes. “A legnagyobb meglepetésemre azt vettem észre, hogy mióta nem vagyok körülvéve fotósokkal, hirtelen tele lett a világ olyan dolgokkal, amiket le kellene fényképezni. ” De nem csak ez vezette a fotózás kényszeréhez. “A háború után nagyon szenvedtem attól, hogy a német anyanyelvem az ellenség nyelvének számít. Hiába beszéltem jól angolul és franciául is, nem tudtam magamat jól kifejezni ezeken a nyelveken."

Amikor Simon Guttman mellett dolgozott segédként, titokban kezdett fotózni egy használt Leicaval, hiszen mindenki tudta róla, hogy ő az egyetlen nem-fényképező ember a csapatban. Éppen ezért választott álnevet: Egni Tharom néven küldözgette a fotóit, néha eladott képeket, néha hosszú levelekben dicsérték a stílusát és kritizálták a technikáját. Párizsban a munkás papokról készített egy óriási anyagot: amikor készen lett vele, úgy döntött, megmutatja Capának. Tetszett neki, amit látott, és Morath csak ezután árulta el, hogy ő készítette a képeket, Capa pedig fotósként szerződtette. “Rengeteg utazással töltött év jött, mindig valamilyen sztorin dolgoztam a világ valamelyik sarkában. Filmet, színházat, divatot és közben portrékat fotóztam, és ez azóta is így megy."

Eleinte a lepattanókat kapta, azokat a megbízásokat, amik nem érdekelték az ügynökség nagyobb neveit (Eve Arnold és Inge Morath voltak az ügynökség első női fotósai). Sok filmforgatáson is dolgozott, a Kallódó emberek forgatásán ismerkedett meg Arthur Miller drámaíróval, aki miután elvált Marilyn Monroetól, őt vette feleségül. Lányuk Rebecca Miller filmrendező, aki egyébként Daniel Day-Lewis felesége.

Millerrel nagyon jól kiegészítették egymást: sokat utaztak és sokat is írtak a közös utazásaikról, az ezekről készült műveket pedig Morath képei díszítették. A férjén keresztül bejáratos lett az irodalmi körökbe, nagyon sok portrét készített ebben az időben. Phillip Roth kedves betolakodónak nevezte:

Ha téged fotóz, észre sem veszed, hogy már ki is adtad neki a titkaidat.

Halálának évében hozták létre az Inge Morath-díjat, amit az Inge Morath Alapítvány ítél oda a Magnum Alapítvánnyal együttműködésben. A díjat harminc év alatti fiatal női fotósok kaphatják meg, értéke 5000 dollár.

Idén nyolc Inge Morath-díjas fotóriporter járja végig a dunamenti országokat, hogy felkeressék a fotós egyik legkülönlegesebb témájának helyszíneit: Morath kétszer utazta körbe a dunamenti országokat, először 1958-ban, majd a 90-es évek elején, a vasfüggöny lebontása után. A hosszú utazás célja az volt, hogy bemutassa az életet a vasfüggöny mindkét oldalán. Végigfotózta a folyó mentén lakók mindennapjait a németországi forrásvidéktől a Fekete-tengerig, páratlan képei megmutatják, milyen hatással volt a szocializmus - majd a hirtelen változás - az emberek mindennapjaira.

A júliusban indult Danube Revisited - The Inge Morath Truck Project 2 napra áll meg Magyarországon, július 21-és 23 között tekinthető meg az ingyenes mozgókiállításuk a Nagymező utcai Robert Capa Központ előtt.