A szexualitás és a testi korlátozottság kapcsolata régóta foglalkoztatta Oliver Fermariellót, a 39 éves római fotóst. A meztelen igazság megismeréséhez pedig a fogyatékkal élők szerelmi életét kezdte el fényképezni. A Je t'aime, moi aussi (jelentése: Szeretlek, én is) nevű projektje a szépség fogalmának feltérképezésével sokakat zavarba ejt majd.

 

„Én a fogyatékosságot a társadalom tükreként látom” – mondja Fermariello. „A legtöbbünk abba a 99 százalékba tartozik, akik nem felelnek meg a manipulált szépség szabványainak. A sokféleség megrémíti az embereket. Ha egyáltalán fel is merül a fogyatékosság és a szexualitás kérdése, többnyire kellemetlenül érezzük magunkat, és inkább nem beszélünk róla.”

 

A fotós büszkén meséli, hogy sikerült olyan alanyokat találnia, akik készek voltak azokról a témákról beszélni, amiket az emberek zöme inkább kizár, és amikről nem akar hallani. Fermariellót az zavarta leginkább, hogy a testi fogyatékkal élőket a legtöbb esetben nem tekintik nőnek vagy férfinak, hanem gondolatban egy harmadik nemhez sorolják. Szerinte az emberek többsége semlegesnek látja őket, akiknek nincsenek, vagy egyszerűen csak nem lehetnek, szexuális vágyai és fantáziái.

 

Bár Fermariello képei gondosan beállítottak, mégis rendkívül realisták és személyesek. Ezt azzal érte el, hogy a képek szereplőit hagyta szabadon és természetesen viselkedni saját közegükben, és olykor akár legintimebb perceikben is. Velük volt fogmosás és reggeli készülődés közben, vagy akár akkor is, amikor épp a szerelmükkel ölelkeztek.