Egy taxi hátsó ülésén

 Mike Harvey egy egyszerű walesi srác volt, pénzt gyűjtött a távol-keleti és dél-amerikai utazásaira, úgyhogy taxizni kezdett. Az évek során rengeteg emberrel utazott együtt ebben a szűkre szabott térben, úgyhogy egy idő után úgy döntött, fotózni kezdi őket – természetesen azok beleegyezésével és a viteldíj elengedésével. A képek címe egyébként éppen arra utal, hogy mennyibe került a közös utazásuk.

   

Terhes nő, háborús veterán, drogdíler és prosti is utazott a hátsó ülésen, de szállított egyszerű átlagembereket, bolti eladókat, ügyfélszolgálatosokat, rendőröket, ügyvédeket, tanárokat. Nem volt két egyforma út, és mindenkitől lehetett valamit tanulni, öregek, fiatalok, gazdagok, szegények, józanok és full készek is leintették, szép keresztmetszetet kapott a 2010-es évek Waleséből.

   

„A taxizásban éppen az az izgalmas, hogy sosem lehet tudni, ki fog legközelebb beszállni az autóba” – mondta az élményeiről egy interjúban. Adott már szívmasszázst, szedett fel az út széléről teljesen elkészült 9 hónapos kismamát, kínálták ketaminnal, akarták már bevenni édes hármasba is, választott szét verekedő párokat is. Összesen 130 fotót készített, kilencen mondtak csak nemet a felkérése. „Lefotóztam őket, hogy megörökítsem az együtt töltött időt. Azért csináltam a képeket az utazás végén, mert addigra már kialakult egyfajta kapcsolat az utas és a sofőr között. A legtöbb beállt ember készségesen megosztja az életét, problémáit egy tök józan és éber idegennel, akinek a tanácsára és visszajelzésére vágyik. Az első út idején még tök ideges voltam, féltem, hogy összetöröm az autót és valaki megsérül majd emiatt. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy felelős vagyok az utasokért, lehet, hogy emiatt alakultak ki olyan szituációk, hogy kiadták magukat nekem. De a legviccesebb, hogy a legtöbbjükkel soha többet nem találkoztam, fogalmam sincs, mi van velük.”