Egy őrmester és egy poéta keveréke

Dömölky János 33 éven keresztül volt a Magyar Televízió rendezője. Számos irodalmi alkotásból készített a magyar filmművészetet meghatározó mesterműveket, eredeti hangvételű filmes adaptációkat.



A hetvenes években készültek emlékezetesebb alkotásai: a Médeia (1971), a Régi idők mozija (1971), Az áruló (1975), a 6-os számú kórterem (1977) és a Ki lesz a bálanya? (1979). Optimisták című tévéjáték-sorozatát a Filmvilág kritikájában „a magyar televízió-játszás eddigi történetének legnagyobb, legsúlyosabb, teljesítményének” nevezték. A rendezőt Miroslav Krleža magyarországi szakértőjeként is ismerték, Glembay-trilógiáját (Glembay Ltd, Agónia, Léda) a hetvenes évek második felében három televíziós filmben is feldolgozta.

Dömölky János legismertebb filmje, a Hajnali háztetők – minden más addigi próbálkozással ellentétben – Ottlik Géza személyes jóváhagyásával készülhetett el 1985-ben az író Hajnali háztetők című művéből.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem meghatározó tanára volt, több filmes generációt nevelt az igényes és egyedi hangvételű művészeti alkotások készítésére. Tanítványa, Szász János így emlékezik szakmai útmutatójára: „A filmrendező egy őrmester és egy nagyon furcsa poéta keveréke. Ebből nagyobb rész az őrmester, és kisebb a poéta.” Dömölky soha nem alkudott meg, éjszakákon keresztül forgatott, de végig figyelmes, pontos, alázatos és emberi maradt. A vágószobában sem nyugodott, nagy pontossággal vágta filmjeit, legalább olyan fontosnak tartotta, mint magát a forgatást. A hetvenes évektől kezdve a színházban is otthonra lelt, utolsó színházi rendezése, Dürrenmatt A fizikusok című darabja most is műsoron van a Veszprémi Petőfi Színházban.