A robbanás helyi idő szerint hajnalban, 5:29:45-kor történt. Három méter mély és 330 méter széles, jórészt radioaktív üveggel borított kráter maradt a helyén, a környező hegyeket 1-2 másodpercig a nappali világosságnál is erősebb fény festette fehére, a 16 kilométerre lévő alaptáborban olyan forróság volt, minha sütőben lettek volna. A lökéshullámot 160 kilométerrel odébb is érezni lehetett, a gombafelhő 12 kilométer magasra jutott, de ami még ennél is érdekesebb: még három hétig simán titokban lehetett tartani, pontosan mi is robbant fel Új-Mexikóban. Pedig még 180 kilométerrel odébb is törtek be ablakok a robbanás miatt, és az óriási villanást, illetve a füstfelhőt sem lehetett nagyon eldugni. A hivatalos magyarázat akkor úgy szólt, hogy egy lőszerraktár robbant fel a bázison, és bár senki sem sérült meg, előfordulhat, hogy a katonaság kitelepít néhány családot, ha a robbanásból visszahulló anyagok veszélyeztetik őket. A beszámolók szerint sokan azt hitték, hogy a hatalmas erejű, fényes gömb a Nap volt.
A kísérlet több szempontból is sikeres volt. Egyrészt kiderült, hogy az atombomba valóban óriási pusztításra képes csodafegyver, másrészt a szakemberek jóval pontosabban meg tudták határozni, milyen magasan kell robbannia majd a Hirosimára ledobott bombának a hatás maximalizálásához is. A tesztről végül csak a Nagaszakira ledobott bomba robbanása után értesítették a civil lakosságot.
A bomba összeszerelését végezték ezekben az átmenetileg felhúzott házakban az Alamogordo lőtér egy kifejezetten a Trinity-teszt számára leválasztott részén. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
Hogy az atomrobbanás erejét pontosan mérjék, a tudósok egy próbarobbantással kalibrálták a műszereket: 100 tonna TNT-t helyeztek ki egy favázas platformra. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
A plutóniummagot a sikertelen robbanás esetén elméletileg összegyűjtő, Jumbo nevű betonacél tároló az új-mexikói sivatagban. A védőköpeny azért kellett, hogy ha valami nem a tervek szerint megy, a drága plutónium ne feltétlenül vesszen kárba. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
Robert Oppenheimer, a Manhattan-projekt vezetője (a nem túl előnyös kép 1950 körül készült). (Fotó:
Popperfoto / U.S. Department of Defense)
A Jumbo szállítás közben, a képen a robbantásban részt vevő munkások. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
A Jumbo nukleáris szerkezet a teszt indítására készen. Aztán végül mégsem ebben a formában robbantottak, mert úgy döntöttek, hogy a plutóniumbomba biztosan működni fog, nem lesz szükség arra, hogy egy hatalmas páncélköpeny fogja fel az esetleg visszamaradó plutóniumot. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
A plutóniummag kiszerelése, a korabeli munka- és sugárvédelmi előírásoknak megfelelően. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
A 30 méteres torony, ahová végül a robbantás előtt felakasztották a Szerkentyű becenevű bombát. Nem akarták bombának nevezni a dokumentumokban, mert az túl egyértelmű lett volna, fegyverként viszont nem hivatkozhattak rá, mert nem volt bevethető állapotban. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
1945. július 13-a: épp a plutóniummagot helyezik be a bomba külső, robbanóanyaggal töltött köpenyébe. A dolog nem ment egyszerűen, mert a mag először megszorult, de miután kicsit hagyták kiegyenlítődni a két rész hőmérsékletét, végül minden a helyére került. A munkálatokban részt vevők ekkor nagyon megnyugodtak, és lazításképp úsztak egyet a közeli víztározó toronyban. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
Az összeszerelés utolsó lépései. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
Betonnal és földdel megerősített fa megfigyelőpont a robbantástól 10000 yardra, vagyis 9144 méterre. A megfigyelők többsége, például Oppenheimer is egy 16 kilométerre lévő pontról nézte a robbantást, a meghívott vendégek még ennél is messzebb, mintegy 30 kilométerre voltak. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
A Szerkentyű a 30 méteres torony tetején a robbantás előtt, a szerelést felügyelő Norris Bradburyvel együtt. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
Megfigyelőkamera a Campana Hillen. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
A robbanás után 1/40-ed másodperccel (Fotó:
U.S. Department of Defense)
A klasszikus gombafelhő (Fotó:
U.S. Department of Defense)
Oppenheimer, más kutatók és magas rangú katonatisztek vizsgálják, mi maradt a robbantás után a toronyból. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
A torony délnyugati lába (Fotó:
U.S. Department of Defense)
A Jumbo páncélköpenynek nem sokat ártott a robbanás, sőt, a mai napig látható a kísérlet emlékére állított múzeumban. Mármint ami maradt belőle azt követően, hogy egy másik bombatesztnél 500 fontos bombákat robbantottak fel benne. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
A robbanás hője miatt keletkezett radioaktív, zöldes színű üveg, a trinitit. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
A radioaktív szennyezést összegyűjtő, különleges ólomborítással ellátott M4 Sherman tank. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
Az első kísérleti atomrobbantásban keletkezett kráter madártávlatból. (Fotó:
U.S. Department of Defense)
Ma már csak a kihelyezett fotók, illetve néhány betontömb emlékeztet arra, mi is történt itt 1945. július 16-án. (Fotó:
Robyn Beck / U.S. Department of Defense)
Filmfelvétel a robbanásról
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon