A kocsmázásnak itthon nagy hagyományai vannak, már a középkor óta üzemelnek nálunk csapszékek, illetve bormérések, a lakossági fogyasztás pedig a napjainkban is egyre inkább pörög felfelé, miközben a Budapestre érkező turisták egyik legkedveltebb célpontjai máig (és bizonyára még egy jó ideig) a romkocsmák. Ám hiába vannak mély gyökerei a magyar kocsmakultúrának, csak az utóbbi fél évben a kocsmák négy százalékát számolták fel.

Pedig ahogy a József Attila-díjas Cserna-Szabó András fogalmazott:

A kocsma menedék. Az egyetlen hely, ahol még elbújhatunk a világ elől. A kocsma az emberi civilizáció utolsó mentsvára.

A modern ember vitathatatlanul sokat menekül a társadalmi problémák elől, az eszképizmus gondolatát pedig a fotós is osztja, aki maga is szívesen keresi (illetve egyes esetekben: kereste) fel a budapesti éjszaka olyan emblematikus bástyáit, mint a Vittula, az Auróra, a Müszi, a Fogasház vagy épp a tavaly bezárt Caesar's. Az Átmeneti menedék képei is ezeken a helyeken készültek, de a fotókon találhatunk még vidéki és külföldi helyszíneket is.

„A magyar kultúra egyik szerves része a kocsma, ami nemcsak az italról szól, hanem közösségi helyként is funkcionál, ahol információkat osztunk meg egymással. Ez a sorozat sem azt akarja bemutatni, hogyan lehet minél jobban lerészegedni, hanem inkább a kocsmák betérő-jellegére fókuszál. Az emberek beülnek, megisznak valamit, és közben megnyílik egy alternatív valóság is, ami időt enged arra, hogy a hétköznapok gondjait kicsit hátrahagyjuk, és helyette valami másra koncentráljunk, ami mélyebben gyökerezik az emberben” – magyarázza a képeket a fotós.

A kiállítás címe (Átmeneti menedék) ráadásul némi áthallást is megenged, hiszen hazánk tranzitországként Ázsia és a Közel-Kelet felől érkező menekültek ideiglenes állomása lett. Erdei szerint a migránsok hasonlóan térnek be hozzánk, majd hagyják el Magyarország területét, mint ahogy mi látogatjuk a kocsmáinkat. A párhuzam a fotós szerint (aki egyébként tevékenyen segíti a menekülteket) elsőre talán kissé merésznek tűnhet, a Liget Galériában kiállított italozós képei között mégis elhelyezett néhány színes felvételt is, amelyek a menekültkérdést dolgozzák fel, elsősorban kulturális szempontból. A külvilág történései és a személyes élet kontrasztján túl az analógiából sokféle értelmezési lehetőség adódik. Mialatt a többségében muzulmán, így alkoholt nem fogyasztó migránsok átszelik az országot, a kocsmáink továbbra is gőzerővel működnek. A bezárási tendenciát látva már csak az kérdés, hogy hányan és még meddig.