18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Nőket akarok, bármi áron

A brooklyni Chris Verene egy igazán izgalmas fickó: miközben fiatalon különböző együttesekben zenélt, a kilencvenes évek közepén olyan fotósklubokba épült be, ahol a férfiak hírnévről és pénzről álmodó fiatal nőket fényképeztek – lehetőleg minél kevesebb ruhában. A divatszakmában is elismert, jó kapcsolatokkal rendelkező fényképészeknek adták ki magukat, miközben valójában amatőr svindlerek voltak, akik csupán meztelen nők közelébe szerettek volna férkőzni.

Chris Verene visszaemlékezése szerint minél fényesebb jövőképet festettek a megvezetett lányoknak, azok annál több ruhadarabtól voltak hajlandók megválni. A kókler fotósok úgy belefeledkeztek a munkába, hogy fel sem tűnt nekik, hogy velük ellentétben ő nem a lányokat, hanem inkább őket fotózta – miközben úgy tett, mintha csak a fényképezőjét bütykölné egy kicsit.

 

A képekkel nem megszégyeníteni akart, csupán a jelenségre szerette volna felhívni a figyelmet, ezért végig arra törekedett, hogy később sem a fotósok, sem a modellek ne legyenek felismerhetőek. Éppen ezért a fókusz nem a lányok, hanem a férfiak testén van: a pocakokon, a szőrös lábakon, a kopaszodó fejtetőkön és az izzadtságfoltos pólóingeken.

 

Verene dokumentarista művészként hivatkozik magára. 15 éves korában kezdte dokumentálni a családját, majd tanulmányai miatt Atlantába költözött, ahol több zenekarban is zenélt. A Nirvana női megfelelőjeként emlegetett, Steve Albinivel is dolgozó DQE mellett a másik fontos együttese a Rock*A*Teens volt, amit Will Sheff, az Okkervil River frontembere utólag a kilencvenes évek legjobb rock and roll zenekarának nevezett. „Több jó lemezük volt, mint a Nirvanának, (egy kicsivel) okosabbak voltak, és többet kockáztattak, mint a Pavement, következetesebbek voltak, mint a Guided By Voices, és több jó daluk volt, mint a Galaxie 500-nak” – írta a zenekarról, amit idővel a kultikus Merge kiadó is felfedezett, így az aztán az amerikai indie egyik legfontosabb zenekarával, a Superchunkkal is koncertezhetett.

 

Időközben megismerte későbbi feleségét, a Puerto Ricó-i származású Ani Corderót, aki már szólóban is zenélt, majd együtt alapítottak zenekart, amiben többek közt a Calexico és Giant Sand tagjai is megfordultak. „Aninek dobosra volt szüksége, én pedig megőrültem érte, úgyhogy bármilyen zenekarba beszálltam volna a kedvéért” – mesélte Verene. Később olyanokat is bevettek a zenekarba, mint Eric Eble, aki a Half Japanese nevű, sokat hivatkozott barkácsindie zenekarban is zenélt, valamint Omar Little, aki a Why Do Fools Fall In Love című örökzöldet jegyző Frankie Lymon unokaöccse. A pár később New Yorkba költözött, ahol Verene-t az Artnet 2014 ötödik legizgalmasabb művészének is megválasztotta.

 

A képaláírásokhoz a csajozási tippekben verhetetlen Pua.hu bölcseleteit használtuk fel.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport