Csodalényvadászat Thaiföld utcáin

A címlapról ajánljuk

A fotózás olyan, mint a vadászat, az ember járja az utcákat egész nap, amíg csapdába tud csalni egy pillanatot – valahogy így képzelte el az őszinte, a mindennapokat és a pillanatokat mindenféle beállítás nélküli megragadó utcai fotózást Henri Cartier-Bresson, a műfaj egyik megteremtője. És valahogy így telt el az elmúlt egy évben a thai fotós, Tavepong Pratoomwong minden egyes napja is.

A 33 éves bangkoki fotós, aki Cartier-Bresson talán legnagyobb thai követője, 2014-ben és 2015-ben minden egyes nap járta főleg Bangkok utcáit, hogy megörökítésre váró pillanatokra vadásszon. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Pillanat pedig mindig volt, bár elég változatos, hogy mit sikerült elkapni: a jobb napokon Tavepong villanó szemű robotemberekkel, faemberekkel és bogyófejű csodalényekkel találkozott, néha szentségtörő majmokat, máskor csak padokon unatkozó embereket és nézelődő kóborkutyákat fényképezett. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Tavepong majdnem felhagyott a fotózással, de aztán a feleségétől az évfordulójukra kapott egy repülőjegyet Indiába, ahol újra ihletet kapott a fotózáshoz (valószínűleg csak pár szexelő majom kellett hozzá). (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Képei tényleg leginkább csak elkapott hétköznapi pillanatok, amik nem valami eseményt akarnak bemutatni, vagy történelmi dokumentumként akarnak szolgálni arról, hogy mi van Thaiföldön 2014-2015-ben, hanem csak az utca mágiáját vagy szépségét akarják megragadni. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Azóta már nincs ideje nagy utazásokra, úgyhogy leginkább Bangkokban fényképez munkába menet meg hazafelé. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Az egyetlen sorozat, ami valamit is megmutat, az a Songkran, vagyis a thai újév ünnepén készült. Ez a legfontosabb thai ünnep a száraz évszak végén, amikor az emberek a megtisztulás jegyében vödörrel és vizipisztolyokkal locsolják egymást az utcán. Persze mélyebb buddhista tartalmak és szertartások is tartoznak az ünnephez, de azok sokkal kevésbé szórakoztatóak. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Nagy társadalmi kataklizmákat viszont nem azért nem fotózott, mert amúgy ne történt volna semmi az országban mostanság néhány nagyobb utcai vízipisztoly-csatán kívül. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Az elmúlt egy évben az amúgy is csak döcögősen működő thai demokrácia végképp összeomlott, amikor a két nagy politikai frakció hatalmas tüntetésekbe és néha utcai harcokba tortkolló konfliktusát a hadsereg egy puccsal oldotta meg. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Mindez azután történt, hogy az ország egyik fele le akarta mondatni a miniszterelnök Jinglak Sinavatrát, a kormányellenes tüntetők pedig gyakorlatilag megbénították Bangkokot, a helyzeten pedig csak rontott, amikor erre válaszul a kormánypárti tüntetők ezrei is az utcára mentek, a két tábor pedig időnként egymásra lövöldözve és bombákat dobálva próbálta elkergetni a másikat. A miniszterelnököt végül az alkotmánybíróság lemondatta, az utcákon pedig a hadsereg csinált rendet, fél Európa kedvenc nyaralóhelyét pedig most gyakorlatilag egy katonai diktatúra irányítja. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Bár Tavenpongnak láthatóan nem az a célja, hogy a Thaiföldet szétfeszítő társadalmi problémákkal foglalkozzon, a bangkoki utcai képekbe akarva-akaratlanul is becsúsznak a város szégyenfoltjai. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Az ország egyik legnagyobb ilyen problémája a prostitúció. Bangkokban még ha nagyon próbálja is az ember, akkor sem lehet nem észrevenni az 40-es vagy inkább öregebb fehér férfiakat, akik 18-20, de talán fiatalabb thai lányokkal járkálnak a bárok között. Sokan kifejezetten a piroslámpás negyedek miatt utaznak Thaiföldre, és akkor még nem is beszéltünk a „sexpatokról”, azokról a nyugati férfiakról, akik az országba költözve kurvázzák el a megtakarításaikat. A szexipar 6,3 milliárd dolláros üzlet Thaiföldön, aminek igazából nem is a turisták a legnagyobb kliensei, hanem a thai férfiak, akiknek egy felmérés szerint a 90 százaléka volt már prostituálttal. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Persze a prostitució nem legális, viszont a fenntartásában mindenki érdekelt, leszámítva talán azokat nőket/lányokat, akiket a rossz társadalmi körülményeik beletaszítanak a szexbizniszbe. Hogy ők hányan lehetnek, arra csak becslések vannak, a kormány szerint úgy 77 ezren, civil szervezetek szerint akár 300 ezren is lehetnek.

A prostitució nem legális, viszont a fenntartásában mindenki érdekelt, leszámítva talán azokat nőket/lányokat, akiket a rossz társadalmi körülményeik beletaszítanak a szexbizniszbe. Hogy ők hányan lehetnek, arra csak becslések vannak, a kormány szerint úgy 77 ezren, civil szervezetek szerint akár 300 ezren is lehetnek. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Az egész ipar pedig, a lányoktól (és fiúktól) a bártulajdonosokon, takarítókon, könyvelőkön át egészen a korrupt rendőrökig 2,8 millió embert tarthat el, akik közül vagy 800 ezren kiskorúak. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)

Tavenpong a Miami Street Photography fesztiválon díjnyertes „fejetlen kutya” című képe sem jöhetett volna valószínűleg létre, ha a thai főváros nem küzdene egy másik komoly problémával, több százezer kóbor kutya formájában. A thai járványügyi és állatorvosi hivatal becslése szerint úgy 700 ezer kóbor kutya él az országban, ebből úgy 100-300 ezer pedig Bangkok utcáit és sikátorait járja. (Fotó: Tavepong Pratoomwong)