Kincs helyett ezt hagyja örökül a bánya
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Az arany és a gyémánt alapjaiban határozta meg, mi lett Dél-Afrikából. A csillogásból és a fejlődésből a kiszolgáltatott emberek tömegeinek nem sok jut. A férfiak dolgoznak a bányákban, amíg a tüdejük tönkre nem megy, virágzik a prostitúció, ha pedig bezár a bánya, munkanélküliség, nyomor és szeméthegy marad utána. A dél-afrikai bányaipar sötét oldala érdekelte a johanessburgi születésű fotóst, Ilan Godfrey-t. Két és fél éven át fotózta a bányák mocskos hagyatékát.
A Legacy of the Mine című képsorozatot 2011 és 2013 között készítette a johannesburgi születésű, Londonban tanult fotós, Ilan Godfrey. Azt szerette volna megmutatni, mit hagy maga után Dél-Afrikában a bányaipar, ami egyúttal Afrikában sehol másutt nem tapasztalt gazdasági fejlődést hozott az országnak. Ez itt egy szenet égető erőmű Mpumalanga tartományban. A világon kevés helyen szennyezett annyira a levegő, mint errefelé. A kibányászott jó minőségű szenet exportálják. A rosszabb minőségűt helyben, az olyan erőművekben égetik el, mint ez itt. (Fotó:
Ilan Godfrey)
Nemcsak a levegő szennyezett, hanem a föld és a víz is. A talaj megsüllyedt, ami maga után hozza az áradásokat. A hulladék egy része radiokatív, a sugárzási szint helyenként 15-ször magasabb a természetesnél, olyan, mint Csernobil vagy Fukushima környékén. (Fotó:
Ilan Godfrey)
A bányászat a társadalmi viszonyokat is alapjaiban alakítja. A vidéki embereknek sokszor nincs más választása, mint hogy a bányákban dolgozzanak, és beérjék az alacsony bérekkel, amit a tulajdonosok fizetnek. Amikor aztán a bányák bezárnak, a helyiek még nagyobb szegénységbe süppednek. Ez a városka Meyerton. 1891-ben alapították, miután aranyra bukkantak a közelben. 12 ezren élnek itt. (Fotó:
Ilan Godfrey)
A csodával határos módon senki nem sérült meg, amikor beszakadt itt a föld, és elnyelte többek otthonát. A helyiek kénytelenek együtt élni azzal, hogy ilyesmi megesik. A hasonló gödrök közt akadnak 30 méter mélyek is. Állandó veszélyt jelentenek az emberekre. (Fotó:
Ilan Godfrey)
A virágcsokrot tartó férfi, akit Jonas Mookának hívnak, a régen virágzó városka, Ga-Pila romjain áll. A helyi platinabánya terjeszkedése miatt a város 13 ezer lakója költözésre kényszerült. Jonas állatokat legeltetett, amíg tehette, de mostanra a környék szemétteleppé változott. A fotósnak egy másik pásztor, Malose Mabela azt mondta: megtanulták már, hogy a bánya csak akkor áll szóba velük, ha ki akarja tenni a szűrüket. A bánya 1996-ban kezdett tárgyalni a helyiekkel az elköltözésről. 35 helybéli család nemet mondott. Az ő sorsuk az lett, hogy gyakorlatilag egy szellemvárosban élhettek tovább elektromosság, víz, iskola és kórház nélkül. Ez volt a büntetés: a szembeszegülés előtt ez mind elérhető volt a városkában. Csak 2011-re sikerült kiharcolni, hogy az áramot újra bevezessék. (Fotó:
Ilan Godfrey)
A 34 fehér fakereszt azoknak a bányászoknak állít emléket, akiket lemészárolt a dél-afrikai rendőrség 2012. augusztus 16-án. A bányászok a Lomnin nevű vállalat platinabányájánál sztrájkoltak, magasabb béreket szerettek volna. A rendőrök önvédelemre hivatkozva nyitottak sortüzet rájuk. Utólag kiderült, hogy hazudtak a véres eseményekről. Az áldozatokat hátulról érték a lövések. (Fotó:
Ilan Godfrey)
A munkalehetőség miatt az otthonaiktól elszakadó bányászok más férfiakkal összezárva, nők nélkül élnek. Ennek is megvan a maga társadalmi következménye: virágzik a prostitúció. Mpho is szexmunkás, a bokrok között, nem messze a bányától, a következő kliensét várja. Lesothóból jött Dél-Afrikába munkát keresni. Szerencsésnek érzi magát, mert neki magának még nem volt ijesztő élménye, de a prostituáltak soha sincsenek biztonságban. Sokakat megerőszakolnak, fegyvert fognak rájuk, elveszik a pénzüket és megverik őket. (Fotó:
Ilan Godfrey)
Koffiefontein gyémántlelőhely. A városkának jelentős háborús múltja van. A második világháborúban tábor állt itt. Az internáltak közt volt John Vorster elnök , aki később miniszterelnök és Dél-Afrika elnöke lett. A bányát az évek során többször bezárták, de még mindig innen kerül elő a világ legértékesebb gyémántjainak egy része. (Fotó:
Ilan Godfrey)
Mahlomola William Melato valamikor 80 kiló volt, 49-re fogyott. Nehezen kapott levegőt, köhögött, gyenge volt, a bőre elszíneződött. A bányászok közt gyakori szilikózis nevű tüdőbetegségben szenvedett. 1986-ban kezdett bányában dolgozni. Négy év múlva tanárnak állt, de aztán visszatért a bányába. 2007-ben diagnosztizálták tuberkolózissal, 2010-ben szilikózissal. Elveszítette a munkáját. Amikor a fotóssal beszélgetett, azt mondta: fiatal emberként nem volt tisztában a kockázatokkal, ha tudja, mi várhat rá, nem vállalta volna. Bár a kezében volt egy aláírt megállapodás a bányával arról, hogy ha egészségügyileg alkalmatlanná válik, felajánlanak neki egy másik munkakört, és orvosi ellátást is kap, egyik ígéret sem vált valóra. A fotó 2012-ben készült. Mahlomola William Melato 2013. május 22-én meghalt. (Fotó:
Ilan Godfrey)
Ez itt egy használaton kívüli sűrítőtartály a St Helena aranybányánál Free State régióban. A dél-afrikai bányaipar túl van már a csúcson, de még a mai napig nyereséges. (Fotó:
Ilan Godfrey)
A gyémánttal kezdődött minden: 1867-ben fedeztek fel gyémántot az Oranje folyó partjainál. Aztán jött 1886-tól az aranyláz a Witwatersrand-medencében, aminek Johannesburg megalapítása köszönhető. Annak az útnak az elődje, amelyen a 29 éves Pelou Mwepu-Kalonji áll, 1898-ban épült. A férfi a Kongói Demokratikus Köztársaságból érkezett, ott nem volt munkája, és nem érezte magát biztonságban. (Fotó:
Ilan Godfrey)
Becslések szerint Dél-Afrikában 1,6 millió ember él bányahulladék tőszomszédságában vagy egyenesen rajta. (Fotó:
Ilan Godfrey)
Sokan próbálnak abból megélni, hogy a saját szakállukra, illegálisan keresgélnek gyémántot. Ha találnak valamit, olyan figurák vásárolják meg tőlük, mint amilyen King G a piros kocsiban. A keresgélők nem tehetik be a lábukat az orgazda házába, ők odakint, a kocsijuknál mustrálgatják az árut. Ha az orgazda elégedett, ad egy kis ennivalót, olykor valami ruhafélét is a gyerekeknek. Ha nem, akkor a gyerekek mehetnek éhesen az iskolába. King G a fotózás idején már azt mondta: felhagyott az orgazdasággal, abból él, hogy a Mercedesével kunsztokat mutat be. (Fotó:
Ilan Godfrey)
Ők mind a négyen illegális aranyásók, eredetileg Zimbabwéből származnak. A fotó előtt egész éjjel dolgoztak egy használaton kívüli aranybányában. A helyi közösség bátornak, egyenesen hősnek tartja őket. Örökös veszélyben élnek ők is: ahogy a prostituáltak, állandó célpontjaik a bűnözőknek, megverik őket, elrabolják tőlük a pénzüket, a bányászfelszerlésüket, még a ruhájukat is. (Fotó:
Ilan Godfrey)
Krugersdorp valaha bányászváros volt. Így fest, mióta bezárt a bánya. Az emberek ételosztásra várakoznak. (Fotó:
Ilan Godfrey)
Felix Ngwenya és Nkosana Ncube a Melville Koppies nemzeti parkban pihen. Innen belátni a Witwatersrand-medencét, ahol a világ legnagyobb aranykészlete fekszik. Mindketten a zimbabwei 12 apostol egyházának tagjai: böjtölnek és imádkoznak napkeltétől napnyugtáig. Ez a hely sokak szemében szentnek számít. Ilyen volt az egész környék, mielőtt felfedezték volna az aranyat. (Fotó:
Ilan Godfrey)
Az 50 éves Zoyisile Mgqatsa is a szilikózis egyik áldozata. 1983-ban állt bányásznak. A durva köhögés 2006-ban kezdődött. 2012-ben diagnosztizálták a gyógyíthatatlan betegséggel. Ekkor elbocsátották. A munkaadója azzal vádolta meg, hogy segít az illegális bányászoknak: aranyat rejtő törmeléket csempész ki nekik a bányából. Zoyisile Mgqatsa szerint a cég így akarta elkerülni, hogy kártérítést kelljen fizetni a betegségéért. Nem is kapott egy fillért sem azóta sem. Munkanélküli segélyből él. Becslések szerint négyből egy dél-afrikai aranybányász szilikózisban szenved. Kevesen éreznek irántuk szánalmat. A fotós, Ilan Godfrey szerint amikor felfeslik a csillogás mögül a bányaipar sötét oldala, a társadalom arra van kondicionálva, hogy az áldozatokat kezdje hibáztatni. (Fotó:
Ilan Godfrey)
Itt követhető az instagramon Ilan Godfrey.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon