Amikor elkezdődött az igazi vérontás

A két évvel ezelőtti eseményeket Maxim Dondyuk fotói különlegesen egyedi látványvilágban mutatják be. Maxim szabadúszó fotós, korábban az ukrán közszolgálatban dolgozott. Számos nemzetközi elismerés mellett 2011-ben a legjobb 30 év alatti fotósok közé válogatta a Magnum, azóta pedig a világ vezető lapjai keresik a fotóit, ha az ukrán helyzetről tudósítanak.

A 2013-as majdani eseményeket megörökítő képei az egyik legrangosabb fotós elismerés, a Prix Pictet-díj finalistái közé emelték tavaly. Művészi értékű hírfotói kitűnnek a tényszerű hírképek közül, fotóin az ukrán polgárháború szereplői ikonikus beállításban jelennek meg, mintha csak a fény és a sötétség vagy a jó és a gonosz csapnának össze - pedig Maxim nem csinált mást, csak az utcai történéseket fotózta.

Két összecsapás között pihennek a rohamrendőrök a Majdan Nezalezsnosztin, a Függetlenség téren, amit Kijevben röviden csak Majdannak hívnak. A teret jelentő szó perzsa, eredetű, onnan került az arabba, a török nyelvekbe, így a tatáron keresztül az ukránba. (Fotó: Maxim Dondyuk / Prix Pictet 2015)

Az első nagy hiba, amit a rendőrség elkövetett a Majdanon. A napok óta nyugvópont felé közeledő, megfáradó tüntetéssorozatot a hatalom rövidre akarta zárni, így rendőrökkel akarták kiszorítani a még ott lévő tüntetőket december 10-én. A rosszul sikerült akcióval azonban csak azt érték el, hogy a tüntetés új lendületet kapott, amely száz áldozat után meg sem állt Janukovics elüldözéséig. (Fotó: Maxim Dondyuk / Prix Pictet 2015)

Másnap már újra nagyobb és szervezettebb tömeg feszült a rendőrségnek, de a halottakkal járó összecsapásokat még sikerült elkerülni. A januári-februári áldozatok közül sokakat orvlövészek lőttek le, máig nem tisztázott, ki rendelte ki őket a háztetőkre a Majdan körül. A hivatalos verzió Janukovicsot említi, de egy időre nyugati politikusokban is felmerül az ellenzék szélsőséges erőinek provokációjával kapcsolatos gondolat. (Fotó: Maxim Dondyuk / Prix Pictet 2015)

Rendőri falanx. Ez volt az első nap, amikor az összecsapások közvetlenül halálos áldozatokkal jártak. Innen már lefelé vezet Janukovics útja. Egy hónap múlva már hiába egyezik ki az ellenzékkel és engedi szabadon Julia Timosenko egykori kormányfőt és a 2010-es választásokon Janukovics fő ellenfelét. A politikusnőt azért ítélték el, mert a bíróság szerint az Ukrajnának hátrányos 2009-es orosz-ukrán gázszerződést Timosenko hatáskörének túllépésével írta alá. (Fotó: Maxim Dondyuk / Prix Pictet 2015)

A rendőrség többszöri nekifutásra sem tudta megszerezni a Majdant, ha néhol teret nyert is, a tüntetők újult erővel nyomultak vissza. (Fotó: Maxim Dondyuk / Prix Pictet 2015)

Hrusevszkij utca Molotov-koktélok füstjében. Az utca – ahol a Dinamo Kijev stadionja is áll – a Majdan mellett a tiltakozások egyik központja volt, hiszen itt van három minisztérium és a kormány épülete is. A főtér után a legtöbb áldozat ezen az utcán halt meg. Janukovics elnök ekkor még úgy érzi, megmaradhat posztján, legalább mandátuma 2014 végén esedékes lejártáig. (Fotó: Maxim Dondyuk / Prix Pictet 2015)

Összecsapások a parlament közelében. A zavargások központja még mindig Kijev, de már a kormánypárti tüntetők gyülekeznek Kelet-Ukrajnában. Az előző tíz év parlamenti ávlasztási eredményei folyamatosan az orzág kettéosztottságát mutatták: oroszajkú, Moszkvával közelebbi viszonyt akaró kelet, ukrán nyelvű, EU-párti, ám ezzel együtt sokszor erősen nacionalista nyugat, Kijevvel együtt. (Fotó: Maxim Dondyuk / Prix Pictet 2015)

Harcok nyomai a Dinamo Kijev belvároshoz közeli, Valerij Lobanovszkijról elnevezett stadionjánál. A klub 13-szor a Szovjetunió, 14-szer a független Ukrajna bajnoka volt. A szögletből rúgott góljaíról híres Lobanovszkij még sikeresebb edző lett, csapatát kétszer is a KEK-győzelemre vezette. 2002-ben halt meg, 63 évesen. A klub tavaly is nyerte a bajnokságot, igaz, az ország szétszakadása miatt vándorlásra kényszerített Sahtar Donyeck már nem lehetett olyan ellenfél, mint korábban. (Fotó: Maxim Dondyuk / Prix Pictet 2015)

Február 18-án már egy hónapja tartanak a barikádokkal teli intenzív harcok. A rohamrendőrök aznap is tettek egy kísérletet a Majdan megtisztítására. Három nappal később azonban már megállapodás született az ellenzék három akkori fő ereje – a most kormányfőt adó Batykivscsina, Vitalij Klicsku UDAR-ja és a parlamentből azóta kiszorult szélsőséges Szvoboda párt – valamint Viktor Januokvics között. A tárgyalás az EU és Oroszország közvetítésével folyt, ám a szerződést az orosz elnöki megbízott végül nem írta alá. Az ellenzék sem tartotta be. (Fotó: Maxim Dondyuk / Prix Pictet 2015)

Január végén lángok már megszokottak Kijevben. Kiégett a Majdan egyik sarkán álló szakszervezeti ház, a tüntetők megrohamozták a Régiók Pártja kijevi épületét is. Február 21-én hiába írt alá az ellenzék és Janukovics szerződést, amely szerint az év decemberéig választást tartanak, a Kijevből ezután Harkovba repült elnököt megfosztotta az ellenzék dominálta parlament a hatalmától. Janukovics egy időre eltűnt, majd Oroszországban bukkant fel. A Moszkva ekkorra már döntött a Krím annexiójának megindításáról. Donyeck és Luganszk gyakorlatilag elszakadt. A maradék Ukrajna nyáron megválasztotta lenöknek Petro Porosenkót, ami nem a konfliktus lezárása, csupán egy újabb fejezet kezdete lett. (Fotó: Maxim Dondyuk / Prix Pictet 2015)

  Január 22 és február vége között 90 tüntető és 19 rendőr vesztette életét, a többség mindkét oldalon lőtt sebekbe halt be.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!