Ki mondta, hogy a lázadást kötelező kinőni?
Mikor Muir Vidler, egy Nagy Britanniában élő kaliforniai fotós meglátott egy melegbárban táncoló, bőrhámot viselő hatvanas férfit, elhatározta, hogy olyan embereket fog fényképezni, akik idős korukban sem hajlandóak idomulni a társadalmi elvárásokhoz. Sikerült is összehoznia a témában egy ütős portrésorozatot, ami mindennél jobban bizonyítja, hogy az idő múlásával sem kötelező beleszürkülni a hétköznapokba és feladni a hobbinkat vagy a szubkulturális hovatartozásunkat.
Mick Warner és felesége, Peggy még ma is a Ted (más néven Teddy Boy) szubkultúrát követik, mindketten Tennessee Club aktív tagjai. Peggyt a legtöbben onnan ismerik, hogy van egy hatalmas Bill Haley-tetoválás a hátán. Mick meséli: "Az Isle of Wight fesztiválon megláttunk egy Tedet két csajjal egy kávézóban. Megmutattam a srácot a gyerekünknek, és mondtam neki: "ilyen akarsz lenni te is, fiam!". És hát így is lett. Nem mi kényszerítettük. Tetszett neki, és elkezdte ő is rázni. Mondjuk ma már nem csinálja. Bár mindig belőttük a hajunkat és felhúztuk a cuccainkat, már mi is túl öregek vagyunk ahhoz, hogy rázzuk. Régen mindig lassúztam Peggel, de ma már azt sem bírom a hátam miatt." (Fotó:
Muir Vidler)
John G. Byrn közel fél évszázada a szkinhed szubkultúrához tartozik. Magyarországon sokan nem tudják, de a szkinhedek eredetileg nem rasszisták, angol nyelvterületen a náci bőrfejűekre a bonehead kifejezést használják. A szkinhedek munkásosztály-gyökerű szubkultúra, részben a divatosan öltözködő modokkal szemben határozták meg magukat egyszerű, munkásöltözékükkel és rövidre vagy kopaszra nyírt hajukkal. "Én még egy eredeti szkinhed vagyok 1969-ből, de mint a legtöbb meleg szkinyó, még ma is fiatalnak érzem magam. Szeretek fiatalabbakkal lógni és megismerni az új dolgokat. Például az összes fiatal srác, akit ismerek, a "poonani"-ról beszél (punci, szlengben). Naprakésznek és fiatalabbnak érzem magam, amiért tartom a lépést az új szlenggel. Szerintem 10 vagy 20 éven belül már senki nem fogja használni a "poonani"-t." (Fotó:
Muir Vidler)
Adrian Delgoffe gördeszkás és a londoni Fridge melegbár régi törzsvendége. Kortársait halálosan unalmasnak találja, és úgy gondolja, akik szerint fel kéne már nőnie végre, azok valójában csak irigylik. "Nem élhettem meg rendesen a fiatalságom, mert többnyire idős és beteg emberekkel töltöttem az időt, ezért most pótolom", mondja. (Fotó:
Muir Vidler)
Isobel Varley jelenleg a világ legtetováltabb idős embere cím birtokosa, a Guiness Rekordok könyvében is benne van. A képen férjével szerepel, akinek viszont egyetlen tetoválása sincs. "Az első tetkómat 48 évesen csináltattam. Annyira tetszett, hogy egyik jött a másik után. De piercingjeim is vannak. Kifúrattam a füleimet, az orromat, a mellbimbóimat, a köldökömet és a csiklómat, meg minden másomat is. Csináltam néhány vad dolgot az életben, de semmit sem bántam meg. Imádom a tetoválásaimat, és boldog vagyok, hogy kivarrattam magam." (Fotó:
Muir Vidler)
Frankie ‘Knuckles’ Lacy az öreg rockerek találkozóhelyeként ismert Tennessee Clubban lövi be a haját. "Már 1958 óta Ted vagyok. A rock and roll a véreddé válik, aztán nem lehet megszabadulni tőle. Az '50-es évek óta tolom és már az '50-es éveimben járok. (Fotó:
Muir Vidler)
Danny Linch, vagy művésznevén a Nagy Tűzhányó régebben cirkuszban dolgozott. Most Manchester külvárosában él a nejével és a kutyájával. "Azután is tüzet fogok nyelni, hogy eltemetnek a gazemberek", mondta Vidlernek. (Fotó:
Muir Vidler)
Paul ‘Elvis’ Channek régebben volt egy Gracelnad Palace nevű kínai éttereme London Peckham negyedében, itt lépett fel esténként hobbiból Elvis-számokkal. Az étterem ma már bezárt, de az Elvis-létforma maradt, ma már mások helyein adja elő a produkcióját. "Mikor énekelek, érzem ahogy átjár Elvis szelleme", meséli. (Fotó:
Muir Vidler)
Sid Ellis a hírhedt szado-mazo Fist Club régi tagja, a képen épp a kertjében üldögél. Szabadidejében fétisklubokba jár vagy hímez, és rajong a középkori kárpitokért. (Fotó:
Muir Vidler)
Ray Howard és Steve Cook a brightoni parton. Ray a mod szubkultúra tagja tinédzserkora óta, manapság már korára utalva Jurassic modként emlegetik az Odd Mod Squad Scooter Clubban, amelynek a tagja. A modok az 1960-as években Londonban létrejött szubkultúra, amely a hippikkel szemben határozta meg magát, egyik jellegzetességük a robogózás. Raynek és Steve-nek egyébként semmi közük egymáshoz, a kép készültekor látták egymást először. (Fotó:
Muir Vidler)
Az Odd Mod Squad tagjai a nevükhöz hű életvitelt folytatnak, idős tagjaik szállnak le Lambretta és Vespa-robogóikról. A nagyjából 50 fős tagság egy része még az eredeti mozgalom idejéből maradt és 60 felett van, a többiek a modoskodás újra divatba jövésekor csatlakoztak és még csak a húszas éveikben járnak. Minden évben arról beszélnek, hogy most újjáéled a mod szubkultúra, de ez számunkra semmit nem jelent. Mi soha nem is szálltunk ki belőle. (Fotó:
Muir Vidler)
Muir Vidler instagramját itt találja.
Rovataink a Facebookon