Vidéken túl pesti, Pesten túl vidéki

Péter 2008 októberében, 23 éves korában költözött Budapestre a legnyugatabbra fekvő magyar városból, Szentgotthárdról. “Egyszerre lettem vidéki és pesti, a megszokott dolgok pedig lassanként szimbolikussá váltak” – mesélte, majd hozzátette, innentől kezdve sokkal többet fotózott mindkét városban: a fővárosra friss lakosként csodálkozott rá, miközben a felcseperedése helyszínét újra-felfedezve, már-már pestiként, kezdte el szemlélni. Az Otthon/Itthon című anyag ezekből a képekből állt össze.

A képek a budapesti és szentgotthárdi helyszínek mellett olyan Vas megyei falvakban készültek, mint Gersekarát vagy Felsőszölnök, ami Magyarország legnyugatabbra eső, vendek által lakott faluja. Péter ezekhez szintén kötődik, és bár a projekt személyes vonatkozásból (az alkotó kétlakiságából) indult, a tematika a fotók helyszínéhez nem kötődő befogadók számára is jól értelmezhetővé teszi a képeket.

“Volt egy András nevű általános iskolai osztálytársam Szentgotthárdon, aki ugyan Székesfehérváron nőtt fel, a családja gyakran költözött, mert az édesapja mindig máshol kapott állást. Később innen is továbbálltak, ha jól emlékszem, talán Németországba. Ő beszélt nekem sokat otthonról és itthonról. Azt mondta, Fehérvár otthon van, ő pedig mindig itthon, mindig máshol. Onnantól kezdve, hogy Budapestre költöztem nekem is lett egy otthon és egy itthon” – mesélte az anyag kettősségéről.

Péter egyébként ragaszkodó típus, nevében az “Sz” betű is Szentgotthárdot jelöli. Ezt a megkülönböztetést azóta használja, hogy egy pályázatra való jelentkezés során figyelmeztették, már van egy Németh Péter nevű fotós.