A bécsi kocsmák sötét kis titkai

Klaus Pichler fotóst egy újságíró barátja vitte le magával a bécsi alvilágba, aki utcaseprőként dolgozott, amikor megismerkedett az Ausztriában branntweiner néven emlegetett helyek keserű világával. Mindegyik zugkocsma egy külön kis királyságként működik, állandó lakóit a folyamatos, közös ivászat kovácsolta sorsközösségekké, a társadalmi ranglétra legfelső fokán pedig maga csapos áll, aki általában a hely tulajdonosa és teljes személyzete is egy személyben.

Az utcáról nézve egyik kocsma sem túl hívogató, de pont ez segített a fotósnak, hogy az elmúlt négy évet állandó kereséssel töltve száz ilyen helyet találjon Bécs legeldugottabb utcáin. Árulkodó jelek: kora hajnali nyitvatartás, romos épület, ablak nélküli helyiségek, hangos kiabálás, valamint az étlap és a turistacsalogató neonfények teljes hiánya.

Belépve egy branntweinerbe, az eltévedt turista valószínűleg rögtön ki is fordul. Pedig a hangulat általában nyugodt, leszámítva azokat az alkalmakat, amikor a törzsvendégek összevesznek valamin, és ököllel döntik el, ki fizeti a következő kört a másiknak.

Anders Petersen hatvanas évek végén egy hamburgi kocsmában készített képei (Cafe Lehmitz) elevenednek meg ezeken a fotókon. A hangulat pont olyan groteszk, a szereplők és a bútorok is pont olyanok, mintha negyven éve megállt volna az idő, és csak az olcsó tömény meg a vizezett sör folyt volna közben megállás nélkül. Ha nem ismernék ezt a fotótörténeti klasszikust, mindenképp ajánljuk:

Cafe Lehmitz " ANDERS PETERSEN

Nem lehet egyszerűen csak kocsmának hívni egy branntweinert. Sokkal inkább menedékház azoknak, akiknek nincs már hová menekülniük a problémáik elől. Az átlagos vendéget felesleges is jelzőkkel körülírni, Pichler fotói mindennél beszédesebben mutatják be egy magára hagyott társadalmi réteg pontos és szomorú körképét.

A Golden Days Before the End épp jókor készült el. A könyvben bemutatott helyek rohamtempóban tűnnek el Bécsből, a felfedezett kocsmák harmada például már be is zárt, mióta a fotós látogatni kezdte őket. A tulajdonosok mind ugyanarra panaszkodnak: a törzsvendégek egyszerűen kihalnak alóluk.