Ha van szíved, neked is fáj, amit velem tettél

A Robert Capa Központ a magyar fotográfia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók munkáját először tavaly ismerte el a nagydíjjal, melyről a magyar és nemzetközi szakemberekből álló zsűri két lépcsőben dönt. Májusban, Robert Capa halálának 62. évfordulóján nevezték meg a három döntőst: Fátyol Viola mellett Ficsór Zsoltot és Tímár Sára Erzsébetet.

A három és félmillió forinttal járó nagydíjat elnyerő Fátyol Viola pályaművének Ha van szíved, neked is fáj, amit velem tettél volt a címe: a debreceni születésű, de már Budapesten élő, 33 éves fotográfus a keleti országhatártól tizenkét kilométerre lévő, csaknem ötezer fős Vámospércsen örökítette meg a helyi népdalkör mindennapjait.

A Vámospércsi Népdalkört így mutatja be: “A népdalkör negyven éve működik, tagjai jórészt idős nők, akik nyugdíjas éveikben engedhetik meg maguknak először, hogy pusztán önmagáért rendszeresen végezzenek szellemi-kulturális tevékenységet. A közösségbe különböző okok miatt járnak: hogy leküzdjék a magányt, felülemelkedjenek személyes tragédiákon, vagy egyszerűen az éneklés öröméért."

Fátyol Viola eredetileg azzal a céllal vált a népdalkör tagjává 2013-ban, hogy megfigyelhesse és megörökíthesse a közösség működését és szerepét a település életében, ám közben észrevétlenül ő maga is a közösség része lett, olyannyira, hogy valóságos baráti kapcsolatba is került a tagjaival. Innentől már a fényképészt a közösséget alkotó egyének is foglalkoztatták, illetve az, hogy dolgozzák fel a csoportban a saját életük eseményeit. Sőt, fontosak is lettek a számára: “A barátnőkké vált nők szerepmodellekké váltak, akik emberi mentalitásukkal segítenek saját életeseményeim feldolgozásában is."

Fátyol Viola munkája itt nem is ért még véget, és továbbra is eljár Vámospércsre, hogy tanulmányozza az asszonyok hagyományos női szerepeit, és azt, ahogy ezekből kilépve járnak el a népdalkörbe, amely “a magyar vidék közegében gyakran heroikus energiabefektetésnek tűnik.” A projekt dokumentációs képanyagból, portrésorozatból, a beszélgetésekből származó, és az alábbi képek alatt is olvasható szövegtöredékekből és videókból áll, és később a fotós tervei szerint könyv is készülne belőlük, amely távolról sem csak egy népdalkör mindennapjairól szólna: “Felvázolja a női szerepek vagy az öregedés tematikáit, de leginkább egy olyan történet krónikája lenne, amely arról szól, hogyan és mekkora szeretettel képes befogadni egy kívülállót a közösség."