Az érzékeny művész meglátta a magyar valóságot

Voltam már vele hadtörténeti fesztiválon, szamarat enni, helyszínelőversenyen, és megnézni, ahogy búvárok sétálnak a Balaton fenekén. De őt nem az érdekli, amit a szemünk elé tesznek ilyenkor, hanem az, amit senki nem vesz észre, amit csak az lát, aki már gond nélkül keresztülnéz a sajtóesemények sűrű és többször meglehetősen unalmas szitáján, és tudja, hogy ami valójában történik, az semmi ahhoz képest, amit az lát, aki tényleg odafigyel.

Ő is azt írja a pénteken megjelenő, régóta érlelődő Kösz, jól! című albumában , hogy az ilyen nyilvános események „szexeplije az, hogy a szervezők mindig kommunikálni szeretnének valamit, de ehhez az elképzelt narratívához képest a valóság gyakran nem hagyja magát”.

Barakonyi Szabolcs pedig nem dől be annak, hogy mit kellene ilyenkor fotózni, hanem megy a saját feje után. A mező közepén játszó fúvósok, a kisvonaton sihuhuzó férfi vagy éppen a saját választási hirdetését létráról tartó politikus pont az a hülye látvány, amihez foghatót nemigen láttunk még, de valahogy nem tudjuk elképzelni bármelyik másik országban őket. Ezért is jelenik meg itt, Magyarországon a Kösz, jól!.