A tinédzserkor álmait nehéz lepipálni

„Are teenage dreams so hard to beat?” – teszi fel a kérdést Feargal Sharkey, az Undertones énekese a talán legnagyszerűbb számban, amit valaha a tinédzserkorról írtak, a Teenage Kicks első sorában. És ahogy felnőtt fejjel egyre távolabb kerül az ember attól a korszaktól, egyre jobban gondolja azt, hogy nem, tényleg nem lehet lepipálni a tinédzserálmokat.

A Golden Boundaries (Arany határok) című kiállítás a Capa Központban pont azt a mezsgyét akarja bemutatni több magyar és nemzetközi művész segítségével, amikor a határvonalak elmosódnak a fiatalság és a felnőttkor között, de még nem lehet egyértelműen kimondani, hogy elhagyták az egyiket a másikért. A tinédzserek definíciója amúgy is kicsit gumiszabályon alapul, függhet kortól, biológiai fejlődéstől, társadalmi felelősségvállalástól is.

A Golden Boundaries ezeket a kérdéseket feszegeti, hogy mit és főleg mennyi mindent jelenthet fiatalnak lenni, különböző helyzetekben, szubkultúrákban, genderekben. Ugyanannyira fiatalok azok a deszkások, akik elhagyott betonépületeket használnak félcsőnek, mint azok, akik külsejüket is higiéniájukat is feláldozták a metál oltárán.

Anna Grzelewska azzal a szándékkal készített képeket egy fiatal lányról, hogy elkapja azt a pillanatot, amikor felnőtt lesz belőle. (Julia Wannabe, 2010–2016) (Fotó: Anna Grzelewska)

A lengyel Zuza Krajewska egy fiú nevelőintézet lakóit fotózta. (Mateusz és a madarai | Mateusz and his birds (Imágó | Imago), 2016) (Fotó: Zuza Krajewska)

A dán Fryd Frydendahl több mint tíz éven keresztül fotózta elhunyt testvére fiait, a Nephews című kötete 2017-ben jelent meg. (Kezdetek | Beginnings (Unokaöcséim | Nephews), 2005, Courtesy of Fryd Frydendahl and the V1 Gallery) (Fotó: Fryd Frydendahl)

Koleszár Adél Mexikóban él, az első önálló budapesti kiállításáról mi is lehoztunk egy Nagyképet. Idén Capa-nagydíjat nyert Az erőszak sebei című tervével. Paloma (Death Drive), 2017

(Fotó: Koleszár Adél)

Sian Davey tizenöt évig dolgozott pszichoterapeutaként, 2014-ben kezdett el fotózni, 2016-ban már a Paris Photo-n nyert díjat a Down-kóros kislányáról készült sorozatával. (Martha törölközőben | Martha Wrapped up in Towel (Martha), Courtesy of Siân Davey and the Michael Hoppen Gallery)

Sian Davey tizenöt évig dolgozott pszichoterapeutaként, 2014-ben kezdett el fotózni, 2016-ban már a Paris Photón nyert díjat a Down-kóros kislányáról készült sorozatával. (Martha törölközőben | Martha Wrapped up in Towel (Martha), Courtesy of Siân Davey and the Michael Hoppen Gallery) (Fotó: Siân Davey)

Jörg Brüggemann a világ metálosait fotózta le. (80-as évek thrash metal rajongó) (Fotó: Jörg Brüggemann)

Az orosz Slava Mogutin 15 éven át kutatta, hogy mit is jelent macsónak lenni Oroszországban. (Skinhead bakancsok | Skins boots (Elveszett fiúk | Lost boys), 2000)

Az orosz Slava Mogutin 15 éven át kutatta, hogy mit is jelent macsónak lenni Oroszországban. (Szkinhed bakancsok | Skins boots (Elveszett fiúk | Lost boys), 2000)

(Fotó: Slava Mogutin)

Halász Dániel a Google nemzetközi fotódíját és az Epson Art Photo Award-ot is megnyerte. (For God and My Country, 2015)

Halász Dániel a Google nemzetközi fotódíját és az Epson Art Photo Awardsot is megnyerte. (For God and My Country, 2015)

(Fotó: Halász Dániel)

A svájci Alexandre Haefelit a meztelen férfitest érdekelte, mert szerinte a fedetlen női test elfogadott a művészetben, addig a másik nemet meztelenül látni és láttatni már problémásabb. (Férfitársaság | The Company of Men, 2015)

A svájci Alexandre Haefelit a meztelen férfitest érdekelte. Szerinte míg a fedetlen női test elfogadott a művészetben, addig a másik nemet meztelenül látni és láttatni már problémásabb. (Férfitársaság | The Company of Men, 2015)

(Fotó: Alexandre Haefeli)

David Meshki a fiatal grúz gördeszkásokat követte, két másik művésszel együtt film is készült a témáról Ha nem köt a föld címmel, amit szintén meg lehet nézni. (Ha nem köt a föld | When the Earth Seems to Be Light, 2007–2017)

(Fotó: David Meskhi)

Derek Ridgers évtizedeken át fotózta az angol fiatalok különböző szubkultúráit, a punkoktól az acid house-on tombolókig. (Tuinol Barry, Kings Road (Londoni fiatalok | London Youth), 1983)

Derek Ridgers évtizedeken át fotózta az angol fiatalok különböző szubkultúráit, a punkoktól az acid house-ra tombolókig. (Tuinol Barry, Kings Road (Londoni fiatalok | London Youth), 1983)

(Fotó: Derek Ridgers)

Barakonyi Szabolcs egy tíz éve befejezett anyagát válogatta újra (Tébánya – 2006–2007)

(Fotó: Barakonyi Szabolcs)

Gáldi Vinkó Andrea magyar fotós, a Paradiszkó nevű sorozatáról az Indexen is írtunk. (LLLM – maybe you will maybe you won't 2017)

(Fotó: Gáldi Vinkó Andrea)

Tóth Márton Emil nem fotós, hanem szobrászként vesz részt a kiállításon. (Tóth Márton Emil: Small Exam, 2011)

A kiállítás kurátora Oltai Kata, a kiállító művészek pedig a következők: Derek Ridgers, Fryd Frydendahl, Anna Grzelewska, Sian Davey, Slava Mogutin, Zuza Krajewska, Halász Dániel, Jörg Brüggemann, Alexandre Haefeli, Koleszár Adél, Barakonyi Szabolcs, David Meskhi, Gáldi Vinkó Andrea, és Tóth Márton Emil. A Golden Boundaries – Kamaszkor a kortárs fotográfiában című kiállítás március 18-ig látható a Capa Központban.

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Bookline

Szlavicsek Judit
Doszpot nyomoz

4932 Ft

Borbás Marcsi
Magyarország finom

10530 Ft