35 évvel később, épp a múlt héten, a fotós magyar zsidóságot bemutató fényképeiből újabb kiállítás nyílt (pontosabban az 1983-as kiállítás repríze) a hetedik kerületben, a Csányi utca 5. alatt található Csányi5-ben. Féner Tamás ezer szállal kötődik a pesti zsidónegyedhez, itt – Belső-Erzsébetvárosban – nőtt föl, járt iskolába, élte az életét, itt találkozott először a kirekesztéssel a második világháború évei alatt (még gyerekként), és persze itt készült a válogatás képeinek zöme is 1979 és 1981 között.
Féner erről az időszakról és a kétéves munkát elindító motivációjáról így beszélt az Indexnek: “Számomra ekkortájt vált nyilvánvalóvá, hogy annak a világrendnek kimerültek azok a tartalékai, melyekkel meg tudta szervezni az emberi közösségeket. Gondolok itt a szocialista brigád mozgalomra, a KISZ-re, és más egyéb műközösségekre. Kiürültek, nem voltak képesek feladatukra, az embert elhelyezni egy csoportban. Márpedig az ember társas lény, az állatok közül is azok a sikeresek, melyek képesek csapatba szervezve törekedni a közös cél eléréséért. A farkasok falkában vadásznak, a kafferbivalyok eleven falanxot alkotva védik borjaikat az oroszlántól. Úgy láttam, hogy az elárvult emberek egyetlen lehetséges, megmaradt közösségi tere a vallás, bármelyik, bármennyire is meghaladottnak tűnt ez a hivatalos ideológia szerint. Ez a probléma izgatott. Innen pedig egyértelmű volt, hogy azt a közösséget kerestem, amit a legjobban ismertem.”
A képek a Vasvári Pál utcai zsinagógában, a Dessewffy utcai zsinagógában, a rabbiképzőben és zsinagógájában, az abban az épületben levő Anna Frank Gimnáziumban, az ortodox közösség Dob utca 35. alatti imaszobájában, pászkasütödéjében, az egykori Tüzér utcai pászkagyárban, valamint a miskolci temetőben, egy debreceni családnál, a debreceni baromfivágóhídon készültek. A képek szereplői közül mára sokan meghaltak, egy jelentős részük pedig a rendszerváltás környékén elhagyta az országot.
Aczél György a kiállítást első indulatában be akarta tiltani, dühét Hoffmann Tamás, a Magyar Néprajzi Múzeum igazgatója igyekezett csillapítani. Évtizedekkel később az is kiderült, mi volt Aczél problémája: “Fénykorában jól ismertem Ádám Ottó rendezőt. Mikor érdeklődésem másfelé fordult, el a színháztól, ő is eltűnt előlem. Pár éve dolgoztam egy kiállításon, számomra fontos emberek portréján. Így megkerestem Ádámot, azután többször beszélgettünk. Ő Aczél György intimusai közé tartozott. Valahogy épp erről a kiállításról beszélve felemlítettem Aczél látens antiszemitizmusát, mint jellegzetes zsidó – Aczél zsidó volt, Appelnak született – önbüntető reflexét. Azt mondta Ádám, hogy én félreértettem a helyzetet, Aczél, ismerve az országot, úgy gondolta, akkor van biztonságban a zsidóság, ha az ország nem is tud róla, hogy egyáltalán még vannak.”
Féner Tamás “…és beszéld el fiadnak…” című képanyaga – a Csányi5-ben megtalálható kiállítás megnyitója előtt – hosszú ideig nem volt látható, miután a képek az Országos Széchenyi Könyvtár fotótárába kerültek, ezúttal azonban egy részüket kifejezetten az indexes publikáció kedvéért digitalizálták. A fényképek 1984-ben az “…és beszéld el fiadnak…” című kötetben is megjelentek Scheiber Sándor részletes magyarázataival, a képek erejét növelő szövegeivel. "Ne feledjük, a tudós rabbik egyik utolsója, e könyv írója, a nemzetközi rangú orientalista és remek irodalomtörténész, Scheiber Sándor a politika tiltására nem lehetett akadémikus, talán nagydoktor se, politikai tiltás alatt állt" – jegyzi meg Féner Tamás.
Féner Tamás fényképei a születéstől a halálig mutatják be a zsidó vallás rítusait. Az újszülött kisfiúkon a születés utáni nyolcadik napon végzik el a körülmetélést, amelyet Ábrahám először fián, a később majdnem feláldozott Izsákon hajtott végre. Mózes első könyve szerint Ábrahám ekkor kereken száz éves volt. (Fotó:
Féner Tamás)
A zsidó vallás szerint a fiúk 13 évesen válnak nagykorúvá, ekkor járulnak először a Tóra elé, majd olvasnak fel belőle egy részletet. A képen egy bár micvá látható olvasás közben, akire hamarosan érvényesek lesznek a zsidó parancsolatok. Magyarországon régebben dióval dobálták meg a gyereket, a dió ugyanis a termékenység szimbóluma. (Fotó:
Féner Tamás)
A zsidó esküvői szertartás a chuppá (baldachin) alatt történik, ám mielőtt a vőlegény alá lépne, előbb imát mond, hiszen élete új szakaszához érkezett. A szertartás végén a menyasszony és a vőlegény bort iszik, aztán poharat törnek. (Fotó:
Féner Tamás)
Ünnepi lakoma a házasságkötés után. A zene és a tánc szinte kötelező minden zsidó lakodalomban. (Fotó:
Féner Tamás)
Amikor egy hozzátartozójuk meghal, a zsidók a halottat a földre fektetik, majd őrzőket állítanak mellé. A halott megmosdatása és felöltöztetése után a szemére és a szájára cserepet tesznek, hogy ne hatolhasson rossz szellem a holttestbe. A gyász hét napig tart. "A képen két Scheiber van. Nagy ember volt, mégis talán egy is elég belőle" – teszi hozzá Féner Tamás. (Fotó:
Féner Tamás)
"Emlékezz meg a szombat napjáról, hogy megszenteld azt. Hat napon át dolgozz és végezd minden munkádat, a hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, ne végezz aznap semmilyen munkát" – áll a Tízparancsolatban. Ennek megfelelően a sábát a nagyon komolyan vett pihenés napja a zsidó kultúrában. (Fotó:
Féner Tamás)
A sábát péntek napnyugtától szombaton a napnyugta utáni első három csillag megjelenéséig tart. Ezalatt tilos a főzés, a mosás, minden mezőgazdasági munka, a szex azonban erősen ajánlott, hiszen fontos, hogy boldogan, élvezetekkel tele teljen el a nap. (Fotó:
Féner Tamás)
A zsidó vallás egyik legnagyobb, legszentebb ünnepe az engesztelés napja, vagyis a jom kippur, amit a 25 órás böjt miatt hosszú napnak is neveznek. Ilyenkor nemcsak az evés és az ivás tilos, hanem a mosakodás, a parfümhasználat és a szex is. "Sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak" – áll Mózes harmadik könyvében. Az engesztelő nap előestéjén istentisztelettel vezetik be az ünnepet, ezt nevezik – az egyik ima után – kol nidrének. (Fotó:
Féner Tamás)
A Biblia szerint Mózes épp a 120. születésnapján halt meg, születésének és halálának évfordulójáról a héber naptár szerint ádár hónap hetedikén emlékeznek meg. Az ünnep része az adakozás, valamint a közös halvacsora is. (Fotó:
Féner Tamás)
A pészah a zsidóság Egyiptomból való kivonulásának ünnepe. 7-8 napig tart, amelyek közül az első a szolgaság földjének elhagyására, az utolsó pedig a tengeren való átkelésre emlékezteti a zsidóságot. A pészah a széderestével kezdődik, amikor többek között pászka, tojás, sült csirkenyak és bor kerül az asztalra. Féner Tamás felvételén Schweitzer József országos főrabbi látható a szédertállal a kezében. (Fotó:
Féner Tamás)
“Fénernek mindig erős jelenléte van, állítson ki bármit, lépjen hátra bármennyire, nagyon intenzíven van ott, benne, mögötte. A tálisz, az imasál szigorúságában és bolyhosságában, a bennfoglalt időben ott az ember, aki hajdan imádkozott alatta, és ott van a pászkában, aminek szintén nagyon erős az emlék-előhívó képessége, több proustnyi, amit előhív, hogy mértékegységet is mondjak” – mondta Parti Nagy Lajos egy 2017-es megnyitó során. http://www.mazsihisz.hu/2017/03/21/a-lo-meghal,-a-rugok-kipattannak-10310.html (Fotó:
Féner Tamás)
Harmadikosok a budapesti Anna Frank Gimnáziumban. Az 1919-ben (Zsidó Gimnázium néven) alapított iskola ma Scheiber Sándor nevét viseli. (Fotó:
Féner Tamás)
Bál a gimnáziumban. "Nem vagyok gyakorló zsidó, úgy mondanám, hogy kultúrzsidó vagyok. A formalizált, egyházias vallás végtelenül távol áll tőlem. A kultúrám, neveltetésem, talán, bizonyos mértékig oda köt" – mondja zsidóságáról Féner Tamás. Aztán hozzáteszi: "Első világháborús mondás, ha egy elesett katona körül sok papír, írás, fénykép van, az biztos zsidó." Féner ugyan nem esett el, körülötte máig sok fényképet találunk. (Fotó:
Féner Tamás)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon