A vadon gyermekei

További Nagykép cikkek

Kölcsey Sára dokumentarista családfotós másfél napot töltött annál a háromgyerekes családnál, akik elszigetelve a külvilágtól, teljesen önfenntartó életet élnek egy jurtában Zala megyében. A gyerekek otthon tanulnak, közben segítenek az állattartásban és a kertészkedésben. Az erdő az otthonuk, a jurta a házuk, a könyvek és az állatok a barátaik.

Sára negyedik fia születése után kezdett el komolyabban foglalkozni a fotózással. Ekkor ismerkedett meg a dokumentarista családfotózással, ami az Egyesült Államokban már elterjedt műfaj volt. Minél hétköznapibb, nyersebb egy kép, nem pedig beállított vagy megrendezett, neki annál érdekesebb.

Egy dokumentarista projekt keretében most olyan embereket keres Magyarországon, akik az átlagostól kicsit eltérőbbek. Így talált rá arra a családra, akik hét éve döntöttek úgy, hogy elég volt a nagyvárosból, ők mostantól teljesen önálló életet akarnak élni, ezért Budapestről kiköltöztek Zala megyébe, a természetbe, egy erdővel körülhatárolt területre. A gyerekek otthon tanulnak, idejük nagy részét az erdőben töltik. A család egy hatalmas jurtában alszik, egy külön faházban pedig fát tüzelnek és főznek.

Sára másfél napot töltött náluk tavaly nyáron, a vendég jurtában aludt, napközben pedig fényképezőgépével követte a gyerekeket mindenhova. Dokumentarista fotósként nem irányított, csak a legtisztább pillanatokat akarta elkapni.

Én is hasonló körülmények között nőttem fel, az erdő mellett TV nélkül, bár igaz, ennyire nem voltam elvágva a külvilágtól. Az idő, amit ezekkel a gyerekekkel töltöttem, kicsit visszavitt a gyerekkoromba, amikor nyaranta mást sem csináltunk, csak barangoltunk az erdőben, csúszdáztunk a poros domboldalról és álmodoztunk naphosszat.

Főleg az döbbentett meg, hogy egyáltalán nem akarnak nekem és a kamerának megfelelni, nagyon könnyen megbíztak bennem. Alapvetően teljesen kerek az életük. Nekik is megvannak a saját feladataik, például az állatok körül, de nincsenek kontroll alatt, akár egy teljes napra elengedik őket az erdőbe. Jól ismerik az ehető és a veszélyes növényeket, vagy azt, hogy melyik forrásból lehet inni. Ők amolyan kis bennszülött gyerekek.

Rengeteget beszélgettünk, játszottunk. Elbicikliztem velük a folyóhoz, körbevezettek, megmutatták, hogy hol szoktak játszani. Utána segítettek elkészíteni az ebédet, majd megitatták a lovakat, tehát sokat segítenek a szüleiknek, nagyon tisztelik őket. Szeretnek így élni, de ez egyfajta lemondással jár mindenki részéről. A két kislány a barátokat hiányolja, de egyszer például azt kérték, meséljem el, milyen íze van a húsnak, merthogy ők azt egyáltalán nem esznek.

A másfél nap után azt éreztem, hogy lelkileg teljesen feltöltődtem. Az anyával azóta is gyakran levelezek, és tervezem, hogy visszamegyek a nyáron a két nagyobbik fiammal, ők is nagyon kíváncsiak. A vadon gyermekei egy hosszútávó projekt része. Szeretném végigkövetni a gyermekek sorsát, életük alakulását, felnőtté válásukat. Mennyire predesztinálja a jövőjüket az, hogy a társadalomtól elszakadva élnek? Ki milyen formában, hol ereszt majd gyökeret?

(Fotó: Kölcsey Sára)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Bookline

Angela Merkel
Szabadság

10782 Ft

Szlavicsek Judit
Doszpot nyomoz

4932 Ft