A „várakozás” kártyával nem élhetsz vissza

902A3121
2019.01.28. 10:35

Az én gyerekem már nagy, de legalább másnak ne kelljen végigjárnia ezt a kálváriát

– Schenk Lászlóné, Erika mosolyog, szavait nem is panasznak, csak tényszerű leírásnak szánja. Harminc éve az ő kezdeményezésére indították az első autista osztályt Tatán, majd 2001-ben ő volt a létrehozója a Magyarországon működő, mindössze tíz, autistákat fogadó lakóotthon egyikének. A tatai Szent Gergely lakóotthonban kilenc, folyamatos felügyeletre szoruló, súlyos és középsúlyos autista fiatal felnőtt él, és a tervek szerint ez lesz végleges lakóhelyük. Szüleikkel már a diagnózisig is nagy utat tettek meg, de a neheze utána jön, pedig az út lehetne könnyebb is, ha lenne elég szakember, oktatási intézmény, ahol az integrált és a szegregált képzést ötvözve lehetne minél jobb életre esélyt adni az autistáknak, hogy ne süppedjenek a meg nem értettségtől frusztráltan magukba.

Aztán jön a végleges otthon megteremtésének nehézsége: akkor sem egyszerű és olcsó, ha a család házon belül megoldja, és akkor sem, ha sikerül helyet találni egy lakóotthonban. Ha van is rá havi 60-100 ezer forintjuk a hozzátartozóknak, akkor is nagyon sok múlik az otthon vezetőjének elszántságán, kreativitásán, hogy a működéshez hiányzó további összeget pályázatokkal, vállalkozásokkal előteremtse, miközben a megfelelő fejlesztő foglalkozásokat is biztosítja. Az intézményhálózat és a finanszírozás törvényi szabályozása nem megnyugtató, így a szülők nem látják biztosan, mi lesz, ha már ők nem tudnak támogatást adni, vagy ha a rátermett intézményvezető nyugdíjba megy.

Pedig az autizmus valamilyen foka akár 150 ezer embert is érinthet Magyarországon. A világon több mint 110 milliót.

Ha támogatni szeretné az Esőemberekért Egyesületet és a Szent Gergely Lakóotthont, ide kattintva talál információt, az Autistic Art Alapítvány támogatói oldalát pedig itt éri el.