Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Nagykép cikkek
Magyarországon a rendszerváltás előtt lett népszerű a punk, később pedig a rendszerváltást is túlélte. A fiatal punkzenekarok mellett vannak olyanok is, akik már 30 éve zenélnek a korcsoportot nézve is egyre szélesedő közönségnek. A veteránnak számító Prosectura zenekarral töltöttünk pár hónapot koncertről baráti kocsmázásra járva, hogy megismerjük közönségüket, őket: dokumentáljuk a nagybetűs magyar punkot.
Sex Pistols, Ramones, The Clash – pár azokból a zenekarokból, amelyek a ‘70-es évek közepén Angliában elindították a punk hullámot. A punk adott a világnak divatot, társadalmi mentalitást, identitástudatot, zenében pedig egy, a mainstreamet elutasító vonalat. A punkrock lényege a rövid és gyors dallam, illetve a szókimondó szöveg párosában rejlett, és az együttesek gyakran választottak független lemezkiadót. Persze nemcsak Angliában, a punk hamar kinőtte magát globálisan is, aztán országtól függően kapott hideget vagy meleget. Itthon például a Kritika egyik számában a Vita a punkról című szöveget úgy kezdik:
Most, hogy a punk néven ismeretes, angolszász zenei mozgalom már lefutott, jellegzetes és megkésett konjunktúrát élvez a hazai sajtóban az idevágó jelenségek részletes taglalása. Rejtett vagy csak a sorok mögül kiolvasható ez a tendencia, amely a hazai rock-zene bizonyos jelenségeit a punk szinonimájaként állítja be.
A Prosectura tagjai balról haladva: Binder Gáspár, Polgár Tamás, Imre Norbert és Nagy Lajos (Fotó: Aradi László / Index)
A Kritika cikke 1979-ben készült. A rendszerváltás előtt a punk zene mindenféle bélyeget kapott, álforradalmi, álbaloldali címkéket nyomott rá az államszocialista rendszer. A punk lázadó szellemisége beette magát a kelet-európai országok életébe is, de hogy 1979-re ez már lefutott lehetett volna, az egyáltalán nem igaz.
A szekszárdi Anális Coitus a rendszerváltás évében, a Kritika idézett cikke után 10 évvel, 1989-ben alakult, pár hónappal később már Prosecturaként adta ki a dalokat. Azóta már 31 évnél és számos lemeznél jár a zenekar, a jelenlegi tagjai Imre Norbert, Polgár Tamás, Binder Gáspár és Nagy Lajos. Néhány hónapon keresztül őket követtük koncertekre, megbeszélésekre, rádióinterjúra és sörözésekre, hogy bebizonyítsuk: “punk is not dead”.
A Prosectura előtt is vannak példaképek, elsősorban a Ramones, de ahogy a zenekar gitárosa, Tamás mondta, “mint öregek, mi inkább a régebbi zenekarokból tudunk kiindulni. Szövegben voltak olyanok, akik inspiráltak, Nagy Feró és a Beatrice, a Bikini-lemezek, de mondhatnám a KFT-t is. A Rolls Frakció, amit sokat hallgattunk, de ezek igazából nem is példaképek, inkább inspirátorok.” (Fotó:
Aradi László / Index)
Az együttes tagjai hamar elkezdtek zenélni, de egy punkzenekar tagjának lenni közel sem egyenlő a biztos megélhetéssel. A frontember, Norbi próbálkozott előtte sok mindennel: “Egy dolog volt mindig nekem, a zenélés. Munka nem olyan sűrűn volt, most már dolgozom majdnem egy éve, úgyhogy elég fasza gyerek vagyok. Mindig csináltam valamit, de nem voltam karrierre vágyó ember. Persze volt, hogy Szekszárdon dolgoztam a városi tévében öt évig, egy műsorom volt, de el tudjátok képzelni mennyi pénzt lehetett vidéki tévénél keresni egy műsorral. De jó volt az is, szerettem. Ha néha rám jött ilyen hülyeség, biztosításokat árultam, azt is abbahagytam, aztán fotózgattam, ilyenek.” (Fotó:
Aradi László / Index)
Amikor Tamást kérdeztem arról, hogy megérte-e még így is a punkzenélés, ő arról beszélt, hogy meg kell tanulni szétválasztani a civil és a zenész életet: "Az alap az inkább ez, a zenélés, ami az én személyiségemet inkább mutatja. Jobban érzem magam ebben a közegben, mint a civil munkám közegében. Én előbb lettem rockzenész és utána lettem irodakukac.” (Fotó:
Aradi László / Index)
A munkakeresés elég széles spektrumon mozgott a zenekar tagjainál. Norbi egyszer még mozdonyvezetőnek is majdnem beállt: “El akartam menni egyszer masinisztának is, mert már nem tudtam mit kitalálni. Fel is vettek, elmentem a jelentkezésre, kurva jó volt, bementünk vagy ötvenen, kiraktak valami tesztlapot, de geci nehéz volt. Először azt gondoltam, hogy viszontlátásra, de hát ha eljöttem, kitöltöttem. Aztán behívtak. Már csak az orvosi volt vissza, de aztán végül más állást ajánlott egy barátom. Masinisztáknál amúgy sem biztos, hogy elfogadták volna, hogy a Norbi ma játszik a Rockmaratonon, szóval holnap nem jönne be, mert tök lerészegedett.” (Fotó:
Aradi László / Index)
A koncertek alapján a Prosectura közönsége elég sokszínű: az év végi fellépések során kínált minket vilmoskörte likőrrel szerelmi bánatát a koncerten felejtő srác, de öntötték ránk sörüket őrjöngő középkorú nők is. Az egyik vidéki koncerten egy anyuka például azt mesélte a mörcspultot menedzselő Norbinak, hogy a kislányának egy iskolai zenefelvételin azt mondták, most bármilyen számot énekelhet, ő pedig az Ádzseszkó című Prosectura-számot választotta, végül az igazgatóság behívta a szülőket. Ennek a számnak a finomabb soraiból idézve: “Inkább fingok, böfögök, fekve okádok, a pisi-kaki punkok nagy királyok.” (Fotó:
Aradi László / Index)
“A Felvonulási téren léptünk fel ‘91-93 körül, nem emlékszem már, milyen alkalomból. Egész napos program volt nálunk nagyobb zenekarokkal, az akkori magyar televízió (az egyetlen) pedig bizonyos időközönként tíz perces időszakokra élőben odakapcsolt. Ezt kb. lehetett tudni, hogy mikor kapcsolnak oda, épp úgy jött valahogy ki, hogy az egyik ilyennél mi pont akkor kerültünk volna színpadra. De aztán ezt megtudta a Schuster Lóri és addig keverte a szart, hogy végül lecseréltek minket a P. Mobilra, hát így maradtunk le az élőről. Pedig emlékszem, már fent voltunk a színpadon, úgy zavartak le” - mesélte a zenekar egy rendszerváltás utáni, Ötvenhatosok terén tartott koncertjükről. (Fotó:
Aradi László / Index)
A Prosecturát szállító mostani kisbusz 4-5 éve van meg, előtte viszont mindig más korszakok voltak. “Pár évig volt, hogy valakinek volt busza és ő vitt minket, aztán nem volt jármű és béreltünk. Viszonylag állandó sofőrök voltak, aztán néha megunták, külföldre mentek, vagy csak úgy elegük lett. Az utóbbi 4-5 évben van így, hogy a mostani sofőr, Gábor szállít minket. De nem a buszhoz ragaszkodtunk soha, hanem az emberekhez. A legelején pedig teljesen vegyes volt, apámnak volt egy Ladája, néha azzal mentünk, a dobosnak volt Daciája, nekem egy Trabantom, úgyhogy néha például Trabanttal mentünk négyen zenélni úgy, hogy még a hangszerek is a kocsiban voltak" - mesélte Tamás. (Fotó:
Aradi László / Index)
A dalszövegeket Norbi és Tamás írja, néha közösen, néha külön-külön. Szerintük “sokan azt gondolják, hogy csak alkohol hatása alatt születhetnek ezek a szövegek, pedig nagy többségében nem így van. Persze volt olyan is, hogy iszogattunk, de rengeteg dalunk nem így született, hanem teljesen józan hangulatban. Van, hogy csak úgy összedobáljuk a szövegeket és aztán ki kell egyenesíteni őket, ráhelyezni a dallamra vagy ilyenek.” Amikor énekelni kellett a szövegeket, sokszor láttuk Norbit telefonozni a próbákon, de amikor rákérdeztünk erre, ő csak nevetett: “Nem tudom én ezeket már fejből, mert idős vagyok, ilyenkor beírom a zeneszöveg.hu-t és onnan nézem, mi is a szövegünk.” (Fotó:
Aradi László / Index)
A zenekar 30. szülinapja teltházas volt. A dobos, Gazsi szerint “annyiban volt extra, hogy lényegesen több dalt játszottunk. Meg kicsit jobban ráfeszültünk erre a jubileumra, csomó dolog volt, amihez nem voltunk hozzászokva, interjúk meg minden, biztos nem csinálnánk állandóan.” A Dürer kert Prosectura 30 koncertje 2019 végén abban is más volt, hogy a zenekar egyedi díszletet csinált, lényegében felpakolták a színpadra a próbatermüket. Volt fent kanapé, hűtőszekrény, sörök, vizek, régi fotók. Tamás szerint ezzel is “volt egy belső töltete, ami miatt ez más volt, mint a többi koncert. Volt egy ünnepélyes hangulata, sok ismerős is lejött. Sokkal jobban is izgultunk.” (Fotó:
Aradi László / Index)
A Prosectura dalainak kb. fele folyamatosan, koncertről koncertre változik, a setlist összeállításánál az az alapelv, hogy “vannak olyan dalok, amiket annyira hozzánk köt a közönség, hogy nem szabad kihagyni. Minden zenekarnak vannak olyan dalai, amiket ha nem játszanak el a koncerten, akkor a néző úgy megy haza, hogy hiányérzete van. Nálunk egy sima koncert 25 dalból áll, ez régen 38-40 is volt, ebből 10-12 az alap, ami efölött van, az meg olyan, hogy például valakinek eszébe jut, hogy hú, ezt milyen régen játszottuk” (Fotó:
Aradi László / Index)
A szülinapra két újabb dal is született, ahogy Tamás mesélte, “a 30-as szülinapi buli előtt kitaláltuk azt is, hogy csinálunk két dalt, amit nem játszunk el, hanem az egyik a koncert legelején, a másik pedig a ráadás elején hangzik majd el. Ezeket úgy csináltuk meg, hogy minden zenei kíséret nélkül négyen felénekeltük, ezeket felvettük aznap délután a próbateremben, aztán pár órával később így hangzottak el élőben, amikor mi nem voltunk a színpadon.” (Fotó:
Aradi László / Index)
A Prosectura a szülinapozás után sem pihen, új lemezzel is készülnek majd. “Most elégedettek vagyunk magunkkal. Koncertezünk a 30. szülinapunkkal, utána szépen lassan kitalálgatjuk, mi legyen. Mi nem szoktunk így előre tervezni évekkel. A mi stílusunk nem az, ahol kétévente megújulunk.” (Fotó:
Aradi László / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon