Feloldódni a nagy közös tettben

A fizikai szépséget, a megjelenésében is eszményi embert szinte minden politikai áramlat be tudta olvasztani ideológiái közé. A tökéletes emberek erőt sugároznak, legyőzhetetlennek tűnnek, főleg, ha még egy kis militarista jelleget is kap a testedzés.  Ez is az ókori görögökkel kezdődött, de a 19.-20. században kapott igazán a testkultúra politikai töltetet. A csehek Sokol mozgalma is több mint  150 éve kezdődött, és mindebből megmaradtak a tömeggimnasztikai bemutatók. Kudász Gábor Arion WORKOUT - a fine sense of patriotism című sorozatában arra kereste a választ, hogyan találják meg a helyüket a fiatalok ebben a sok ideológiától átitatott, nosztalgikus közegben és tömegben.

A napóleoni háborúk idején a németeknél indult egy a nemzeti önbecsülés helyreállítást is megcélzó, nacionalista és liberális elemekkel is megspékelt tornamozgalom Friedrich Ludwig Jahn kezdeményezésére. A tornagyakorlatokat többnyire szabadtéren tartották, és egyszerre sok ember végezte. Jahnnak hamar követői lettek, sorra alakultak a Turnvereinok (tornaegyesületek) és hasonló tornamozgalmak indultak, amelyek hol ellenállók eszközei lettek, hol meg a diktatórikus rezsimek erőfitogtató rendezvényeivé váltak. A náci Németország és a kommunista államok ugyanúgy felvonultatták a fiatal, erőtől duzzadó egyszerre akár több ezren együttmozgó tornászaikat.

A német Turnverein mintájára Prágában Sokol (sólyom) néven alakultak körök 1862-ben, ahol a testedzés mellett az intellektuális képzés is nagy hangsúlyt kapott, a klasszikus ép testben, ép lélek elérése volt a cél. Bár a Sokol alapítói és tagjai között is több német származású volt, a szervezet hamar a cseh nacionalizmus és patriotizmus képviselője vált, sőt pánszláv mozgalommá is szélesedett, jobbára az Osztrák-Magyar Monarchia területén élő szlávok körében vált népszerűvé. 

A Sokol egyesületek leglátványosabb megmozdulásaivá a Sokol slet (sólymok rajzása) néven futó tömegrendezvények váltak. Tornabemutatók, versenyek demonstrációk, színházi előadások kerültek a programba. Már a huszadik század legelején több mint tízezer résztvevője volt a sletnek, és ez a szám csak tovább nőtt, 1938-ban már 630 ezer részvevője volt. A sletek leghipnotikusabb pillanataivá a tömeggimnasztikai gyakorlatok, élőképek váltak, amikor egyszerre akár több tízezren adták elő szinkronban ugyanazt a koreográfiát a sletek miatt is megépített gigantikus Strahov Stadionban. Ezen kívül persze kisebb csoportokban is bemutattak erő- és művészeti elemeket is felvonultató gyakorlatokat.

A második világháború után a Sokol mozgalom nem kívánatossá vált a kommunistává váló országban, de a sleteket átfazonírozva megtartották. A tömeggimnasztika és grandiózusság már a felszabadító Vörös Hadsereget ünneplő szpartakiádák állandóvá kelléke lett. 1955-tól ötévente megtartották a szpartakiádákat (1970-ben a prágai tavasz miatt elmaradt), amire már nem önkéntesen mentek el a szereplői, hanem kötelezően, majd a rendszerváltás után visszatértek a Sokol sletjei. Legutóbb 2018-ban tartották meg, a Csehszlovák köztársaság kikiáltásának századik évfordulóján. Olyan óriási tömegeket már nem mozgatott meg, mint hajdan, de a világ minden zugában lévő Sokol egyletekből jöttek. 

„Egy korábbi munkámban már foglalkoztam az emberi léptékkel, azzal ahogy az emberek egyesítik az erőiket, valamilyen magasabb cél érdekében. Azt a sorozatot látva keresett meg egy prágai ügynökség, hogy fotózzam a 2018-as Sokol-találkozót, ami a Csehszlovák államalapítás százéves évfordulója miatt kicsit más fénytörésbe került. Eredetileg egy könyvhöz készítettem volna képeket, de a találkozó előtt kiderült, hogy abból nem lesz semmi. Ettől függetlenül is érdekelt a téma, mert hasznos tanulmánynak gondoltam egy jelenleg is készülő műhöz, ami a tinédzserek ambícióival, jövőképével foglalkozik." – elevenítette fel Kudász Gábor Arion a sorozat születésének körülményeit.

Hamar szembesült azzal, hogy egymásba csúsztak a történelmi korok, és az esemény iránti nosztalgia is több rétegű. Heterogén közösség vett részt a 2018-as sleten, volt, akit erősen nacionalista érzelmek vittek ki rá, míg mások a szocialista korszak szpartakiádjainak folytatását látták benne, míg sok fiatalnak tét nélküli bulizás lett. 

A sleteken és szpartakiádokon több ezer ember mozgott szinkronban, de Kudász képein kevés tömegjelenetet látunk, legtöbbször néhány alak néz szembe velünk. „Amikor csúcsra volt járatva ez az üzem, az egyének feloldódtak egy nagy közös tettben, megjelent az emberfeletti, emberen túli réteg. Kétségtelenül látványos a sematizmus is, hogy egy pixel egyenlő egy ember, de ehelyett inkább az érdekelt, miért csinálják, mi tapintható ki ebből az egyén szintjén. Milyen üzenetek vannak a pólókon, mi tükröződik az arcokon, mit mond el egy tetoválás, vagy az, hogy egy kétezres években született fiú-lány páros, hogyan érinti meg egymást" – mondta az alkotó.

Kudász fotói fekete-fehérek, ezáltal kissé időtlenné is válnak, némelyik szereplője az 1938-as találkozón sem keltett volna feltűnést. „Ez az esemény egy kövület, csak az árnyéka valami múltbelinek, amitől okkal távolodtunk el, de mégis itt van velünk, újra és újra megtalálva az utat az ifjabb generációk lelkéhez. Számomra a sorozat mozgatója az a disszonancia ahogyan megütköznek egymással a mindenkori és a mai ideálok, a személyes és a hatalmi narratívák egy archaikus képi struktúrában" – mondta a fotográfus.

Kudász Gábor Arion kiállítása a Faur Zsófi Galériában előzetes bejelentkezéssel még megtekinthető péntekig !