Az utolsó három gyerek

Egykoron pezsgő halászvárosból nyomasztó zsáktelepüléssé vált a Dél-Koreához tartozó Nok-sziget. A Sárga-tengeren, Dél-Korea partjaitól rövid kompútra fekvő földnyelvről nemrég a Reuters stábja forgatott anyagot, ezt követően a nyugati sajtó is felkapta a történetet. Az elnéptelenedő Nok-sziget ugyanis az elöregedő ázsiai társadalom, az elhibázott urbanizáció szimbólumává vált, ami a térség sok országa közül Dél-Koreát különösen rosszul érinti.

A Világbank adatai szerint 2020-ban Dél-Koreában volt a legalacsonyabb a születési ráta, ezzel az ország a világ leggyorsabban elöregedő társadalmává vált. Hasonlóan vélekedik az OECD, a 36 országot tömörítő nemzetközi szervezetben is Dél-Korea mutatja a legaggasztóbb demográfiai trendeket. 

Míg ugyanis 1970-ben az ázsiai ország termékenységi aránya 4,5 volt, ez a szám tavaly 0,84-re csökkent. Szakértők szerint az 1960-as években indított, felülről irányított modernizációt levezénylő Pak Csong Hi elnök drasztikus társadalompolitikája gyűrűzik be. Ennek egyik eleme volt a gombamód szaporodó nagyvárosokat tápláló urbanizáció, ami mára a periféria elnéptelenedését okozta.

A Nok-szigeten például mindössze három gyerek maradt. Mivel az iskolát 2006-ban bezárták, egyetlen tanterem maradt oktatásra. A most 10 éves Chan-hee azonban hamarosan középiskolába megy, így valószínűleg a család költözni kényszerül. A helyiek nagy bánatára így tovább apad a sziget közössége, amely már így is száz fő alá csökkent.

Pedig a termelési lázban égő Kelet-Ázsiában sajátos bája van egy ellakatlanodó szigetnek. Chan-hee például szeret a Nok-szigeten élni, ahogyan a Reuters stábjának elmondta: míg Szöulban bűz és tömeg van, a szigeten friss levegőn, szabadon rohangálhatnak. Ha a tízéves kisfiún múlna, a család bizony nem menne onnan sehova.