Bebírók, akik többek mint jöttmentek

„Hiába próbálták eldugni a tömegközlekedés elől, a fővárosiak így is megtalálták maguknak a vidéket az elmúlt hatvan évben, több hullámban is. Először a ’60-as, ’70-es években, és ebben nagy szerepe volt a filmesek nagy generációjának, Sára Sándortól Jancsó Miklóson át Szomjas Györgyig. Közreműködésükkel alakult meg 1979-ben a Káli Vidék Baráti Köre, későbbi nevén a Káli-medence Környezetvédelmi Társaság, amelyet a nyolcvanas években Szomjas György vezetett. A Káli-medence 1984 óta védett.

Ez a budapesti értelmiségi kör – vagy egyenesen az „újlipótiak” – kapták az erősen gyarmatosító csengésű „bebíró” jelzőt a helyiektől, ami érezhetően kicsit többet takar, mint a máshol használatos „gyüttment”.

Ők ugyanis nemcsak nyaralót vettek, de igyekeztek minél több időt is a környéken tölteni, a romos házakat korhűen próbálták felújítani. Ezzel egy időre a régi mesterségek fogásait még ismerők tudása újra fontossá vált, ami már a hetvenes évekre is megkopott, miután az elvándorlás Tapolcára, Ajkára, Balatonfüredre már akkor egyre erősebb volt.

Közben helyben a „városiasodást” inkább az jelentette, hogy a bedőlő bástyakerítéseket helyreállítás helyett betonkerítés váltotta fel, a boltíves ablakokat műanyagokra cserélték. A sajátosság megőrzéséhez nem jött rosszul a betelepülők között az a sok »hóbortos«, aki épp a régi jellegzetességeket igyekezett megőrizni” – írta az Index a Káli-medence bemutatásakor a Mi vidékünk sorozatban.

Déri Miklós fotóművész a 2022-es év elejétől a Bánya Kultháló bázis felkérésére keresett fel és fotózott helyieket és bebírókat, akiknek eddig „láthatatlan” egymásra hatása, illetve a Balaton-felvidék hatása mindannyiukra most ezekben a képekben testet ölt. A két csoport kapcsolata évszázadok óta téma az itt élők számára. Ellentét van köztük, vagy szakadék? Déri Miklós szerint az utóbbi. Megkért néhány bebírót, hogy ők válasszanak egy-egy helyit, akivel valamilyen különleges kapcsolatot éreznek, és akivel szívesen szerepelnének egy közös képen. A továbbiakat már a kép meséli el.

Egy-egy hokedlin ülve, egy általuk választott fontos helyszínen láthatjuk a párosokat. A felkérés aktusa és aztán a kép elkészülésekor ahol és ahogyan együtt ülnek – újabb olyan helyzetek, amikor a két ember együtt van, és tanulhat egymástól valamit, vagy csak tovább beszélgetnek minderről. A fotó mágikus hatásának köszönhetően megjelenik a képeken az a kapcsolat, ami eddig talán meg sem fogalmazódott, és mégis ott volt. A képen kirajzolódó viszonyrendszerük, a környezet apró részletei mind-mind további kérdéseket és gondolatokat indítanak.