Homokhátság: fotóesszé a pusztuló dél-alföldi tanyavilágról

A Capa Központ indoklása: „Németh György az MTI fotóriportereként több évtizeden keresztül tudósított képeivel a Csongrád megyei eseményekről. Ott volt mindenhol, ahol történt valami, jött-ment, meg sem állt. A napi- és hetilapok kérésére külön munkákat is elvégzett, és ezt tette mindig magas színvonalon, az adott médium igényei szerint, kilépve a hírügynökségi sémákból. Rengeteg tanulás és megfigyelés van a jelentős életmű mögött. A fotóriporteri tevékenységén kívül Németh György nevéhez szorosan hozzátartozik elmélyült, jelentős fotódokumentarista munkássága is. Egyszerűen, a természetes fényeket és a természetes mozdulatokat, a »valóságot« fotózta. Olyan fotográfiákat készített, amelyek segítenek továbbgondolni a történeteket, vagy ahogy ő fogalmazott: olyan képeket készített, amelyek tovább mozognak. A lét és az elmúlás pillanatai érdeklik: ami éppen van. Számára a fotózás a világ megismerését és a világon való elgondolkodást jelenti. Németh György így fogalmaz: »Ha felemelsz egy gépet, gyakorlatilag bekeretezed a világ egy részét egy bizonyos pillanatában. Szó szerint ellopod, kiválasztod, márpedig, ha választ az ember, akkor gondolkodik«.”

A Fotóriporteri Életműdíjat a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ alapította a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporteri Szakosztályának szakmai partnerségével 2018-ban. A díjat első alkalommal 2018-ban Urbán Tamás, majd 2019-ben Szebeni András, 2020-ban Rédei Ferenc, 2021-ben Benkő Imre és 2022-ben Fejér Gábor kapta.

Homokhát, tanyavilág

Magyarország déli vidékén, a szerb határ mentén egykor virágzó tanyavilág létezett. Egy-egy tanyán több generáció élt és dolgozott. Termelték az élelmet, nevelték az állatokat maguknak és eladásra.

Manapság az épületek több mint fele elpusztult, elhagyták, kihaltak belőle, vagy átalakult pihenőházzá, hétvégi hobbitanyává. A kevés maradékban még élnek néhányan, legtöbbjük egyedül, magányban. A közeli városból odalátogató tanyai segítő ételt, gyógyszert hoz, néhány percet beszélget velük, majd siet a következő házhoz. Őt várják mindig, vagy csak életük elmúlását – írja az alkotó.