A hely, ahová csak nagyon kevesen juthatnak el

Esther Horvath fotográfusként a sarkvidéki éghajlatkutatás dokumentálására fókuszál 2015 óta. 2019-től követi nyomon a norvégiai Spitzbergákon található Ny-Ålesundot, a világ legészakibb pontján működő, tíz országot tömörítő nemzetközi tudományos kutatóbázist.

A Spitzbergák a globális felmelegedés epicentruma, ahol a téli átlaghőmérséklet 1991 óta 6-8 °C-kal emelkedett; ez a növekedés sokkal gyorsabb, mint bárhol máshol a bolygón. Itt az év több mint négy hónapját a sarkvidéki tél sötétsége uralja. A sarkvidéki éjszaka csillagai című kiállítás történetei és képsorai a sarki éjszakában zajló mindennapi életet és tudományos kutatómunkát mutatják be. A dokumentarista anyag azt meséli el, hogy a legzordabb környezeti körülmények – többek között hóviharok és mínusz 30 °C-os hőmérséklet – ellenére a tudósok milyen összefüggéseket tárnak fel, amelyek jelentősen hozzájárulnak bolygónk változásainak jobb megértéséhez.

Ebbe a zárt világba kapunk bepillantást a fotográfus érzékeny megfigyelései révén, melyek a kutatási folyamatokon túl, az ott dolgozó elhivatott kutatók személyiségét, emberi oldalát is elénk tárják. A projekt fontos része a női tudósokat bemutató portrésorozat, a Women of Arctic Science, amely a kutatónők életének, motivációjának és munkájának megismertetése által a tudósok és felfedezők következő női generációját hivatott inspirálni.

Esther az Alfred Wegener Intézet Helmholtz Sark- és Tengeri Kutatóközpontjának fotósa, National Geographic Explorer, valamint a Természetvédelmi Fotósok Nemzetközi Szövetségének tagja. Elnyerte a World Press Photo pályázat Environmental kategóriájának első díját 2020-ban. 2022-ben megkapta a New York-i International Center of Photography (ICP) Infinity-díját. 2024-ben National Geographic Wayfinder-díjjal tüntették ki a tudomány, a természetvédelem, az oktatás, a technológia és a történetmesélés terén végzett munkájáért.

Sopronban született, a Nyugat-magyarországi Egyetemen szerzett közgazdasági diplomát. A fotózás iránti szenvedélyét követve 2012-ben New Yorkba költözött, hogy az ICP-bentanuljon, ahol dokumentumfilmes és fotóriporter szakon végzett. Hat évig élt New Yorkban, majd 2018-ban Németországba költözött, ahol jelenleg is él.

Huszonnégy tudományos expedíciót dokumentált az Északi-sarkvidéken és az Antarktiszon. 2019–20-ban részt vett a MOSAiC expedíción, amelyet a valaha volt legnagyobb jeges-tengeri tudományos expedícióként tartanak számon, az itt készített fotóiból megjelent könyveta Prestel Verlag adta ki. Esther Horvath munkáit többek között a National Geographic, a The New York Times, a GEO, a Stern, a TIME és a The Guardian is publikálja.

A sarkvidéki éjszaka csillagai című fotósorozatból készült kiállítás 2024. október 25. és 2025. január 31. között tekinthető meg a Robert Capa Központban.

Verena Mohaupt, az AWIPEV korábbi állomásvezetője; az AWIPEV, MOSAiC és a Sarkvidéki Szárazföldi Expedíció logisztikai koordinátora. Az AWIPEV állomás vezetője volt Ny-Ålesundban, a Spitzbergákon; 2014 és 2017 között kétszer telelt ott át. Ebben az időszakban egyik kedvenc tevékenysége az volt, hogy síelni járt – gyakran a kutyájával. Számára a szabadban töltött idő kulcsfontosságú volt a mentális egészségének megőrzéséhez. Ha csak engedte az időjárás, a sarki éjszaka idején is kiment. A képen az Amundsen-árbóc előtt áll. A torony tetején lévő piros fény mindig jelzőfényt jelentett számára a sötét időszakban – mutatva az utat hazafelé (Fotó: Esther Horvath)

Az Északi-sarkvidék kulcsszerepet játszik a klímaváltozásban, és Ny-Ålesund a világ egyik legfontosabb sarkvidéki kutatási helyszíne. A Spitzbergákon található Ny-Ålesund a világ legészakibb közössége, olyan nemzetközi tudományos bázis, amely 10 nemzet képviselőit fogadja. Az egész falut a klíma- és környezetkutatásnak szentelték, azzal az átfogó céllal, hogy megértsék az Északi-sarkvidéken bekövetkező változásokat és a klímaváltozás emberiségre gyakorolt hatásait. Az Északi-sarkvidéken a tél több mint négy hónapig a sarki éjszaka sötétségében telik. Ny-Ålesundot 1916-ban alapították bányásztelepülésként, és számos történelmi sarkvidéki expedíció is innen indult. 1963-ban bezárták a bányát, majd a falut 1964-ben kutatási településsé alakították át, amelyet ma a Norvég Sarkvidéki Intézet és a Kings Bay AS vezet, egy, a norvég Klíma- és Környezetvédelmi Minisztérium tulajdonában lévő cég. A sarki éjszaka idején 35-40 fős közösség működteti a falut, és biztosítja, hogy a tudományos méréseket folyamatosan elvégezzék. A nyári hónapokban a lakosság körülbelül 150 főre emelkedik. Ny-Ålesundba nem vezetnek utak; csak a hetente kétszer érkező kis repülőgéppel vagy hajóval lehet idejutni (Fotó: Esther Horvath)

A francia–német AWIPEV Sarkvidéki Kutatóbázis Kék Háza / Blue House Ny-Ålesundban, a Spitzbergákon. Az Alfred Wegener Intézet (AWI) 1991 óta van jelen Ny-Ålesundban. 2003-ban az AWI és a francia Paul-Émile Victor Sarkvidéki Intézet (IPEV) egyesítette tevékenységeit Ny-Ålesundban, és létrehozták a közös AWIPEV bázist, amely három állandó alkalmazottal működik egész évben a településen (Fotó: Esther Horvath)

Gregory Tran, az AWIPEV francia–német sarkvidéki kutatóbázis állomásvezetője (2021–2022) és Håkon Jonsson Ruud portréja (jobbra), a Norvég Sarkvidéki Intézet mérnöke, amint visszatérnek az éghajlatkutatáshoz szükséges hómintákat gyűjtő terepmunkáról a Svalbard-szigeteki Ny-Ålesundban (Fotó: Esther Horvath)

Charlotte Havermans, az Alfred Wegener Sarkvidéki és Tengeri Kutatóintézet kutatója (jobbra), valamint Marine Ilg, a Kings Bay Tengeri Laboratórium munkatársa (balra) planktonhálót telepítenek biológiai kutatás céljából a Kongsfjordenben. Charlotte Havermans vezeti az Arctic Jellies kutatócsoportot, amely a sarki medúzák sokféleségét, ökológiáját és adaptációját vizsgálja. Az Északi-sarkvidéken bekövetkező változások a vízoszlopra és az abban élő szervezetekre is hatással vannak. Charlotte Havermans először 2022 januárjában, a sarki éjszaka során figyelte meg a sisakos medúzát. Ez egy új faj a sarki vizekben, ami néhány évvel korábban jelent meg a fjordban, és ami veszélyt jelenthet a biodiverzitásra. A medúzák elszaporodása, amelyet az atlanti fajok északra húzódása idéz elő, valószínűleg a klímaváltozás következménye, és hatással lehet a helyi halállományra. A melegebb vizekből érkező medúzák az őshonos sarki halfajokkal versengenek ugyanazokért a táplálékforrásokért, ami így megváltoztathatja az ökoszisztémát. Charlotte Havermans és kutatócsoportja egyik fő kutatási területe a Spitzbergák, ahol a Kongsfjorden medúzapopulációját vizsgálják Ny-Ålesund közelében (Fotó: Esther Horvath)

Fieke Rader obszervatóriumi mérnök (2020–2021) és állomásvezető (2022–2023) a francia–német AWIPEV Sarkvidéki Kutatóbázison Ny-Ålesundban adatokat gyűjt a Bajusz úr nevű permafroszt-mérőeszközből a Bayelva Hosszú Távú Klíma- és Permafroszt Obszervatóriumban, a sarki éjszaka idején (Fotó: Esther Horvath)

Bettina Haupt állomásvezető (Fotó: Esther Horvath)

Susana Garcia Espada (balra), a Kartverket / Norvég Térképészeti Hatóság Geodéziai Földmegfigyelő Obszervatóriumának állomásvezetője és Joanna Sulich, a Nemzetközi Jegesmedve-kutatók tanácsadó kutatója közösen tölt egy estét a Ny-Ålesundhoz közeli kunyhóban, ahol tájképet festenek a környező hegyekről (Fotó: Esther Horvath)

Hildago, egyike a hat kutyának Ny-Ålesundon (Fotó: Esther Horvath)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!