A hírszerző rendezni kezdte a küszöb alatti 'hadsereget'

A két nagy párt közismerten profi csapatokkal indul neki a 2006-os kampánynak. Ön meglepetésszerűen és újoncként bukkant fel, mint kampányigazgató. Milyen erőket tud felvonultatni, ami meggyőzte az MDF vezetését arról, hogy Önre bízzák a választási előkészületeket?

A megbízás szerint kampányigazgatóként az a dolgom, hogy az MDF-nél is összehozzam azt a profi társaságot, akik aztán tényleg hivatásszerűen foglalkoznak a kampánnyal. Nem kell messzire menni, hogy találjunk reklámszakembereket, illetve olyan embereket, akik már levezényeltek kampányokat az MDF-hez hasonló méretű alakulatokban. És persze figyelembe vesszük a nemzetközi tapasztalatokat is. Nem azon a szinten, hogy sok száz millióért megbízunk egy céget, erre az MDF-nek nem telik. De tartunk tapasztalatcseréket. Én is utazok jobbra-balra. És ezeket az információkat megpróbáljuk összerakni, hogy egy ütőképes stáb jöjjön létre.

A megkeresés első lépcsőjében nem mondtam igent. Ilyenkor az ember fejében nagyon sok dolog lepörög. Akarok-e médiaszereplő lenni, amikor évekig béke volt körülöttem? Olyan feladat-e, amiben van tapasztalatom? Tudok-e azonosulni bizonyos tartalmi elemekkel? Miután ezeket magamban lerendeztem, igent mondtam. Egyetértek azzal, hogy nem lenne jó, ha politikai életünk két szereplőre egyszerűsödne. Legalább négy pártra van szükség. Ami a szakmai részt illeti, itt is szervezni kell valamit. A korábbi tevékenységemnek a Defendnél szintén ez volt a lényege, erről szólt az életem is, hiszen volt nekem egy tisztességes foglalkozásom. A feladatom az, hogy megtaláljam az alkalmas embereket, integráljam a tevékenységüket, adott esetben irányítsam őket. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy kampányról, pártról, vállalatról vagy a Hivatalról beszélünk. A nagy különbségek a tartalomban vannak, nem a formában.

Majdnem olyan, mint a műveleti igazgatói munka az Információs Hivatalnál?

Mit tanultunk tudományos szocializmusból? A munkásmozgalom története hálózatépítés. Hogy néz ki a titkosszolgálat? Hálózat. Egy klasszikus párt hogyan néz ki? Mint egy titkosszolgálat. A modern politika alakulatai hálózati rendszerben épülnek fel és működnek. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy bizonyos rendszerelméleti helyzetek kezelésében nem szabad nagy különbségeket feltételezni, mert nincsenek.

A pártok erről ritkán nyilatkoznak ilyen nyíltan, pont ezt a hasonlóságot akarják leginkább takargatni, holott az MSZP és a Fidesz komoly hálózatot épített ki a választók mozgósítására.

Az MDF-nek is van azért strukturált háttere. Az elmúlt két hónapban végiglátogattam az összes megyei szervezetet, arra voltam kíváncsi, milyen a hadsereg állapota. Olyan állapotban van, amilyen egy 2-3 százalékos párttól elvárható, és amire a következő hónapokban fel lehet építeni egy jó, tartalmi elemeket hordozó kampányt, és el lehet érni a parlamenti küszöböt.

A Fidesz és az MSZP egy-egy személyre fog összpontosítani. Az MDF is favorizálja majd Dávid Ibolyát?

Más nem is tehetnek: a Fidesz gyakorlatilag Orbán Viktor, és Gyurcsány Ferenc ugyanezt akarja az MSZP-vel. Dávid Ibolya nem az MDF. Dávid Ibolya mint pártelnök biztosan megjelenik majd, ugyanakkor olyan tartalmi elemeket kell tudnunk megfogalmazni, amelyek a pártot megkülönböztetik a többi párttól. Meg kell döbbentenünk, meg kell lepnünk a közt.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de ha az MDF el tudja érni, hogy a Magyarországon kialakult negatív élethelyzet változzon, de mondjuk, nem jut be a parlamentbe, mert elvérzik ebben a harcában, akkor megtette történelmi kötelességét. Nagyon fontos lenne megérteni, rettenetes lesz, ha két pártra egyszerűsödik a politika. A kisegítő pártok kontrollja nélkül gyakorlatilag esélye se lesz annak, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzon. Ez a fajta hadigazdálkodási logika nagyon rossz, bénítja az unióban való érvényesülésünket is. Azokban az országokban, melyek az unióban nyertesek lettek, például Írországban vagy Portugáliában, volt közös gondolkodás, kohézió. Egységes országként kaparták ki maguknak a gesztenyét.

Meddig marad a pártnál?

A választásig kértek fel, és ezt szeretném tartani. Az én olvasatomban a következő tíz hónap a kampányról szól. Ha rosszul sikerül, utána nincs miről beszélni. Itt az MDF létéről van szó. Egy parlamenten kívüli párt ma Magyarországon nem tud labdába rúgni.

Belépett az MDF-be?

Nem.

Mit szól a konspirációs elméletekhez? Ha az MDF nem jut be a parlamentbe, biztosan lesz, aki azt mondja, a jó fideszes kapcsolatokat ápoló Földi elvégezte, amiért küldték.

Két dolgot szoktak mondani. Az egyik, hogy Fidesz-kém vagyok, a másik, hogy Boross Péterrel arra szövetkeztünk, hogy betoljuk az MDF-et a szocialista párt alá. Nagyon szeretném, ha az MDF bejutna 2006-ban. Ez lenne a legegyszerűbb válaszom a spekulációkra.

A dolog egyébként egyszerűbb. Azt gondolom, valamit megígérni nehéz. Utána már csak meg kell csinálni. Én elkövettem egyszer azt a butaságot, hogy ígéretet tettem valakinek, aki most számon kérte rajtam. Boross Péter volt, ő kért fel, hogy segítsek, ha tudok. Tehát ő a szürke eminenciás ebben az ügyben.

Ami a Fideszt illeti, mitől lennék én fideszes? Sok mindenkit ismerek, de az MSZP-ben még többet. Volt egy Defend nevű cégem, igen. De hát könyörgöm, az egy 80 százalékos állami tulajdonú cég volt a Fidesz-kormány alatt. És az állami megrendeléseknek kevesebb, mint 10 százalékával rendelkezett. Tudok mondani olyan MSZP-identitású cégeket, amelyek az Orbán-kormány éveiben 15-20 százalékot vittek a piacból.

Így kívülről nézve jó üzletnek tűnt, és felmerül a kérdés, miért volt mégis veszteséges?

Amikor az ember megkap egy piacot, rengeteg költsége van. Nem arról szólt a történet, hogy elszaladtunk a bevétellel. Két és fél évig folyt a vizsgálat a Defend ellen, és minden ügy le van zárva. Nem azért, mert kedvezett a politika, hanem azért, mert nincs eltűnt pénz.

Ha végignézzük az élettörténetét 97-től, az ember arra számítana, politikusoknak többé a közelébe se megy.

Néha én is megkérdezem magamtól, teljesen normális vagyok-e. Nem akarok a politikusok között maradni, nem tervezek politikai pályát. Ezt a munkát egyrészt azért vállaltam, mert megkértek rá. Másrészt szeretném magam kipróbálni, meg tudom-e csinálni. Nem várok érte semmit sem, és nem is ígért senki semmit.

Ingyen dolgozik?

Igen. Ez számomra fontos. Lehet, hogy furcsán hangzik, de szeretném bebizonyítani, hogy a Defend nem az állami megrendelésekről szólt, hanem esetleg értettünk valamihez. Szeretném megmutatni, hogy nem egy politika által felépített figura voltam.

Csak a kormányváltás után derült ki, milyen közeli kapcsolatban állt Csintalan Sándorral, aki az MSZP-alelnökség és az Orbán-bizalmiság között félúton a nehéz hónapokban átvette Öntől a Defendet. Milyen most a viszonya Csintalannal?

A Sanyival mindig is jópofa kapcsolatunk volt, ez most sem változott.

Egykori szakmabeliként, és mint egy másik elhíresült titkosszolgálati ügy főszereplőjeként, mit gondol a kis magyar kémtörténetről? Mucuska-ügyként is emlegetik, bár állítólag ez a név valójában nem fordult elő a lehallgatási jegyzőkönyvekben.

Emögött pontosan az van, amiről az elején beszéltünk. Ha ez a két pólus teret nyer, akkor innentől kezdve mindenkinek tartoznia kell valakihez. És az éppen ellenzékben lévőkhöz lojálisak el fogják árulni a kormányon lévőket. Ez egyrészt nem európai dolog, másrészt a titkosszolgálatnál ez a halál.

Több problémája van ennek az ügynek. Amennyiben felmerült a gyanú a házaspár ellen, végig kellett volna vinni a jogállami keretek között. Azt, hogy valaki kém vagy nem kém, nem az operatív tiszt dönti el, hanem a bíróság. Ha ügy volt, akkor át kellett volna adni az ügyészségnek, az ügyészségnek nyomoznia kellett volna, a bíróságnak pedig kimondnia a verdiktet. Ha kém, akkor el kell ítélni, ha nem, akkor elnézést kell kérni, hogy tévedtünk. De nincs semmi olyasmi, hogy "kiszorítás", ami ráadásul III/III-as eljárás volt. Az átkosban valakire rámondta a szolgálat, hogy a Népköztársaság ellensége, nem volt semmiféle eljárás, bizonyítás, hanem egyszerűen kiszorították a munkahelyéről.

Egy jogállamban a házaspárnak is kell, hogy legyen jogi védelme. Mondják meg nekik feketén-fehéren, milyen gyanú merült fel velük szemben. A polgári pereket meg fogják nyerni. És most már a szolgálat nem mondhatja, hogy mégis csak van ügy. Mert ha azt mondja, akkor a szolgálatnál mindenkit el kell vezetni, aki illetékes volt, mert nem végezték a kötelességüket.

A másik, ennél is súlyosabb probléma, hogy kikerülhettek eredeti források. Ha tényleg azok. Mert ugye fikcióról beszélünk. Aki a szakmában ilyesmire vetemedik akármelyik oldal kedvéért, az elvetemült gazember. Ilyen szinten a titkosszolgálatot, de az egész államigazgatást nem lenne szabad bevonni a politikai ütközetbe. Magyarországon azt kellene elérni, hogy a társadalomban, a gazdaságban, az államigazgatásban legyen béke. A politika lehet háború, rendben van. Az MDF-nek az a feladata többek között, hogy vigyük vissza. a politikát oda, ahová való, a parlamenti háborúskodáshoz, meg a pártok egymás közötti csatájához. A társadalmat pedig hagyjuk békén.

A politika nem hagyja békén a gazdaságot, és a gazdasági szereplők is törekszenek politikai befolyásra. Ráadásul a pártfinanszírozás teljesen homályos terület.

Nem véletlenül beszéltem hadibeszállítók rendszeréről. Ha Magyarországon a jelenlegi rendszer marad, akkor a gazdasági szereplők vagy azt csinálják, hogy mindenkinek fizetnek folyamatosan, mint valami védelmi pénzt, vagy kiválasztanak maguknak valakit, és őt próbálják hatalomra segíteni. Ezt a rendszert fel kell robbantani.

Hogyan lehet felrobbantani?

A két nagy, meghatározó párt játékterét csak egy dolog tudja befolyásolni, ha megjelenik egy harmadik erő. Itt az erőn van a hangsúly, tehát nem egy 5 százalékos pártról beszélek. Az nem erő. Ma a lakosság 40 százaléka ott tart, hogy nem kér a két nagy pártból. Közülük persze sokan nem mennek el szavazni, tehát nem azt gondolom, hogy itt van egy 40 százalékos szavazóbázis.

Mi azt mondjuk, hogy nem politikai kormányzásra készülünk, hanem innentől működtessék szakemberek a dolgokat. Ez furcsán hangzik, de említettem, hogy az MDF meglepő dolgokkal jön majd elő a kampányban.