Hova visz a mentő? A kiemelt kórházba?

Bár az országgyűlés csak decemberben szavaz a kórházfejlesztési törvényről, borítékolható, hogy a koalíciós többség zöld utat fog adni a hazai kórházrendszer jelentős megváltoztatásának. A menetrendet nézve nagyon gyorsan, már 2007 áprilisától több ponton megváltozik az orvosi ellátás rendszere Magyarországon.

Az Index megpróbálta egyszerűen összefoglalni a kórházreform lényegét, de majdnem beletört a bicskája.

Miért kell kevesebb ágy?

A válasz egyszerű(en hangzik): mert túl sok van, a gyógyításra használt helyek 20-25 százaléka kihasználatlan. Egy gyógyító osztályon lévő ágy fenntartása évente 5,5 millió forintba kerül. Magyarországon európai összehasonlításban is túl sok a kórházi ágy: míg nálunk 100 ezer lakosra közel 800 ágy jut, az Európai Unió régi tagországaiban kevesebb mint 600. Ott akit csak lehet, járó betegként kezelnek, az ugyanis jóval kevesebbe kerül az egészségbiztosítónak.

Ha viszont valahol túl sok az ágy, valahonnan beteget is kell szerezni rájuk. A magyar kórházak ezért sokszor egy szemölcslevételért is befektetik néhány napra az embert.

Közben minden ötödik kórházban fekvő beteget meg lehetne úgy is gyógyítani, hogy be-besétál a rendelőintézetbe vagy a kórházi szakrendelésre, és a kezelés után szépen hazamegy. A sokat emlegetett egynapos sebészet Magyarországon még gyerekcipőben jár, holott technikailag (endoszkóppal, kamerával) ma már urológiai, nőgyógyászati, belgyógyászati műtétek is elvégezhetők úgy, hogy a beteget a műtét után néhány óráig megfigyelés alatt tartják, aztán hazaengedik.

Jellemző az is, hogy hónapokon vagy akár éveken át fekszenek belgyógyászati osztályokon olyan idős emberek, akiknek valójában szociális otthonban vagy idősgondozó központban lenne a helyük. Ilyen intézet viszont kevés van.

A jövőben tehát hétezerrel több ápolásra, krónikus betegek, idősek gondozására használható ágy lesz, az az aktív betegellátásban viszont megszüntetnek 16 ezer ágyat. A kórházak ebbe még bele is mennének, az viszont egyelőre nem látható, miért érné meg nekik a jóval kisebb bevételt hozó ápolási ágyakat felállítani. Az ágyak számával együtt ráadásul valami más is csökkenne, aminek nem mindeni örül: a kevesebb ágyhoz nem lesz szükség annyi orvosra és ápolóra, mint most.

Vannak azonban szakértők, akik szerint mára igazi ágyszámfétis alakult ki az egészségügyben. Ilyen alapon azt is meghatározhatnák, hány szikét fizet a kórházaknak a biztosító. Attól ugyanis, hogy egy kórterembe betolnak vagy onnan kitolnak egy ágyat, semmivel sem kerül kevesebbe az ellátás, fűteni, világítani, ügyeleti díjat fizetni ugyanúgy kell. Megtakarítás egész osztályok, sőt kórházi pavilonok bezárásával érhető el.

Miért kell átalakulniuk a kórházaknak?

Az egészségügy reformerei - mondjuk úgy - profiltisztítást szeretnének végezni az orvosi ellátásban. Négyszintű ellátásról beszélnek, ami egyébként többé-kevésbé ma is megvan. Ha szúr az oldalunk, hasmenésük van, influenzásak vagyunk, a háziorvoshoz megyünk. Általában ő az első láncszem. Ha az oldalunkat nyomogatva a háziorvos hümmögni kezd, ha le kell vetetni egy szemölcsöt, ha ki kell mosni a fülünket, irány a rendelőintézet vagy a helyi kórház szakrendelője, laborja. Ez a járóbeteg-ellátás (2. szint). Ha gyomorműtétre van szükség, kórházba kerülünk, azaz fekvőbeteg-ellátásban részesülünk (3. szint). Ha súlyos balesetet szenvedünk, daganatot fedeznek fel a szervezetünkben, vagy valami speciális betegségünk van, amihez tapasztalt orvos, fejlett diagnosztikai műszer kell, akkor valamelyik klinikára vagy nagyobb megyei kórházba (a jövőben kiemelt kórházba) küldenek minket (4. szint).

Mi a baj ma ezzel a munkamegosztással? Mint láttuk, előfordul, hogy gyógyító osztályok idős embereket ápolnak, a járó betegként is ellátható beteget a kórházban fektetik, és az is megtörténik, hogy a kevésbé felkészül kórházak is megpróbálkoznak komoly műtétekkel, ami a beteg szempontjából nem mindig vezet megnyugtató eredményre. Egy, az Egyesült Államokban végzett kutatás szerint azokon a klinikákon, ahol kevés hasnyálmirigy-eltávolítást végeznek, 1000 betegre 163 haláleset jut, míg ahol az esetszám magas, ugyanez a mutató 38 körül alakul.

Az elképzelés szerint az új egészségügyi rendszer a feladatok pontos körülhatárolásával és a megfelelő területi hálózat kialakításával állna fel: 20 kilométerenként (légvonalban) járóbeteg-szakrendelések, 30 kilométerenként területi kórházak, 50-55 kilométerenként (egy óra alatt elérhető) kiemelt kórházak működnének. Fontos része a programnak a mentőszolgálat fejlesztése is, hogy az esetkocsik 15 perc alatt odaérjenek mindenhova. Az ellenzők szerint azonban nem lehet ilyen mechanikusan, körzővel megrajzolni az új kórházi struktúrát, és kifogásolják, hogy nem egyeztették eléggé a szakmával a tervezetet.

Mi az a kiemelt kórház?

A munkamegosztás jegyében a kiemelt kórházakban koncentrálnák a szakmai tudást, a fejlett műszereket és a pénzt. Itt látnák el a súlyos balesetek sérültjeit, a komoly műtétre szoruló komplikált eseteket, a daganatos betegeket vagy az infarktuson átesetteket. Ezek a kórházak az év minden napján 24 órás ügyeletet adnak, és járvány vagy katasztrófa esetén sok beteget, sérültet tudnának fogadni.

Hogyan választották ki a kiemelt kórházakat

A kormány bő egy héttel ezelőtt „szakmai és területi” alapon jelölte ki a magas szintű ellátást végző kórházakat. Azt senki sem vitatja, hogy a kiemelt kórházak közé bekerültek a megyei vagy egyetemi oktatókórházak, illetve a népbetegségeket kezelő országos intézetek (Országos Kardiológiai Intézet, Országos Onkológiai Intézet).

A másik szempont az volt, hogy ezeket a korszerű kórházakat az ország minden pontjáról időben el lehessen érni. Itt azért vannak érdekes dolgok. Veres János, pénzügyminiszter és szocialista képviselő például büszkén jelentette be, hogy választókörzete, Fehérgyarmat kórháza is a kiemelt intézmények közé került. Az indok az volt, hogy Nyíregyházától keletre még kellett egy kórház, hogy meglegyen a megfelelő elérhetőség. Felkerült a listára az ózdi kórház is, amely 65 kilométerre van a megyeközponttól, de a közlekedés azon a környéken igencsak nehézkes.

Sopron viszont nem tud belenyugodni, hogy kórháza nincs a csúcsintézmények között. A város hetven kilométerre van Szombathelytől, Győrtől 90-re, és az oda vezető 85-ös út állandóan túlzsúfolt és csak lassan járható. A soproniakat az nem nyugtatja meg, hogy amúgy ötven kilométeren belül van egy jól felszerelt kórház, csakhogy azt Krankenhaus Barmherzige Brüder Eisenstadtnak hívják, és egy másik országban van. Az az érzésünk, hogy ez a meccs még nincs lefutva.

Lapozzon tovább, és tudja meg, hova viszi a mentő, ha baleset éri, és azt is, többet kell-e majd utaznia, ha beteg.