A felelőtlen radikális, a megtévesztett proli és a kakukktojás

Előzmények röviden


• Két héttel a Nagy Imre-per teljes hanganyagának lejátszása előtt úgy tűnt, hogy az adatvédelmi törvény miatt meghiúsul az esemény>>>
• Néhány nappal később kiderült: az OSA Archívum és az 1956-os Intézet mégis lejátszhatja a hanganyagot>>>
• A múlt héten olvashattak a per még élő tanúiról, a saját ügyükben súlyos börtönbüntetésre ítélt Bohó Róbertről>>>
• és Regéczy-Nagy Lászlóról>>>
• Amit még tudni kell az ötven éve lefolyt Nagy Imre-perről és a per áldozatairól>>>
• Az első tárgyalási nap>>>

A per második napján folytatódik a vádlottak kihallgatása. 9:30-kor Gimes Miklós, 11:35-kor Maléter Pál, 14:10-kor Kopácsi Sándor, 16:45-kor Jánosi Ferenc, 17:58-kor Vásárhelyi Miklós. 19:34-kor megkezdődnek a tanúkihallgatások.

13:10 és 14:10 között – ötven éve és most, a Centrális Galériában (Arany János utca 32.) is – szünet lesz, a tárgyalást ezen kívül még két kisebb szünet szakítja félbe.

A hétfői nap (és az egész hét) részletes forgatókönyvét itt olvashatja>>>

Gimes Miklós magatartásáról Gimes elismerte a bűnösségét abban, hogy forradalom előtti magatartásával akaratlanul hozzájárult az ellenforradalmi hangulat erősödéséhez az országban (1955-ben Rajk rehabilitálását, a bűnösök felelősségre vonását sürgette, ezért kizárták a pártból), valamint abban is, hogy november 4-e után illegális röplapokat, újságot szerkesztett.

Az utóbbiak miatt akarták őt úgy beállítani, mint egy államellenes szervezkedés vezetőjét – ezért halálos ítélet nézett ki –, nem pedig résztvevőjét. Arra törekedett, hogy ne beszéljen olyasmiről, amiről föltételezhető, hogy a vádlói nem tudnak, és kisebbítse a személye és tettei jelentőségét abban, amit fölhoztak ellene. A valóságban az általa vezetett szervezkedés teljesen jelentéktelen és veszélytelen volt, a forradalom előtt pedig a legkevésbé sem tartozott Nagy Imre körének befolyásos hangadói közé, mi több, Nagy Imrét kifejezetten irritálta a felelőtlen radikalizmusa. Őt azért végezték ki, mert az értelmiségi pártellenzékből is kellett egy halálos ítélet.

Maléter Pál magatartásáról Naivan azt hitte, hogy tévedés áldozata, és ezt majd hagyják is neki bebizonyítani. Joggal védekezett azzal, hogy ő, mint katonatiszt, a kormány utasításait hajtotta végre, egészen odáig, hogy a kormány megbízásából – már frissen kinevezett hadügyminiszterként – ment el Tökölre tárgyalni, ahol letartóztatták. November 3-a után teljesen el volt vágva a külvilágtól.

Kopácsi Sándor magatartásáról A volt budapesti rendőrfőkapitány hasonló stratégiát követett. Neki viszont komolyan szembe kellett néznie azzal, hogy részese volt a nemzetőrség, az “ellenforradalom fegyveres különítménye” felfegyverzésének vádjával, ami szintén főbenjáró véteknek számított. Őfelette is a halálbüntetés lebegett. Visszaemlékezésében azt írta, hogy alkut ajánlottak neki: amennyiben együttműködik, akkor, mint az egyetlen igazi munkásszármazású, a megtévesztett proli szerepét játszhatja, akit a miniszterelnök tekintélye és értelmiségi barátai, mindenekelőtt Fazekas György és Gimes Miklós befolyásoltak. Nem sok egérutat hagytak neki, ezért többször konfliktusba is keveredett vádlott-társaival.

Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós magatartásáról Jánosi és Vásárhelyi a legszükségesebbek közlésére szorítkoztak, a per során ők ketten a legritkább esetben szólalnak meg. Nem is voltak a döntések sűrűjében, és lényegében csak akkor szóltak, amikor kérdezték őket. Jánosinak betudták, hogy apósa, Nagy Imre hatása alatt állott, Vásárhelyitől pedig lényegében csak egy beismerő nyilatkozatot vártak, amit az adott keretek között vállalt.

Mindez azonban óhatatlanul szembekerült összességében Nagy Imre törekvésével, aki viszont igyekezett mindent tényszerűen rögzíteni, és ezt csak úgy tehette meg, a olykor vádlott-társainak és a tanúknak is ellent mondott.

Nagy Imre és Vida Ferenc bíró közti szóváltás hátteréről Nagy és Vida között a második napon a legélesebb szóváltás a forradalmi karhatalom, a tűzszünet kérdéseiben volt, mindez kapcsolódott Maléter és Kopácsi kihallgatásához, valamint ekkor került szóba a Köztársaság téri pártház ostroma. A bíró azt sulykolta, hogy ezek a döntések, amelyek mellesleg a párt és a kormány közös döntései voltak, valójában azt szolgálták, hogy Nagy felszámolja az ellenforradalommal szembeni fegyveres ellenállás bázisát, és ezzel utat nyit a a népi demokratikus rend megdöntése előtt. Ez természetesen azért volt fontos a rezsim számára, hogy valamiképpen magyarázatot adjon arra a sajátos körülményre, hogy a néphatalmat Magyarországon a nép nem védte meg a nép ellenségeivel, a restauráció erőivel. Hiszen az áruló kormány tudatos aknamunkája és megtévesztése ebben megakadályozta.

A vádlottak és védőik közti kommunikációról A védők általában a saját védenceiket védték, és minden olyan momentumra igyekeztek rákérdezni, amelyek a védencüket rosszabb fényben tüntették föl. A vallomások között mindig voltak ellentmondások, hiszen ha valaki a saját felelősségét kisebbíteni akarta, akkor nem lehetett elkerülni, hogy valaki más felelősségét viszont jobban kiemelje. A fókuszpontban ráadásul Nagy Imre volt, akire óhatatlanul nagyobb szerepet testáltak, miközben Nagy rendre hangsúlyozta, hogy a neki felrótt legtöbb döntés kollektív döntés volt, amiben ráadásul nem csak a vádlott-társai vettek részt, hanem a túloldalon állók is, például Kádár János vagy Münnich Ferenc.

A bíróság hozzáállása a vádlottak közötti kommunikációhoz A bíróság igyekezett minden lehetőséget kihasználni, hogy a vádlottakat szembefordítsa egymással, a vallomásokban kiütköző ellentmondásokat leginkább erre használták. A per előrehaladtával, amint egyre több vallomás hangzott el, sűrűsödtek a szembesítések.

Mit érdemes meghallgatni? Az egész nap érdekes, hiszen az egyes részelemekből ekkor bontakozik ki a vád teljes koncepciója. Maléter Pál végig a per során kakukktojás, hiszen a forradalom politikai menetében ő végig kívülálló volt, így aki inkább őrá kíváncsi (12:30-tól 13:10-ig), az különösebb kockázat nélkül kihagyhatja a többieket. Megrázó és rendkívül érdekes az első tanú, Haraszti Sándor színrelépése (fontos szerepe volt 1956 előtt a Rákosi-ellenes pártellenzékben), aki másfél évnyi magánzárka után alig tud beszélni, és a majd kétórányi kihallgatása (19:34-től 21:43-ig) végén kiderül, hogy valójában azt sem tudja, kiknek a perében léptették föl.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!