'Próbaválasztásnak jó volt az iraki szavazás'

Örvendezve fogadták a világ vezető politikusai az iraki választásokat. A szavazáson, a terroristák fenyegetései ellenére valamivel hatvan százalék feletti volt a részvétel és a várt vérfürdő is elmaradt. A kép azonban árnyaltabb a sugalltnál.

Hol vannak a szunniták?

"Csodálkozom az örömködésen", nyilatkozta az Indexnek Tálas Péter a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának vezetője. A világ ugyan demokratikus választásként ünnepli az irakit, a biztonságpolitikai szakértő szerint a helyzetre - az amerikai megszállásra, a terroristák állandó fenyegetésére és a hétvégére elrendelt rendkívüli állapotra - tekintettel legfeljebb sikeres szavazásról beszélhetünk. Ráadásul a szavazás nyitott kérdések sorát hagyta maga után.

Mind közül a legfontosabb, hogy az országot nyolcvan éven át irányító, Szaddám bukásával azonban marginalizálódott szunnita kisebbség mennyire tekinti majd legitimnek a választás eredményét. Az Irakban regisztrált tizenhárommillió választóból nyolcmillióan ugyan szavaztak, valószínűsíthető azonban, hogy nagy részük a lakosság hatvan százalékát kitevő síiták és a húsz százalékos kurd kisebbség tagja volt. Erre utal legalábbis, hogy a kétszázezres szunnita nagyvárosban, Szamarában mindössze ezernégyszáz szavazatot adtak le, Falludzsában pedig az öt százalékos részvételi arány lepte meg az ennél is kevesebbre számító megfigyelőket.

Egyedül nem megy

A szunnita pártok bojkottja és a főként szunnita területeken aktív terroristák fenyegetései ezekben a térségekben elővetítették a drámaian alacsony részvételi arányt. Tálas szerint ennek ellenére sem szabadna kihagyni a szunnitákat a rendezés további lépéseiből, elsősorban az alkotmányozás folyamatából.

Ezzel kapcsolatban a választások előtt több ígéret is elhangzott a síita pártok részéről, kérdés azonban, hogy a szavazás valószínűsíthető nyertese, a vallási pártokat tömörítő Egyesült Iraki Szövetség mennyire lesz visszafogott. Ígéreteik szerint nem akarják vallási diktatúrává alakítani Irakot. Movafak Rubai, a világi kormányfő, Ijád Alávi nemzetbiztonsági tanácsadója szerint al-Szisztáni ajatollah, a síiták elsőszámú vallási vezetője meggyőződéses demokrata.

Önmérsékletet várnak

Ha így is van, elképesztő nyomásgyakorló ereje van, amivel akár az iszlám törvénykezés és az államvallás alkotmányba vételét is elérheti. Erejét leginkább a választások sikeres lebonyolítása jelzi, a szavazás ebben a formájában éppen al-Szisztáni nyomására jött létre.

Tálas szerint a szunniták bevonása az alkotmányozási folyamatba már csak azért is elkerülhetetlen, mert egy szunnita-síita konfliktus felerősíthetné a már amúgy is nagyon nagy autonómiát élvező kurdok elszakadási törekvéseit.

A kérdés szemmel láthatóan az amerikaiakat is aggasztotta, nem véletlen, hogy a most megválasztott ideiglenes nemzetgyűlés által kidolgozandó alkotmányt referendumon kell majd megerősítenie az irakiaknak, mégpedig úgy, hogy valamennyi népcsoport kétharmados többségű támogatására van szükség elfogadásához.

Amerikának stratégiát kell választania

A szunnitakérdés mellett továbbra is problémás marad az Egyesült Államok szerepe. Nagy-Britannia már a választások előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a választásokat kivonulási stratégiája alapjának tekinti. Amerikai részről egyelőre nem hangzott el semmilyen konkrét ígéret a kivonulás várható időpontjáról. Tálas szerint minimális elvárás Bush kormányával szemben, hogy legalább a kivonulás forgatókönyvét kidolgozza.

Tálas szerint a síiták nagyarányú részvétele a vallásos pártok sikerét vetíti előre, a világi kormányfő, Ijád Alávi pártjának szereplése kérdéses. Amennyiben mégis az ő javára dőlt el a választás, akár egy pozitív forgatókönyv is elképzelhető. Az optimista elképzelések szerint ez esetben a szunnitákat komolyan bevonnák az alkotmányozás folyamatába. Alávi pártja ugyan síita többségű, de a szunnita elit több tagja is vezető pozíciót tölt be benne. Irak, ideális esetben föderatív államként egy ország maradna, jövőre pedig általános választásokon állandó nemzetgyűlést is választhatnak.

Demokráciahullám vagy újabb háború?

Ez Tálas szerint is pozitívan hatna az egész Közel-Kelet helyzetére. A biztonságpolitikai szakértő szerint ugyanakkor Irak alapvetően kitérő volt a közel-keleti rendezésben, bár a sikeres demokratizálás nagyban előre lendíthetné az izraeli-palesztin békefolyamatot. Márpedig Tálas szerint igazából a független Palesztina a közel-keleti béke kulcsa, hiszen ez esetben értelmét veszítené a terroristák támogatása mind Szíria, mind Irán részéről.

A sikerforgatókönyvnek is megvan azonban a veszélye. Ha Bush kormánya a demokratizálást a háború sikerének tekintené, az életbe léptetheti az Iránnal kapcsolatos fenyegetéseket, véli Tálas.

Végkövetkeztetéseket, a még legalább hat napig nem ismert eredmények hiányában, nehéz levonni. A helyzetet alapvetően Ijád Alávi pártjának a szereplése határozza meg. A szavazás mindenesetre "jó próbaválasztás volt", véli Tálas.