Mutyizásra készül a demokrata pártközpont

Howard Dean, a Demokrata Nemzeti Bizottság elnöke (ez nagyjából a pártelnöki pozíciónak felel meg, bár a nálunk jellemzőnél kisebb feladatkörrel jár) kijelentette: nagyon nem lenne jó, ha pártjának tényleg magán a jelöltállító Nemzeti Gyűlésen kellene eldöntenie, hogy ki lesz a jelölt. A CNN által idézett, kedden, még az eredmények nyilvánosságra kerülése előtt adott interjújában Dean azt mondta, március közepére, legkésőbb április elejére meg kell lennie a jelöltnek, mert az augusztusi, denveri gyűlés utáni időszak nem elég a választás megnyerésére.

Dean szerint ha szükséges, a Nemzeti Bizottság hamarosan közbelép és összehoz valamilyen megállapodást Clinton és Obama között, a párt érdekében. Tekintve, hogy az eddigi előválasztások és kaukuszok után a Clinton- és Obama-párti kötött mandátumú delegáltak száma gyakorlatilag azonos (630 és 635 a legfrissebb számítás szerint), s hogy még a két jelöltre leadott konkrét szuperkeddi szavazatok száma is szinte darabra megegyezik (szerda déli állás szerint a több mint 14 és fél millió leadott voksból alig 55 ezerrel kapott többet Clinton, mint Obama, vagyis a különbség mintegy négy ezrelék), kezdhetik készíteni a szivart és a viszkit abban a hátsó szobában, ahol a háttértárgyalás folyik majd.

Obama kedd esti beszédében mintha már erre az eshetőségre pozicionálta magát: gratulált Clintonnak és támogatóinak, de - a többi üzenetével konzisztens módon - azt hangsúlyozta, hogy a demokratáknak most nem olyan jelöltre van szükségük, aki élből elidegenít minden republikánust és függetlent, hanem olyanra, aki képes, hm, magyarul úgy szokás mondani, hogy betemetni a lövészárkokat. Az pedig minden felmérésből egyértelmű, hogy az egyik nagy különbség a két versenyző között: Clinton vonzereje olyannyira csak a megbízhatóan demokrata szavazókra hat, hogy mindenki más hajlamos direkt utálni őt. Obamát összehasonlíthatatlanul rokonszenvesebbnek látják a függetlenek, de még a republikánusok is (miközben, érdekes módon, saját pártján belül jellemzőbben a magukat liberálisnak, vagyis a párt baloldalához tartozóknak vallók támogatják, míg a magukat mérsékeltként definiálók inkább Clintonhoz húznak).

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!