Hányásig eszünk, hogy bírjuk másnap

Nehezítettek a pályán, túléltük, ez a lényeg, mondta az idei Transalpine Run egyik magyar résztvevője az Indexnek. Virág Viktor augusztus végén másodszor indult a versenyen, most vegyes párosban, Prokopp Erzsébettel. Idén keményebb volt a pálya, mert nem volt könnyű szakasz, mind a nyolc napon kemény terhelést kaptak a versenyzők.

Háromszáz kilométert tettek meg nyolc nap alatt, a 2. nap volt a legnehezebb. Hét és fél óra alatt (még a szintidőn belül) értek célba, a mezőny harmada feladta, ilyen nehéz táv még nem volt ezen a versenyen.

Virág szerint az éhezés a legnagyobb probléma, futás közben nehéz jól enni. Hosszúak voltak a szakaszok, napi 4-7 órát futottak, 2-3 frissítőállomás volt a kijelölt útvonal mellett, ahol energiaszeleteket, energiaitalokat, banánt, kekszet kaptak.

A túl hosszú futás alatt a gyomor beszűkül, a szervezet csak az izmok ellátására összpontosít. A napközben elmulasztott kalóriákat este kell pótolni, Virág szerint ilyenkor a futó nincs tekintettel az egészséges táplálkozásra, azt eszik, amit megkíván; a lényeg, hogy sokat egyen: "Hányásig eszünk, hogy bírjuk másnap."

A szervezők gyenge vacsorát adtak a résztvevőknek, általában tésztát szósszal, hús nélkül. Virágék inkább pizzériába mentek, vagy saját maguk főztek az apartmanban.

Transalpine-Run 2008

A magyar páros megúszta komoly sérülés nélkül a versenyt, az állandó hasfájás és a kisebb porcleválás belefér. A párosok nem hajtják egymást, a futók úgy tartják, mindenki menjen a saját erejéből. Virág is csak egyszer segített párjának, tolta felfelé a hegyen.

A párosoknál az általában erősebb férfi viszi a hátizsákot a kötelező felszereléssel (elsősegélycsomag, vízhatlan ruha, mentőfólia). Virágék taktikájának része volt, hogy a frissítőállomásoknál a lány nem állt meg. Megmondta, mit kér, futott tovább, a fiú pedig néhány perc múlva beérte.

Virágék saját zsebből állták a verseny kb. 800 ezer forintos költségét, egy autós kísérővel dolgoztak, aki - tapasztalt futó lévén - néhányszor beszállt hozzájuk a napi táv utolsó néhány kilométerére. Virág egy hegymászótechnikával foglalkozó cég vezetője, Prokopp Erzsébet még tanul, így mindketten el tudtak szabadulni a versenyre.

A Transalpine Run Virág szerint nem igényelt speciális felkészülést, annál is inkább, mivel Magyarországon nincs terep, ahol ilyen igénybevételre gyakorolhattak volna; két versenyen indultak Ausztriában. Menet közben látszott, ki az, aki alpesi terepen készült, főleg hegyről lefelé vertek rá sokat a mezőnyre.

Virág úgy érzi, képességei és edzettsége 70 százalékát vette igénybe a verseny, elképzelhető, hogy indul még, ha a szervezők új útvonalat jelölnek ki, de főként férfi párosban gondolkodik.

A futók szerint egy ilyen verseny a szintkülönbségek miatt nagyságrendekkel nehezebb az Ironmannél vagy egy Bécs-Budapest maratonnál; a hegyekben lefutott 300 kilométer úgy 430-450 síkon megtett kilométernek felel meg.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!