Hogyan társalogjunk intelligensen a spanyol futballról?
További Sport cikkek
- Szívelégtelenségben meghalt Berkes László
- Hajdú B. István: Nem voltak könnyű hónapok, és a következőek sem lesznek azok
- Klublegendák és a „családtagok” köszöntötték születésnapos Ferencvárost
- Elfogytak a jelzők: tényleg verhetetlen az angolok 17 éves tehetsége
- Meghalt dr. Hammerl László, a nemzet sportolója
Szomorú magyar tradíció, hogy futballról csak hülyén szabad beszélni. Vannak apró földalatti ellenállócsoportok, amelyek ragaszkodnak az értelemhez, és soha nem kevernek futballról szóló eszmecserékbe olyan kifejezéseket, hogy Robi Carlos és Szarkák, ám ők nagyon, de nagyon kevesen vannak. Azonban egy pillanatig se gondoljuk, hogy csak mi vagyunk ilyen bénák. A spanyolok például teljesen érthetetlen módon úgy hívják az angol nemzeti labdarúgó-válogatottat, hogy los Pross, a németek szerint pedig az Arsenalnak az a neve igazából, hogy Arsenal London. Ettől viszont mi még képezhetjük magunkat.
Talán egyetlen futballkultúra sincs a világon, amely annyi marhaság kimondására késztetné a magyar embert, mint a spanyol. Erről részben talán az tehet, hogy Magyarországon viszonylag kevesen tudnak spanyolul, kevesebben, mint angolul, németül vagy olaszul, másrészt pedig, hogy a magyar ember ha bármi latinnal találkozik, hajlamos hülye majommá változni. Nagy-nagy szerencsémre én tudok spanyolul, ráadásul azt is tudom fejből, hogy mely spanyol csapat stadionjának neve Heliodoro Rodriguez Lopez, így most magamra vállalnám a dolgok kiegyenesítésének feladatát. Ha megfogadod az alábbi tanácsokat, amikor a legközelebb spanyol futballról beszélsz, nem fogsz hülyének tűnni. Sőt sporttévés riporternek sem.
A spanyol nyelv kiejtésével kapcsolatos legfontosabb szabály, hogy nem kell nagyon erőlködni. Ki akar olyan ember lenni, aki Shakespeare nevét modorosan angolosan ejti akkor is, ha beszélgetőtársa is rendes magyar ember? Nem ciki nem tökéletes spanyolsággal kiejteni egyes játékosok nevét. Akinek nem megy az egyszerű „Barcelona“ sem úgy, hogy a „c“ úgy hangozzon mint a brit királynőtől a „thank you“ „th“-ja, az mondja csak nyugodtan Barszelónának, és egy pillanatig se szégyenkezzen. És az „r“ betű pörgetését sem muszáj forszírozni. Csak azokra a betűkre érdemes odafigyelni, amelyeknek a kiejtése nagyon más, mint a magyarban, és eltévesztésük tényleg bántja a fület. Szerencsére ezekből nincs ám olyan sok, fussunk is rajtuk végig.
C – A, O, U vagy bármely mássalhangzó előtt ezt mindig a magyar K-nak megfelelően kell kiejteni. A népszerű kapus, Iker Casillas vezetéknevének első hangja tehát K. Amennyiben a C az E vagy I magánhangzók előtt szerepel, akkor a magyar sz-nek megfelelően ejtsük, és ne próbálkozzunk a fentebb említett thank you-s nyelvgyötréssel. Így a Liverpoolban eléggé haszontalan, most az Atletico Madridban zsoldoskodó Luís García vezetéknevéből a C kiejtve szigorúan SZ.
CH – Ezt minden esetben a magyar CS-hangnak megfelelően kell kiejteni. Marchena tehát Marcsena.
G - A, O, U vagy bármely mássalhangzó előtt ezt mindig a magyar G-nek megfelelően kell kiejteni. A Guti az Guti. Amennyiben a G az E vagy I magánhangzók előtt szerepel, akkor a magyar H-nak megfelelően ejtsük. Puskás Öcsi legendás kollégája, a jobbszélső Gento neve így H-val indul. Itt kell még megjegyezni, hogy ha a G-t U betű követi, azt pedig vagy I, vagy E, akkor az U hangot egyáltalán nem ejtjük ki. Tehát a kilencvenes években ígéretesen indult, ám aztán gyorsan megbukott Julen Guerrero vezetékneve úgy ejtendő, hogy Gerrero. (Érdekes adat egyébként, hogy Guerrero attól a pillanattól kezdve lett rossz játékos, hogy az Athletic Bilbao aláírta a számára pályafutása végéig pofás összeget biztosító szerződést. Csodás lecke ez a kapitalizmus természetéről.) Viszont a Guardiolában a G utáni U igenis kiejtendő. Végül pedig van egy utolsó szabály, amelyet említenünk sem kellett volna, ha nem tűnik fel a színen Sergio Agüero és Dani Güiza. Szóval ha a G és az E vagy I közötti U betűn van két pont, akkor azt bizony U-ként ki kell ejteni. Így tehát az ő nevük kiejtve Gui-val kezdődik.
H – A spanyol ember a H betűt nem ejti sehogy. A szélsőséges megítélésű, jelenleg a Valenciában robotoló hátvéd, Iván Helguera vezetéknevét kiejtve simán az E-betűvel kell kezdeni.
J – Ezt mindig úgy mondjuk, mint a magyar H-t. A Valencia történetében az árához képest a legkevesebbet mutató futballista, Joaquín neve kiejtve így H-val kezdődik.
LL – A dupla L a spanyolban a magyar J-hang megfelőjeként ejtendő. Tehát a kapus Kaszíjjasz.
Ñ – Ez a hülye betű kiejtve a magyar NY-hang megfelelője. A nyolcvanas évek legjobb spanyol csatára, Butragueño ennek megfelelőjen Butragenyo.
Q – Mindig a magyar K-hang megfelelőjeként ejtve, és az utána következő U betűt soha nem ejtjük ki. A Valenciából Benficába kötlözött edző, Quique Sánchez Flores így kiejtve szimplán Kike.
Z – Ha nem megy a már említett furcsa thank you, akkor ez legyen csak úgy ejtve, mint a magyar SZ. Tehát a tavaly aimarostul, militóstul, oliveirástúl és ayalástól a másodosztályba kiesett Zaragoza az nagyjából Szaragosza.
Aki spanyol fociról akart intelligensen társalogni, annak egy időben tisztában kellett lennie a katalán és a baszk kiejtés alapjaival is. Mivel az utóbbi tíz évben a baszk futball nagyjából megszűnt, és nincs messze a nap, amikor az Alavés és a Real Sociedad után az Osasuna és az Athletic Bilbao egyszerre esik ki az első osztályból, ma már elég a katalán legalapvetőbb különbségeivel tiszában lenni a spanyolhoz képest. Röviden: ahol a spanyol a G-t és a J-t a magyar H-nak ejti, ott a katalán a magyar ZS és DZS közötti átmenetnek. A Ç mindig SZ-nek ejtendő, a TX CS-nek, a szimpla X pedig S-nek.
Ennyi. Ezek a viszonylag egyszerűen meghatározható, nyelvtani pontosságú szabályok, amelyek néhány perc alatti elsajátítása után pedig áttérhetünk a lényegre, amit már nehezebb ilyen precízen oktatni, nevezetesen a stílusra. Hogy világos legyen, miről is beszélünk, vegyük át az összes jelentősebb spanyol csapatot, és szögezzük le egyszer és mindenkorra, hogy ha ezekről beszélünk magyarul, hogyan elfogadható az említésük.
Almería – Kizárólag Almería.
Athletic Bilbao – Itt az Athletic és a Bilbao külön-külön is elfogadható, valamint természetesen a kettő kombinációja is. Soha ne nevezzük azonban a csapatot Oroszlánok-nak. Spanyolul valóban használatos a Leones kifejezés, ám kevés idegesítőbb dolog van a magyar sportzsargonban, mint az ágyúsokozás, amely a magyar rádiózás azon borzalmas éveit idézi, amikor még a külföldi együttesek nevét és számaik címét is magyarra fordították.
Atlético de Madrid – Itt csak és kizárólag az Atlético vagy a családias Atleti kifejezések megengedhetőek. Soha, de tényleg soha ne nevezzük a csapatot szimplán Madridnak. És a fent említett okokból kifolyólag matracosoknak sem, az isten szerelmére. Vagy nevezzük a culé barcelonaiakat seggeseknek, hiszen szó szerint tényleg ezt jelenti.
FC Barcelona – Vagy Barcelona, vagy Barça, slussz. Amit ugye Barszának ejtünk, bár úgy veszem észre, hogy a néhány éve még általános barkázás mára már kiment a divatból. Esetleg a katalán csapat még megengedhető. Különösen mellőzzük a gránátvörös-kék kifejezést, mert ez - szemben az eredeti blaugrana-val – modoros és ostoba színben tünteti fel használóját.
Betis – Kizárólag Betis.
Cádiz – Kizárólag Cádiz.
Deportivo de La Coruña – Itt a Deportivo és a Depor a megengedett.
Espanyol - Csak és kizárólag Espanyol. A papagájosokozás még a mataracosokozásnál is súlyosabb,
Getafe – Csakis Getafe. A Geta valahogy hülyén jön ki a magyarban.
Gimnástic – Ez lehet Gimnástic vagy simán Nástic is.
Málaga – Kizárólag Málaga.
Mallorca – Kizárólag Mallorca.
Numancia – Kizárólag Numancia.
Osasuna – Kizárólag Osasuna.
Racing de Santander – Megengedett a Racing és a Santander is.
Rayo Vallecano – Ha rövidíteni akarunk a néven, akkor csakis a Rayo használható. Vagy mondjuk ki nyugodtan az egészet.
Real Madrid – Ha nem akarjuk a komplett nevet kimondani, akkor azt mondjuk, hogy Madrid. Soha nem azt, hogy Real. Ismétlem, soha nem azt, hogy Real. Az a helyzet, hogy a Real Madridot senki nem nevezi Realnak Spanyolországban, így ennek a használata más országokban is megengedhetetlen. És ne hívjuk őket blancóknak sem, mert Spanyolországban ez is csak nagyon ritkán fordul elő, magyarul pedig görcsösebben hangzik még a gránátvörös-kékeknél is.
Real Sociedad – A Real Madridot többek közt azért sem szabad Realnak nevezni, mert ez a Real Sociedad helyes rövidítése, amennyiben nem akarjuk a klub teljes nevét kimondani.
Recreativo de Huelva – Vagy Recreativo, vagy Recre. Ha nagyon muszáj, elmegy az Huelva is, de tényleg csak ha nagyon muszáj.
Sevilla – Csak és kizárólag Sevilla.
Sporting de Gijón – A Sporting és a Gijón is megengedett, de sokkal stílusosabb az előbbi.
Valencia – Csakis Valencia. Ugye az előbbiek után már nem kell elmondanom, hogy miért elviselhetetlen a chék?
Valladolid – Csakis Valladolid.
Villarreal – Csakis Villareal. A sárga tengeralattjáróért külön büntetés jár.
Na ugye, hogy nem is olyan bonyolult. Van néhány további szabály, amelyek betartását sajnos szintén csak a jó ízlés követeli meg, törvény még nem. Így például amikor a spanyol bajnokságról beszélünk, nevezzük csak vagy spanyol bajnokságnak, vagy spanyol első osztálynak. A La Liga és a Primera División kifejezések ismét csak a modorosság látszatát keltik magyar beszédbe szúrva. Elsősorban azért, mert szemben például a Bundesliga szóval, ezek nem lettek organikus részei a magyar nyelvnek, hanem csupán aljas sportújságírók olcsó és jófejkedő próbálkozásai nagyvilágiságuk bizonyítására. Ezzel szöges ellentétben viszont a spanyol kupa nem csak spanyol kupának nevezhető magyar beszédben vagy írott szövegben, hanem Copa del Reynek is. Erre nincs racionális magyarázat, kénytelen lesz az olvasó egyszerűen bízni bennem. Arra viszont megint csak van, hogy miért ne nevezzük ezt a küzdelemsorozatot Király Kupának. Egyrészt mert ez nem pontos fordítás (A Király Kupája lenne az), de nem ez a fő baj, hanem mert ismét az ágyúsokozás és a szarkákozás szörnyű hibájába esünk, ha így teszünk.
A stadionok nevével nem szokott baj lenni, kivéve a Barcelonáét, ám ez egyáltalán nem csak magyar betegség. Szögezzük le egyszer és mindenkorra, hogy az arénát, amely körül éjszakánként Európa minden bizonnyal legnagyobb, transzexuálisok prostituáltakra épülő bordélyháza múködik, Camp Nounak hívják, nem pedig Nou Campnak. És spanyol, illetve spanyol csapatokban játszó játékosoknak se próbáljunk meg új neveket kitalálni, mert olyan hülyén nézhetünk ki, mint mindenki, aki Roberto Carlost következetesen robizta.
Ennyi. Most már mindenki intelligensen fejtheti ki, hogy miért jobb a Barcelona a Madridnál.