Doppingbotrányokkal a kerékpársportért?

„A kerékpársportnak teljes megújulásra van szüksége” – mondta Christian Prudhomme, a Tour de France igazgatója a 2007-es verseny doppingbotrányai közben. A megújulás eredményeképpen 2008 végére gyakorlatilag nem maradt versenyző, akit legalább hírbe ne hoztak volna tiltott szerek használatával. A konkrét pozitív esetek száma soha nem látott méreteket öltött, az elmúlt három-négy év meghatározó versenyzői szinte eltűntek a mezőnyből. Jobb esetben a visszavonulás mellett döntöttek, rosszabban eltiltották őket.

A 2009-es év igazán érdekesnek ígérkezik, Lance Armstrong mellett több eltiltását letöltő sztár is tervezi visszatérését a profi versenyzéshez.

Eufemio Fuentes

A napokban lezárult a bíróságon a spanyol orvos, Eufemio Fuentes nevéhez kötődő doppingbotrány, amelyben 200 sportoló és köztük legalább 50 kerékpáros volt érintett. Az ügy 2006 májusában robbant ki, amikor öt embert, köztük a Liberty-Seguros csapatfőnökét, Manolo Saizot és Eufemio Fuentest tartoztatták le a spanyol hatóságok, a versenyzők doppingoltatásával meggyanúsítva őket. A házkutatások során több ezer anabolikus szteroidot, mintegy kétszáz csomag vért, illetve vérátömlesztéshez szükséges berendezéseket találtak Fuentes doktornál. A klienseit könnyen megfejthető becenevek vagy kódszámok alapján tartotta nyilván, jóval több versenyzőt azonosítottak ezek segítségével, mint amennyit valójában eltiltottak.

Pedig Jan Ullrichnál még DNS-vizsgálat is igazolta, hogy az ő vérét rejtette az egyes számmal ellátott kilenc palack. Botero volt a négyes, Sevilla az ötös, Unai Osa a hetes számú páciens. Alejandro Valverdét állítólag kutyájának nevével álcázta a spanyol orvos. Ám csak Scarponi, Basso és Jaksche kapott tényleges büntetést, mert ők be is vallották, hogy doppingoltak Fuentes segítségével.

Úgy tűnik, Fuentes is megúszott mindenfajta szankciót, a spanyol bíróság azzal zárta le az ügyet, hogy a 2006-ban érvényben lévő törvények alapján nem követett el bűncselekményt az orvos. Fellebezni lehet, és amennyiben a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségnek (UCI) módjában áll megszerezni a szükséges dokumentumokat a spanyol bíróságról, elképzelhető, hogy sor kerül még néhány versenyző eltiltására. Újabb fejlemények is várhatók, azt már most tudni lehet, hogy Frank Schleck, a CSC kerekese is kínos kérdések elé néz azzal kapcsolatban, miért utalt át 7000 eurót Fuentes számlájára.

Tour de Dopping

2006 óta a Tour de France nem elsősorban a gigászi küzdelmekről, hegyihajrákról vagy izgalmas sprintekről szól, hanem a doppingról. Csak az idei versenyen eddig nyolcan buktak le, és közülük hárman, Stefan Schumacher, Ricardo Ricco és Leonardo Piepoli már az új generációs EPO-t, a CERA-t használták. Emellett a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség még további két pozitív esetről is beszámolt, ám a neveet a B-próbák elvégzéséig nem hozzák nyilvánosságra.

Mivel a Fuentes-ügy nem sokkal a 2006-os verseny rajtja előtt tört ki, akkor kilenc versenyzőt - köztük Contadort, Bassót és Ullrichot - eleve nem is engedtek elindulni. Utólag a Tour de France történetében először az eredetileg győztes Floyd Landist több mint egyéves jogi huzavona után megfosztották címétől, mivel a 17. szakaszon nyújtott emberfeletti produkciójakor a megengedettnél magasabb tesztoszteronszintet állapítottak meg nála. A 2007-es francia körverseny is sokkal inkább a doppingbotrányoktól maradt emlékezetes, semmint Alberto Contador győzelméről, amiben nagy szerepe volt annak is, hogy a Tour szervezői sok esetben kivárásra játszottak.

Többek közt alig négy nappal a verseny vége előtt kényszerítették visszalépésre az összetettben addig élen álló Michael Rasmussent, mivel a dánról kiderült, hazudott csapatának, a Rabobanknak hollétéréről a felkészülés során, ráadásul két versenyen kívüli doppingellenőrzést is elszalasztott. De az albi szakaszon aratott időfutamgyőzelme után lebukott vérdoppinggal Alekszandr Vinokourov is, így csapata, az Astana visszalépett. A francia Cofidisnek szintén idő előtt kellett távoznia a versenyről Cristian Moreni pozitív tesztje miatt, míg Iban Mayót már a Tour befejezte után buktatták le.

Bruyneel és Armstrong eddig megúszta

Érdekes, hogy az Astana főnöke, Johan Bruyneel versenyzői közül eddig még senki nem bukott le doppingvizsgálaton. A belga szakember 1999 és 2007 között a US Postal, illetve később a Discovery Channelnél volt csapatfőnök, azóta a kazah szponzorálású Astanát vezeti. Ebben a tíz évben nyolc Tour de France-győzelem fűződik a nevéhez, amelyből hetet Lance Armstronggal, egyet Contadorral ért el, majd a spanyol kerekessel idén a Giróról és a Vueltáról is elhozták az összetett győzelmet. Bruyneel maga is versenyző volt, 1995-ben szakaszt is nyert a Touron, csapatvezetőként nincs nála sikeresebb az elmúlt években. Ő volt az, aki felkarolta a rákbetegségéből felépült Lance Armstrongot 1998-ban, és aki Alberto Contadorból világklasszist faragott. Az tény, hogy saját versenyzője még sosem prudukált pozitív mintát verseny alatti doppingellenőrzés során, és ebbe beletartozik a visszatérő Lance Armstrong is. Igaz, Frankie Andreu, aki 1998 és 2000 között a US Postal versenyzője volt, 2006-ban bevallotta, hogy az 1999-es Tour előtt, a felkészüléskor használta az EPO-t.

Miután a közelmúltban Armstrong visszautasította, hogy újravizsgálják több, a L'Equipe szerint EPO nyomait tartalmazó 1999-ből származó mintáit, továbbra is tisztának minősül. Armstrong arra hivatkozva mondott nemet a kérésre, hogy 2005-ben, amikor a francia újság megvádolta, egy független nyomozás megállapította: az 1998 és 1999-es Tour de France-ról származó mintákat nem megfelelően kezelték. Armstrong eddig ki is maradt a nagyobb botrányokból, az 1998-as Touron kirobbant Festina-ügy idején még csak szemlélő volt a francia körversenyen, míg az elmúlt két év razziáit 2005-ös visszavonulása révén úszta meg. Az biztos: jövőre az eddigieknél is jóval szigorúbb ellenőrzésekre számíthat.

Mi jön?

Nagy kérdés, mi lesz az országúti kerékpársport sorsa, mert bár dicséretes, hogy korábban sosem látott szigorral kezelik a dopping ügyét, a pozitív esetek és vallomások végtelen sora megkérdőjelezi a sportág hitelességét. Az elmúlt két évben szponzorok tucatjai szálltak ki a kerékpárból, több tévécsatorna mondott nemet a Tour de France közvetítésére, a napokban pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság fontolóra vette a kerékpár száműzését az olimpiai programból.

Ezek súlyos és megfontolandó dolgok, ahogy az is, hogy miért csak a versenyzőket büntetik egy-egy doppingeset kapcsán. Nehéz elképzelni, hogy bármelyik kerekes képes lenne a csapatvezetés tudta nélkül, a paplan alatt adagolni magának a különböző szereket. Bjarne Riis, az 1996-os Tour de France győztese tavaly beismerte, hogy EPO segítségével hódította el a sárga trikót, de amellett, hogy ma a Team CSC csapatának főnöke, és Ivan Basso személyében lebukott versenyzője is volt, Tour-elsőségét is megtarthatta.

A doppingolásért általában kiszabott kétéves eltiltás is szerény büntetés, ráadásul úgy tűnik, a lebukott, de nagy nevű versenyzők gond nélkül találnak maguknak új csapatokat. Alekszandr Vinokourov, Ivan Basso vagy épp Floyd Landis várhatóan ismét versenyezn fog 2009-ben, miután büntetésük lejárt. És bár sokan nem fogadták kitörő örömmel Lance Armstrong visszatérését, egy ekkora bajnok jelenléte - amennyiben nem bukik le ő is - biztosan jót tesz a sportág megítélésének. Mert az a kerékpárra is igaz, hogy szükség van a nagy egyéniségekre, hősökre, akkor is, ha kényes hírek kerülnek napvilágra róluk. Remek példa erre a frissen visszavonult Eric Zabel esete, aki 1996 és 2001 között zsinórban hatszor bizonyult a Tour de France legjobb sprinterének. Ám annak ellenére, hogy a német tavaly bevallotta, ha rövid ideig is, de 1996-ban használta az EPO-t, népszerűsége nem csökkentpályafutására nézve semmilyen káros következménnyel nem járt a bejelentése.