Boksz

A magyar bokszcsapatból Kalucza Norbert volt a legnagyobb kedvencünk, tessenek elolvasni ezt a cikket, és máris megtudják, miért. Ehhez képest alighanem ő kapta a legnagyobb verést Pekingben.

Valamelyik korábbi posztunkhoz írt kommentjében idézte fel nyájas olvasónk Papp László lényegre törő mondását, miszerint fekvő embert még nem hoztak ki győztesnek ökölvívásban. Szellő Imre ezt az intelmet megfontolva szerezte meg a magyar csapat első győzelmét. Első menetes kiütéssel.

Ha ez így megy tovább, minden bokszolónkat megverik gondolkodás nélkül. Bedák Pál is kiesett, szegény, nem is akárhogy, hanem hajszállal. Annyi a változás történt, hogy most már nemcsak a sportolók és a kapitány bírózik, hanem a szövetség elnöke is.

A 60 kg-os Varga Miklós kedvenceink közé tartozik, nem véletlenül. Olvassák el ezt a szöveget, és máris megtudják, miért. És azt gondoltuk, nagy gondot nem jelenthet számára a kazah Aksalov kiiktatása.

Amikor Káté Gyuláról azt gondoltuk, a sorsolása lehetne jobb is, nem az esélytelennek tartott ír Joyce-tól féltettük. Ezt a fiatalembert háromszor is verte a magyar, most meg kikapott.

Pénteken megvolt a sorsolás, de csak most reagálunk, mert elsodortak bennünket az események. Ötfős küldöttségünk egy tagjának sok szerencséje volt, háromnak kevesebb, az ötödiknek semennyi sem jutott.

Persze, hogy a profi bokszot szeretik és követik inkább rajongók, ez azonban nem feszélyezhet bennünket, mert legalább az olimpia idején az amatőr ökölvívás is érdekes. Amely nem más, mint a profi boksz előszobája. Úgyhogy ezen a blogon vagy min jól végigkövetjük a pekingi két hetet.