Roppan vagy nem roppan Federer?

Az a sejtelmem, hogy mostanában sok teniszrajongó agyal azon, vajon milyen hatással lesz Roger Federerre a trónról való letaszítása. Ha olimpiai szereplését nézzük, nem kecsegtet túl sok jóval, hiszen már a nyolc között elbúcsúzott a játékoktól.

Ráadásul az a James Blake ejtette ki, aki még soha életében nem volt képes legyőzni a svájcit, és minden rosszmájúság nélkül állítható, nem tartozik a sport örök klasszikusai közé: egyszerű, ügyes mesterember.

Federer nem öreg, ám a mögötte lévő pályafutást egy harmincon túli sportoló is megirigyelhetné, irigyli is biztosan.

A Roland Garros és az olimpia egyéniben való megnyerésén kívül minden lehetséges trófeát bezsebelt, mindenkit megvert, aki számít, és a statisztikusok temérdek opciót tudnak még, amiben ő a legjobb a világon.

Mindezekhez kétség nem fér, helye ott van a Tiger Woods, Michael Schumacher, Valentino Rossi- fémjelezte sorban sőt, most azonban válaszúthoz érkezett.

Befejezheti, elkallódhat vagy visszakapaszkodhat. A három lehetőség közül a legrosszabb, ha beleszürkül a mezőnybe, és „gyémánt-keze” - ahogy hívei emlegetik – nem üti olyan szögekben az elütéseket, tenyerese elpuhul, lába lelassul: tényleg borzasztóan hangzik.

A befejezés mellett hál' Istennek sok minden nem szólhat, hiszen jelenleg nagy baj nincs, sérülés, betegség nem hátráltatja, akár tíz éve is hátra lehet még az élmezőnyben. Mindenesetre nem ő lenne az első világklasszis, aki kiég, nem talál magának újabb elérendő célt.

A legjobb az lenne, ha folytatná, és új erővel töltené fel az a tény, hogy újra visszakerülhet bizonnyal megérdemelt helyére, az elsőre.