A magyar egészség

Magyar betegség létezik, úgy hívják, ostobaság. Elhisszük, már-már tényként kezeljük azt a marhaságot, hogy a végjáték elrontása olyan magyaros, mert nem vagyunk nyerő típusok, a végén berezelünk, mentálisan nem bírjuk el a terhet, összeesünk.

A magyar válogatott irányítója, Császár Gábor a vb előtti nyilatkozatában kijelentette: meg akarják mutatni, nem létezik a magyar betegség. A játék felgyorsult, ennek köszönhetően előfordulhat, hogy egy magabiztos előnnyel vezető csapat percek alatt szoros meccs közepén találja magát. Nincs ebben semmi rendkívüli, nemcsak ránk, minden csapatra vonatkozik.

A vb-n bemutattuk mi magunk is, hatgólos hátrányból simán fel tudunk állni, és tudunk győzni, de le is tudunk adni komoly előnyt. Mégsem a románok és a szlovákok elleni meccsek voltak azok, amelyek alátámasztották Császár szavait.

Hanem a svédek elleni. Ha kikapunk, vége mindennek, csak a visszafogottan megfogalmazott terv teljesítésére marad reményünk. Szerencsére nincs a válogatottban játékos, aki a 8. helyért érkezett volna Horvátországba. A svédeket nagyon régen nem vertük meg, a két csapat nagyjából egyforma erős, és ugyanannyira kell itt is, ott is a győzelem, minden adott tehát egy szoros, kiélezett meccshez, amit aztán elveszíthetünk a végjátékban.

Szoros is lett, mindkét csapat ellépett 2-3 góllal a mérkőzés bizonyos szakaszaiban, de a hajrát döntetlenről kezdtük egy önbizalomhiánytól ritkán hátráltatott skandináv csapat ellen. Öt perccel a vége előtt eggyel mennek a svédek, most kellene tehát összezuhannunk. Az utóbbi tíz percben már a meccsen végig parádézó Fazekas sem véd úgy, fáradnak a kulcsemberek is, már csak az kellene, hogy kiállítsanak valakit.

Hetest kapunk, Császárnak muszáj lenne kihagynia. A magyar csapat egyetlen irányítója odaáll, esélyt sem ad a svéd kapusnak. Akkor majd talán most, hiszen Herbertet valóban kiküldik két percre. Most már össze kell esnünk, nincs tovább. Mentálisan ezt már nem bírhatjuk, egy született vesztes csapat számára innen nincs visszaút. A magyar kapusnak azonban elfelejtettek szólni, Fazekas újra ziccert véd, majd gyors egymásutánban még kettőt.

Két és fél perc van hátra, eggyel vezetünk, amikor büntetőhöz jutnak a svédek. A magyar játékosoknak már lépni sincs erejük, itt az ideje, hogy átrohanjanak rajtunk. Fazekas viszont nem hajlandó elveszíteni ezt a mérkőzést, győzni akar, megfogja a hetest. Mégis gólt kapunk a következő támadás végén. Itt a vége, nincs tovább. Két perc van hátra, döntetlen az eredmény, itt mi nem nyerhetünk.

Harsányi Gergőnek azonban fogalma sincs róla, hogy a magyar önostorzásnak jött el az ideje. Akit többen a keretbe sem vártak, akit csak azért küldött be a kapitány, hogy a svéd balszélsőt megfékezze, gondol egy merészet, és egy váratlan (más szóval: zseniális) húzással megnyeri a meccset a magyar válogatottnak. Ez volt Harsányi egyetlen kapura lövése.

Fazekasnak nem lehet gólt lőni a hátralévő rövid időben, az utolsó tíz percben egyébként is mindössze kettőt kapott. Magyarország szoros mérkőzésen, a hajrában kevesebbet hibázva, megérdemelten győzte le Svédországot.

Az a vesztes, aki elhiszi magáról.