Csajozzatok, bevándorlók!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Sport cikkek
-
Bíróság elé áll az Ingebrigtsen fivérek édesapja, saját gyermekei jelentették fel - Weöres Szabolcs – utolsóként a Vendée Globe mezőnyéből – átlépte az Egyenlítőt
- Ötéves eltiltást kaphat Losonczi Dávid legyőzője, a magyar birkózóé lehet a vb-ezüst
- Felülvizsgálati kérelmet adtak be az olimpikonok, az Alkotmánybíróság előtt a dokumentum
- Sohasem látott sebességgel száguldoznak a hajók a föld körül
Az U21-es Európa-bajnok névsora alapján nem biztos, hogy rájövünk: a német válogatottat látjuk. Castro, Khedira, Dejagah, Johnson, és így tovább Ben-Hatirán át Özilig.
Hogy pont a patriotizmus zászlóvivője, Németország? Meglepő? Felháborító? Trendi?
Németország nemcsak a nemzeti büszkeség, de a racionális gondolkodás hazája is. Ha az országba tóduló bevándorlókat még nem is, azok gyermekeit már németként kezelik, főleg, ha olyat hoznak, ami egyébként nincs, például futballcsatár (Klinsmann óta), vagy kapus (Kahn óta).
A nevek alapján furcsának tűnő német válogatottat közelebbről megnézve kiderül, Özil török szülőktől, Castro spanyoloktól, Aogo nigériaiaktól, Johnson amerikaiaktól származik, de mindannyian Németországban születtek, ahogy a félig ghánai Boateng, a félig tunéziai Khedira, és a félig nigériai Ede is itt született és nőtt fel.
Andreas Beck apja-anyja német, de a Szovjetunióban született, rajta kívül az egész csapatban még hárman vannak, akik nem Németországban látták meg a napvilágot: Dejagah iráni (gyökereit nem is tagadja meg: nem volt hajlandó pályára lépni Izrael ellen 2007-ben), Marko Marin Szerbiában született, de ő már nem variálhat a válogatottsággal, hiszen a német felnőtt válogatottban is szerepelt. Sebastian Boenisch lengyel, nála még nem is dőlt el, hogy felnőttként melyik válogatottban szeretne pályára lépni – ha már a FIFA új szabályai szerint lehetősége van választani.
Sokszínű csapat nyerte meg (teljesen megérdemelten) az Eb-t, de hogy kevésbé lenne német, mint amennyire a Janics Natasa-Kovács Katalin páros, vagy a Pérez Carlosszal és Eklemovics Nikolával felálló kézilabda-válogatott magyar, az butaság. Nem tettek semmi mást, csak amit a józan ész és a német válogatott érdeke megkívánt, ráadásul a nemzetközi futballtrend már évek óta ezt diktálja.
A spanyol Bojan már el is hagyta a Krkicet a nevéből, az olasz Mario Balotelli egyenesen megtagadta a Barwuah családnevet, de nem kell nagyon visszamennünk a futballtörténelemben ahhoz, hogy felnőtt válogatottakból erőlködés nélkül példák egész sorát hozzuk fel Mehmet Aureliótól Marcos Sennán át a hagyományosan nemzetközi osztrák középpályáig. A 2008-as Eb-n kis túlzással alig akadt játékos, aki megünnepelte gólját, de a vb-t és Eb-t nyert francia válogatottban is alig akadt, aki ne kötődött volna más országokhoz is.
A jelenség csak morális szempontból támadható, az Európa-bajnok német válogatott esetében pedig még onnan sem. Itt nem leselejtezett importbrazilokról van szó, akikről szülőhazájuk szövetségénél azt sem tudják, kicsodák, hanem német anyanyelvű, gondolkodású és mentalitású fiatalemberekről, akiket a német utánpótlásrendszer képzett kiváló futballistákká. Köpködés helyett figyeljünk inkább erősen, hogyan csinálják, mert jelenleg az összes korosztályban ők uralják Európát.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
