Barbara, Borbála
1 °C
8 °C

17 és fél perc víz alatt, egy levegővel

2009.07.18. 14:31 Módosítva: 2009.07.20. 10:57
Néhány edzés után az átlagos egy-másfél percről a kezdők is eljuthatnak három percig, ha tudnak szenvedni hozzá. Az oxigénhiányos állapothoz a szervezet hozzászoktatható, a szabadtüdős merülés célja a teljesítőképesség kitolása.

Van, aki sportként űzi, célja a test megismerése, a teljesítőképesség kitolása; van, aki a szabadságérzést keresi, és úgy érzi, mintha visszaköltözne a vízbe, az őselembe. A szabadtüdős merülésnek, avagy apneának több ága van, mindnek a lényege a lélegzet-visszatartásos merülés, a teljesítőképesség kitolása. Akkor szabályos, ha a légutak víz alá kerülnek.

Szabadmerülés

Az apnoe görög eredetű szó, jelentése levegő nélkül, levegőtlenül.
A sportág másik neve az angol freediving, vagyis szabadmerülés.
A két fogalmat szinonímaként használják a sportág megnevezésére.

Az uszodai statikus számban a felszínen, arccal a vízben lebegve, általában neoprén ruhában (melegen tart, a kihűlt test több oxigént fogyaszt), időre versenyeznek; az uszodai dinamikus apneában a távolságot mérik, egy levegővel kell minél messzebbre úszni. Több módja is van, uszonnyal, anélkül, neoprénben (nem hűl ki a búvár) vagy anélkül (jobban siklik).

A nyílt vízi számokat jellemzően meleg tengerekbe szervezik, a hegyi tavak hidegek ehhez. A mélységi apneának tucatnyi alfaja van, versenyt csak a saját erős merülésekből rendeznek, a segédeszközös szabadtüdőzésből (a versenyzőket szán húzza a mélybe) a csúcsokat tartják nyilván.

Engyel Ákos 9 éve apneázik, egykori magyar bajnok, 2004 és 2006 között 112 méterrel csúcstartó volt dinamikus úszásban, legjobbja uszonnyal 130 m, uszony nélkül 95 méter, statikusban 5 perc 45 másodperc, oxigénes statikusban 17 perc 33 mp. Oktat is, látja, sokan a készülékes merülés alatt kapnak kedvet a szabadtüdőzéshez, de az apnea egész sportolót kíván. Magyarországon nagyjából negyvenen szabadtüdőznek egyesületben, a készülékes búvárok közül ennél többen próbálkoznak vele.

A teljesen kezdők az első hetekben gyorsan fejlődnek, az átlagosan jó egy, másfél percről néhány edzés után el lehet jutni a három percig. A szabadtüdőzéshez általános fizikai, szellemi állóképesség kell. A statikus apnea a szabadtüdőzés legmentálisabb száma, ellazulva, relaxáltan merülnek, de "tudni kell szenvedni hozzá".

StaticApnea2

Engyel többször nyomatékosítja, a szabadtüdőzésnek sok veszélye van, csak kontrollált körülmények között, megfelelő biztosítással, háttérrel, képzettséggel, segítőkkel szabad edzeni és versenyezni. Az apnea technikájának lényege, hogy a szervezetet magas szén-dioxidszinthez, ezzel párhuzamosan oxigénhiányos állapothoz szoktassák.

Éppen ezért merülés előtt az eröltetett gyors és mély légzés, a hiperventiláció tilos, mert kiüríti a szervezetből a szén-dioxidot. Ettől gyengébb a légzési inger, vagy egyáltalán nincs, könnyebben jön az ájulás, melynek nincs előjele (vagy a tapasztalatlan merülő nem ismeri fel). Ájulás után néhány másodperccel újraindul a légzés, és ha addig a búvár légutai nem kerülnek a felszínre, vizet lélegezhet, ez fulladáshoz vezethet.

Az oxigénhiányt az emberi test nehezen viseli, a légzési inger első jele a nyelés, majd a hasizmok rángása, egyre erősebb izom-összehúzódások, kontrakciók jelennek meg. Ez edzéssel kitolható és kezelhető, de ha megjelenik, a merülő kizökken relaxált állapotából, feszít, az inger leküzdésére koncentrál, közel a merülés vége.

Stéphan Mifsud 11:35-ös világcsúcsa, június 8-án állította fel:

A medence szélén edzenek, ahol kapaszkodni tud a merülő, és leér a lába. Légzéstechnikákat, az izmok teljes ellazítását gyakorolják, alacsony pulzusszám kell a kedvező oxigénfogyasztáshoz, ez a lélegzet visszatartásánál automatikusan lassul. Mély átlégzésekkel kezdenek, majd néhány ráhangoló merülés jön. A második-harmadik idő mindig jobb, mint az első, a tüdő is bemelegszik, szövetei tágulnak, kialakul a búvárreflex, azaz a test adaptálódik a merüléshez.

Apró jelzésekkel, ujjmozgatással kommunikálnak, megérintik a merülőt, aki szintén ad egy jelzést, ezzel tudatva, hogy jól van. Szériákat csinálnak, két merülés között pár perc szünetet tartva kicsit mindig növelik az időt. A merülés hossza sok mindentől függ, befolyásolja a fáradtság, a víz hőfoka, a környezet, a külső zajok, a mentális állapot, az étkezés: az emésztés sok oxigént vesz el, edzés előtt 3-4 órával már nem szabad enni.

Mint szinte minden vizes sportban, az apneában is jók a magyarok, a nemzetközi versenyeken általában az első tízben végeznek. Tengerünk nincs, a lehetőségek inkább az uszodai számokhoz adottak. Magyarországon a hegyeshalmi tóban edzenek, de már kinőtték, hosszú hétvégéken az Adriára járnak merülni.

A sportág az utóbbi 10 évben fejlődött nagyot, megjelent egy újabb szám: az oxigénes statikus versenyszámként nem szerepel, a csúcsokat nyilvántartják. A világcsúcsot július 10-e óta18:32-vel egy brazil női búvár, Karol Meyer tartja, Engyel legjobbját, a 17 perc és 33 másodpercet edzésen érte el. A merülés előtt percekig tiszta oxigént lélegzett, a 15. perc után a szén-dioxid feldúsulása miatt teste fajsúlya annyira megnőtt, hogy a felszíni lebegésből lassan süllyedni kezdett.

Magyar rekordok

statikus: Bauer Miklós 6 perc 30 másodperc, Szelle Viktória 3:40
dinamikus uszonnyal: Fizil Ádám 159 m, Hrabovszky Anikó 120 m
dinamikus, uszony nélkül: Fizil Ádám 140 m, Hrabovszky Anikó 93 m
mélységi számok, konstans súlyú merülés uszonnyal: Horváth Róbert 51 méter, Hrabovszky Anikó 33 méter.