Luca Badoer, a múlt század pilótája

Négy gyorshajtás, összesen 5400 eurónyi bírság, egy boxutcabüntetés, két kicsúszás és a Forma-1 utóbbi éveinek legérthetetlenebb manővere: Luca Badoer 10 év kihagyás után visszatért a Forma-1-be.

Harmincnyolc évesen, a sérült Felipe Massa Ferrarijában kapott lehetőséget az olasz, de valójában Michael Schumachert helyettesítette, aki előbb elvállalta, majd váratlanul lemondta a beugrást.

1999-ben indult legutóbb versenyen, idén alig tesztelt, de napokkal indulása előtt 200 kilométerre beülhetett az F60-as Ferrariba. Nem hasonlították Schumacherhez, tényleg senki nem várt tőle semmit, mivel amikor versenyzett, akkor sem volt semmilyen eredménye.

Így is lett, nem mutatott semmit, pontosabban mégis, a hétvége balekjává vált: ilyen rosszul F1-autót Chanoch Nissany óta nem vezetett senki.

Persze nála így is klasszisokkal jobb volt, végül is 1,3 másodpercnyire tudott kerülni csapattársától, Kimi Raikkönentől, ám olyanokat és annyit hibázott, amiken csak nevetni lehet.

Mivel elvárás nem volt, izgulnia sem kellett volna, mégis végiggörcsölte a három napot, mintha fejben otthon, a tévé előtt nézte volna a versenyt. Mindent elhibázott, amit figyelmetlenséggel el lehet, még azt is, amit újoncok – Jaime Alguersuari és Romain Grosjean – sem rontanak el.

Ügyetlenkedése elsőre meglepő, de ha végiggondoljuk, nem váratlan, és csak azt mutatja, mennyit fejlődött a Forma-1, de az egész autóversenyzés az utóbbi 15-20 évben.

Badoer ugyanis nem volt rossz pilóta, 1992-ben megnyerte az F3000-es bajnokságot, ami a mai GP2-nek felel meg, és akkoriban az F1 előszobája volt.

Eredményével fel is került a legmagasabb kategóriába, bár csak olasz kiscsapatoknál ment, nem volt borzasztóan lassú – ahogy most Valenciában sem a futam egyes szakaszaiban –, egyszer majdnem negyedik lett egy Minardival, ami az istálló történetének legeslegjobb eredménye lett volna, ha az 1999-es Európa GP-n nem megy tönkre a kocsi váltója.

Azóta viszont sem nagydíjon, sem más, nívósabb sorozatban nem indult, így 2009-re már nem autóversenyző. Tíz éve tesztelget a Ferrarinak, évről évre kevesebbet, és az sem lehet véletlen, hogy közben leigazolták mellé második tesztpilótának Marc Genét. (Aki azon az 1999-es Európa GP-n hatodik, pontszerző lett a Minardival.)

Badoer fokozatosan válhatott alkalmatlanná, figurája mutatja, az ő tudásszintjével ma már a sorozat közelébe sem lehet kerülni.

Az ő idejében a kiscsapatok még pénzért adták a helyeket, napjainkban már csak a Toro Rossóhoz lehet így bejutni, de a néhány gazdag gyerek közül is olyat választottak, Sebastien Buemit, aki azonnal pontot szerzett. Azóta jóval idősebb és tapasztaltabb csapattársát már ki is rúgták mellőle, pedig a francia Sebastien Bourdais sorozatban négyszer volt az amerikai F1, a CART (vagy Champcar) bajnoka.

A Forma-1 bonyolulttá vált, már nem a kormányváltó az egyetlen kütyü a gépben, a volán teli van gombokkal, kapcsolókkal, kijelzőkkel, a pilóták menet közben, a legjobbak kanyarról kanyarra állítgatják a fékerőelosztást, az üzemanyag-keverést, a szárnyakat, és közben beszélgetnek a mérnökükkel.

Badoernek ez már nem megy, szemben a tizen- és huszonéves újoncokkal, akik egész előéletükben erre készülnek, XXI. századi pilótaként jönnek a modern Forma-1-be.

Luca Badoer a XX. századból csöppent az Európa GP-re, és bár valószínűleg adnak neki még egy esélyt – azt mondja, javulni fog –, senki ne fogadjon arra, hogy Spában, az F1 egyik leggyorsabb, legfélelmetesebb pályáján tényleg sokkal jobb lesz.

Nem való már ide, a filozófia, amivel beült – ”csak érjek célba” – több éve kihalt, itt az újoncoktól is teljesítményt várnak, és csak akkor maradhatnak, ha hoznak valamit.

Piquet és Bourdais nem hozott semmit, ha nem lett volna az egyiknek neve, a másiknak eredménye, nem másfél év után rúgták volna ki őket. Utódaik azonnal teljesítettek, Badoer nem, így ő is menni fog, örülhet, ha nem cserélik le még a hétvége előtt. Pontosabban örülni fog, hogy lecserélik, olyan egyértelműen nem való ide.