Koemant azonnal felnégyelni!

Augusztus végén a selejtezőcsoport második helyén álló magyar válogatott szövetségi kapitányának szerződését két és fél évvel meghosszabbította az MLSZ, azaz az Eb-selejtezősorozat végéig biztosan Erwin Koeman lesz a válogatott kapitánya. Illetve nem olyan biztos, mert közben lesz egy kormányváltás, és a visszatérő politikus már közölte, egyáltalán nem tetszik, neki, amit a holland művel.

A legtöbb magyar ember valószínűleg bele sem gondolt, mit jelentenek igazán Koeman szavai, amikor azt mondja: egy normális országban elképzelhetetlen lenne, hogy egy vezető politikus véleményt formáljon a szövetségi kapitány munkájáról. Más kérdés, hogy akiknek ez a feladata lenne Magyarországon, azoknak a szájából minden egyes szó hiteltelen.

Ráadásul szakértőnek nevezni valakit, aki leragadt azon a szinten, hogy minél több csatár van a csapatban, annál több gól lövünk, szintén magyar sajátosság. Azok az emberek próbálják megmondani Koemannak, hogy mit csinál rosszul, akik éveken keresztül becsapták a magyar közvéleményt. Akik azt mondták, tovább lehet jutni, pedig nem lehet. Akik azt mondták, meg tudjuk verni őket, pedig nem tudjuk. És akik most azt mondják, Koemannak mennie kell. Pedig nem kell.

A hollandnak megvannak a maga dolgai, és a kevés olvasható józan vélemény közül azt mindenképpen el kell fogadnia, hogy csúszik lefele a népszerűségi listán. Azon kívül valóban nem szimpatikus, hogy állandóan megsértődik, semmiféle kritikát nem hajlandó elfogadni még olyan esetekben sem, amikor egyértelműen hibázott.

Tény, hogy 2009-ben nem nagyon láttuk jól játszani a magyar válogatottat, ami részben az ő hibája is. De nagyobb részt a játékosok hibája, akik nem voltak hajlandóak jól játszani, még akkor sem, amikor 45 ezer néző kérte ezt tőlük hangos szóval.

Valóban elő lehet venni néhány dolog miatt, a barátságos meccseket például teljesen felesleges lekötnie, mert szinte soha nem próbálkozik semmi újjal, a kipróbált, helyüket nem féltő játékosai pedig magasról tesznek az ilyen meccsekre. De hát Torghellét nem lehet kirúgni, mert egyetlen párharcot sem volt képes megnyerni Van Buyten ellen, és Tóth Balázst sem, amiért öt méterre sem tudott pontosan passzolni. Rudolfot sem, aki 45 perc alatt egy hasznos lépést nem tett, és így tovább egészen addig, akit ki lehet rúgni. Sőt, ki is kell, de rögtön.

Erwin Koeman nem egy világsztár edző. Nem egy zseniális stratéga, nem is egy fantasztikus pszichiáter. Van néhány ilyen edző a piacon, de ők az Inter, az Arsenal padján ülnek, esetleg az angol, vagy az orosz válogatottat irányítják. Koeman jobb szakember, mint a válogatottja, határozott elképzelései vannak, amikhez ragaszkodik, nem enged beleszólást a munkájába. Vannak jó ötletei, és néha mellényúl, de messze nem annyiszor, mint a legjobb magyar játékosokból összeállított válogatott.

Rúgjuk ki Koemant, de csak akkor, ha egyértelműen jobb alternatívát találunk. Ha a fiatalokra épített csapatból sem tud többet kihozni, vagy nem is próbálja meg beépíteni a fiatalokat, rúgjuk ki. De azért ne rúgjuk ki, mert 3-0-ra kikapott Belgiumtól egy olyan meccsen, ahol a játékosai szembe köpték a szurkolókat, a kapitányukat, és saját magukat.

A magyar futballbarát (nincsenek ám már sokan, akik nem csak akkor mennek ki a meccsekre, ha éppen továbbjutásra állunk) el van tévedve kicsit a válogatottal kapcsolatban. Mert az tagadhatatlan, hogy a csoport negyedik helye siker, az elért eredmények pedig előrelépést jelentenek a korábbiakhoz képest. Nem nagyot, de aki nagyot várt, az kérdezze meg magától, mégis miért kellene nekünk legyőznünk akár Svédországot, akár Portugáliát? Azon túl, persze, hogy a labda gömbölyű.