Nyerhetnek Super Bowlt a Katrina hurrikán hősei?

A Szentek a kupáig menetelnek

A New Orleans Saints amerikaifutball-csapata nem számít a legnagyobb névnek a ligában. Az ellenfelek ugyan nem szeretnek játszani a csapat otthonául szolgáló Superdome-ban, mert a hazai szurkolók iszonyatos hangerővel üvöltenek (az idei főcsoportöntőn az ellenfél Minnesota Vikings játékosai füldugóval
játszották végig a meccset), de a Saints-től nem rettegnek úgy az ellenfelek, mint mondjuk a Patriots-tól vagy a Colts-tól. Az idei nagydöntőbe mágis a fekete-aranyban pompázó louisianai csapat jutott be, és ha már ott van, meg is fogja nyerni. Megmondjuk, miért.

A csapatot 1967-ben alapították, 1977 előtt igazi kutyaütőnek számítottak, ez volt az első év, amikor először sikerült ugyanannyi meccset nyerniük az alapszakaszban, mint amennyit elbuktak. Újabb tíz év múlva már pozitív mérleggel büszkélkedhettek, 1987 és 1992 között pedig négyszer is bejutottak a rájátszásba, de meccset csak 2000-ben sikerült nyerniük - igaz, menten a bajnok St. Louis Rams ellen. A New Orleanst kis híján a földdel egyenlővé tevő Katrina hurrikán a futballt sem kímélte: a Saints a 2005-ös idényt nem a Superdome-ban, hanem két másik arénában játszotta le. A 2009-es idény viszont szó szerint tökéletesre sikerült: a csapat az alapszakaszt 13-3-as mutatóval zárta, majd a rájátszásban mindenkit elvert, aki eléje került, és fennállása során először játszhat a Vince Lombardi trófeáért.

A döntőbeli esélyek latolgatását, a védelmek és támadó alakzatok összehasonlítását most meghagynánk a szakértőknek, ebben a cikkben csak és kizárólag elfogult szempontból vizsgáljuk meg a Saints esélyeit, további statisztikákat, a wide receiverek anyakönyvi kivonatat és a running backek elmúlt tíz évben futott hatvanas sprintjeinek átlageredményeit ne itt keressék, mert nem lesz róluk szó. Beszélünk viszont csajokról, a WhoDat Nationről, piáról és hangerőről.

Az első, és legfontosabb érv a győzelem mellett a menőségi faktor, ehhez elég ránézni a Saints mezére valamelyik mellékelt képen, és menten látszik, hogy a csapatsportokban érthetetlenül hanyagolt, de a szemnek tetszetős arany-fekete összeállítás sokkal pöpecebb, mint az ellenfél Colts unalmas, az európai futballban is csak a legszánalmasabb csapatok (MTK, Chelsea, Alumnia Skopje) által kedvelt kék-fehér összeállítása. A szurkolók is sokkal jobban mutatnak ilyen cuccban, ráadásul a meccs végére nem látszik meg rajta minden hányásfolt, mint a derék indianapolisi gyógyszergyári munkások hófehér mezén.

A második faktor az amerikai sportok nélkülözhetetlen kellékei, a cheerleaderek: a Saints pomponlányai a liga egyébként is szemrevaló felhozatalában is előkelő helyen tanyáznak, érthetetlen, hogy ezt az intézményt miért nem vezetik be a magyar labdarúgásnak nevezett bohóckodásban: még egy Paks-Nyíregyháza meccset is végig lehetne úgy nézni, ha a kapu mögött rövidgatyás csajok ráznák magukat 90 percen át.

A Saints tábora innovatív nótákkal (itt egy közepesen hosszú playlist a meccsek alatt skandált rigmusokból) és a Halo nevű hentelős videójáték egyik karakterének páncélzatába öltöztetett vezérszurkolókkal, valamint vudumaszkos mezei drukkerekkel indul Miamiba, újabb plusz a nevük mellé.

A Saints Who Dat Nationnek is nevezett rajongótábora (egy népszerű szurkolói rigmusról kapták a nevüket, érdekes történettel) egyébként is megér egy misét, hiszen a 2005-ös hurrikán után arrafelé nem nagyon volt kedve senkinek kurjongatni, mégis kitartóan elkísérték a csapatot San Antonióba és Baton Rouge-ba, ahol a hazai meccseiket voltak kénytelenek játszani, míg a Superdome a hurrikán áldozatainak szolgált átmeneti szállásul (közel 20 000 embert költöztettek be ideiglenesen).

A szurkolók akkor rágtak be istenigazából, amikor a természeti katasztrófát San Antonio városa, illetve annak elég gerinctelen polgármestere megpróbálta kihasználni, és ki akarta bulizni, hogy a Saints-franchise állandó otthona saját városa legyen. A csapat végül maradt New Orleans-ban, és a 2006/07-es idény nyitómeccsén így ünnepelték az első hazai pontokat:

Negyedik szempontunk a két város közti különbség: tegye fel a kezét, aki egy unalmas alföldi városban akar bulizni éjfélig, az utcán lehajtott fejjel közlekedő adóellenőrök és szövőnők között! Ők menjenek nyugodtan Indianapolisba, akik meg nem jelentkeztek, inkább vegyék az irányt a Bourbon Street felé, ahol félpucér menyecskék, táncosnők, holtrészeg bölcsészhallgatók és egész éjjel improvizáló jazzgitárosok között lehet mulatni hajlnalig, kezünkben a helyi jellegzetességnek számító Huge Ass Beer (Kurvanagy sör) nevű kellemes itallal, mint tették azt a stadionból kiszorult rajongók a Vikings elleni győzelem után:

Tudományos szempontokat sem nélkülöző elemzésünk végkövetkeztetése tehát az, hogy az idei Super Bowlt csakis a sokkal menőbb mezben pompázó, nagyon kerek seggű szurkolólányokat felvonultató, iszonyú hangos, kitartó és lelkes rajongókkal bíró New Orleans Saints nyerheti meg, akik egy olyan városból származnak, ahol egész nap lehet az utcán részegeskedni, úgy, hogy még a rendőr sem szól rá az emberre.