”Button századunk Alain Prostja, Hamiltonnal együtt korunk Prost-Senna-párosát alkotják” – kiáltotta Weber Gábor RTL Klub-szakkommentátor az ausztrál futamon, amikor a világbajnok hibátlan vezetéssel, de azért kis szerencsével nyert, az exbajnokot pedig az utolsó előtti körben előzési kísérlet közben a kavicságyba lökték.
Tényleg teljesen olyanok voltak, mint a nyolcvanas évek végének, sőt, a Forma-1 történetének legnagyszerűbb pilótakettőse. 1988-ban a McLaren hozta össze őket is, mint most Buttonékat, annyi különbséggel, hogy Senna még nem volt világbajnok, amikor összekerültek.
Hamar az lett, így 89-ben már bajnok a bajnok ellen harcolták végig az évet, aminek végén Prost nem kis botrányok után nyert. Senna megszállottan le akarta győzni csapattársát, aki miután legyőzték, majdnem olyan megszállottan akart visszavágni, így alakulhatott ki a legkiélezettebb párharc, amit az F1 valaha látott. (A halállal végződött Gilles Villeneuve-Pironi-háborút és a hasonlóan kevéssé sikeres, de tragikus csatákat ne számítsuk.)
Most a helyzet kicsit fordított, a fiatalabb Hamiltont kellene a rutinosabb Buttonnak kiszorítania a McLaren-nyeregből, de a folytatás hasonló lehet, mivel vezetési stílusukban elődjeikre emlékeztetnek.
Button a gondolkodó, kifinomult autó- és gumikímélő, Hamilton az aggresszív kocsi- és abroncsgyilkoló zseni, az őstehetség két ellentétes formája. Ausztráliában látszott először tisztán különbözőségük, és ez még csak a kezdet.
Ha 16-ból 15 futamot nem is fognak megnyerni, mint elődjeik 88-ban, abban bízhatunk, hogy rivalizálásuk közel olyan éles.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
