Fazekas elpusztíthatatlan profi

Tavaly szeptemberben lett a kalapácsvető Annus Adrián a diszkoszvető Fazekas Róbert edzője, azóta egyik sem nyilatkozott.

Barátok, ugyanabban az évben voltak Európa-bajnokok (2002), világbajnoki ezüstérmesek (2003). A legnagyobbat dobták a 2004-es athéni olimpián, és ugyan egyik sem adott pozitív doppingmintát, nem olimpiai bajnokok, kizárták őket. Annus állt a dobogó tetején, az olimpia utolsó napján vették el tőle az aranyat, Fazekas nem is kaphatta meg, mert adott megfelelő mennyiségű vizeletet (Fazekas négy évvel később Pekingben is rajthoz állt, nyolcadik lett, majd szétesett az örömtől).

„Athént már lezártuk” – mondták egybehangzóan, örülnének, ha már nem emiatt lennének érdekesek.

Annus Adrián egy osztrák faluban él, onnan jár át, hogy felügyelje Fazekas edzéseit. „Szombathely kisváros, mindenkinek megvan a maga saját összeesküvés-elmélete, ha kérdezősködnek, mindenki tudja, mit történt Athénban. Nem számít a mi verziónk. Meg a tények sem, a feljelentések, hogy másnak kellett a mi aranyunk. Sokan mondják, ha amerikaiak lettünk volna, most bajnokok lennénk. Én erre mindig csak azt mondom, ha nem magyarok vagyunk, csak egy összetartó nemzet tagjai, ha nem fojt meg másokat az irigység, akkor is bajnokok lehetnénk. De nem vagyunk azok, ezen már felesleges rágódni, én már végig tudom nézni úgy a felvételeket, hogy nem ver hevesebben a szívem, nem izzadok, nem megy fel a vérnyomásom. De Robi még bajnok lehet, ezért gürcöl nap mint nap, én pedig a legjobb tudásommal segítek neki."

Úgy véli, stigma már nincs rajtuk, a hat évvel ezelőtti botrány az ismertségre mindenképp jól hatott, olyan ajtók is megnyíltak előtte, amikre nem is számíthatott volna, ha megtarthatja aranyát.

Annusnak teljesen megváltozott az élete, élettársával Bécsújhelyen vendéglőt nyitott. Nagyon élvezi az üzletvezetést, pedig övé a kisebb tulajdonrész. Mivel kezd befutni az első étterem, most már azon törik a fejüket, hogy egy másikra is félretesznek pénzt.

„Van ennek a vendéglátózásnak valami varázsa, és nem az, hogy nem kérges a kezem, mint régen. A szakácsok biztosan nem szeretnek engem, mert szeretek beleszólni, miért így, vagy miért úgy fűszerez, flambíroz, satöbbi.”

Ugyanakkor nem szakadt el a sporttól, nem is tervezte. „Amikor tavaly kiderült, hogy genetikailag trombózisra hajlamos vagyok, nem is lehetett más választásom, minthogy abbahagyjam. Naponta véralvadásgátlót szedek így is, nehogy nagyobb baj legyen. Korábban is gondolkodtam azon, hogy majd egyszer edző leszek. Egy percig sem jutott eszembe, hogy ilyen hirtelen, hogy itt, Szombathelyen, mert voltak lehetőségeim külföldről, Európából. Úgy gondoltam, majd szépen tárgyalgatok valamennyi versenyzővel, aki megkeres, ám aztán jött Robi.”

„Már korábban is kérdezgette tőlem, mit kellene csinálnia, mert a mozgása kicsit szétesett. Ez akkor neki nem tűnt fel, bízott magában, de utána azt hiszem, rájött, hogy tudok neki tanácsokat adni. Nem pályáztam én korábbi edzőnk, Vida Józsi helyére, senki nem gondolhatja komolyan, hogy Ausztriából fúrom meg őt. Robi tehát puhatolózott, aztán egyszer csak elmondta, mit szeretne. Érte vállaltam, senki másért nem hoztam volna ekkora áldozatot, hiszen a pénzem, amit a Haladástól kapok, el is megy üzemanyagra.”

„Más a diszkosz, mint a kalapács, de annyira nem, hogy ne tudjak segítséget adni. És hát kihívás is. Fanatikus lettem. A kocsiban hazafelé – hetven kilométert vezetek – semmi máson nem jár a fejem, csak a technikáján. Ezerszer is meg tudom nézni, hogyan dob, hogyan dobnak mások, min kellene esetleg még csiszolni, tökéletesíteni. Van, hogy ki sem lehet rángatni a számítógép elől tíz órán át” – mondta a már versenyző korában is mester becenévre hallgató Annus.

Nehéz megjósolni, hogy Fazekas 35 évesen mire lehet képes idén, tavaly, ha nem roppan meg a gerince a felkészülés legutolsó szakaszában, 68 méter körül dobhatott volna a berlini vb-n. Cél, hogy az ötödik vagy a hatodik helyre odaérjen a barcelonai Eb-n.

„Robi elpusztíthatatlan. Nem számoltam, de eddig legalább négyszer állt fel a padlóról. Alig tudott lehajolni a diszkoszért januárban, de dobni akart. Nem viccelek, 3 másodperc alatt tudta felvenni a földről, mint egy görnyedt öregember, de akkor is bement a körbe. Azt hittem, megőrült, de olyan motiváció van benne még mindig, ami minden nap megdöbbent.”

„Egy héttel a műtét után, hat csavarral a gerincemben – három csigolyát fogtak össze - már lementem az edzőterembe, és száz kilóval nyomtam fekve. Az orvos nem tiltotta, azt mondta, ami nem fáj, azt csinálhatom. Én meg nem tudtam otthon feküdni, így hát edzettem. Nem fájt semmim, most se fáj szerencsére, gyorsabban gyógyul a gerincem, mint gondoltam, de azért nem jött jól, hogy augusztus elsején van a döntő Barcelonában. Ha még két hetet nyertem volna, akkor sokkal nyugodtabb lennék. Még nem vagyok rendben, a gyorsasági munkában megvan a lemaradásom. A megszerzett erőt még nem tudom kellően átvinni” – vette át a szót Fazekas.

Ő sem akart méterekről beszélni, de azt kifejtette, jó lenne mihamarabb megdobni a 64,5 méteres szintet, akkor nyugodtan készülhetne. Májusban, Bugár Imre prágai versenyén lesz az első lehetőség. (Bugár a sportág első világbajnoka, minden évben megrendezett versenyére csak az elitet szokta meghívni.)

„Nagyon kemény ellenfelek vannak, a mezőny nem lett gyengébb, két vagy három méteren belül vannak vagy öten. Talán én leszek a hatodik, aki csatlakozik az olimpiai bajnokokhoz, a litván Aleknához, az észt Kanterhez, valamint a világbajnok német Hartinghoz. Talán. Konokul készülök, nagy a kitartás bennem. A regenerációm nem a régi, de a tűz igen. Az olthatatlan.”

„Doppingellenőrök folyamatosan jönnek, jöjjenek csak, szívesen látom őket, nincs takargatnivalóm” – állítja Fazekas. „Még egyszer vagy kétszer szeretném megmutatni, hogy van bennem nagy dobás. Még Londonban is ott akarok lenni. Ha az egészségem engedi, ott is leszek."

„Lehet, furcsának tűnik, pláne Athén után, de Robi az egyik legprofibb sportoló az egész országban. Nem sértegetni akarok ezzel senkit, de ez a meggyőződésem” – egészítette ki Annus.