Kísérleteztek rajta, odalett az olimpiai arany

„Az út nem, de a tó ismerős volt, semmit sem változott, bár akkor azt hiszem, még a pápának nem itt volt a rezidenciája. A klíma sem változott, bár akkor talán nem volt ekkora kánikula, mint most” – mondta Szöllősi Imre kajakos, aki tizenkilenc évesen két ezüstérmet szerzett a római olimpián, és ötven év után megnézte akkori versenye helyszínét.

„Elég bosszantó, hogy nem lett meg az arany. Nem azért, mert akkor sokkal többen ismernének, az önbecsülésemnek tett volna jót. Mert tudtam, hogy meg tudom csinálni. Ha visszagondolok, nyernem kellett volna, favorit voltam ezer méteren, hiszen már 18 évesen legyőztem a sportág akkori legjobbjait, a kajakkirály svéd Fredrikssent is. Hátszél volt viszont a döntő idején – majdnem olyan, mint most -, ami nekem nem kedvezett, a dán ellenfelemnek, Erik Hansennek viszont igen. Két héttel az olimpiai döntő után legyőztem, mert akkor éppen ellenszél volt. A váltóban is lett egy ezüstöm. 19 évesen ez nem volt rossz kezdet, akár nyugtathattam is volna magam, majd lesz még aranyam, de nem lett.”

Szöllősi azt csak húsz évvel később tudta meg, hogy a válogatott akkori gyúrója szeretett kísérletezgetni a különféle kenőcsökkel, amivel be is kenték őt a futam előtt.

„Azt nyilatkozta 1980 táján a gyúrónk a Népsportban: megölném, ha megtudnám, hogy miatta nem lettem olimpiai bajnok. A kenőcstől nem voltak rendben az izmaim, lehűtötte ugyanis, nem tartotta melegen, valamilyen mentolszármazék is volt benne. Nyilván az is benne volt, hogy kísérleti alany voltam, meg az is, hogy beleszóltak a táplálkozásomba, nagydarab voltam, szerettem a húst, de három nappal a verseny előtt kiszedték a kezemből a csirkecombot. Arról nem is beszélek, hogy pechemre 1960-ra megszüntették a tízezer métert, amelyikben párosban olimpiai bajnok lehettem volna, mert Fábián Öcsivel nagyon jók voltunk.”

Szöllősi disszidált is 1963 elején, de még egy évet sem töltött el Németországban, visszatért a feleségével.Rögtön bevitték katonának, a 64-es olimpiára kiengedték, de akkor csak negyedik lett a négyessel.

„Akkor sokalltam be, amikor 1962-ben Essenben versenyeztem, de a keletnémet himnuszt nem játszhatták le a nyugatnémetek, és emiatt nem számított hivatalos világbajnokságnak, hiába volt világbajnoki mezőny a városban. Így hiába nyertem két aranyat, világbajnoki címet nem kaptam érte. Ebből lett elegem, de már a karácsonyt otthon töltöttem.”

1968-ban kijutott a négyessel harmadik olimpiájára, de akkor sem volt szerencsés, mert három hajó három századon belül ért célba, és a bronzérmes épp a magyar egység lett.

„Kerülgettem az olimpiai bajnokságot, de nem lettem az. Hogy könnyű volt-e mindezt feldolgozni? Hát nem nagyon.”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!